Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-09 / 6. szám
95 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 96 határozati jogát pedig feltétlenül érintetlenül hagyni tartozik. De viszont a hivatalos egyház is hagyja meg érin* tetlen jogában a közvéleményt előkészítő lelkész-egyesületet. Mert ez egyesület nem akar több jogot, mint amennyivel pl. szaklapjaink az eszméket tisztázzák és fejlesztik. Hiszen nem vagyunk Rómában, még kevésbbé Oroszországban, ahol azonnal Szibériával felelnek. Sőt — mint ahogy olvasom — még a szent szinodus és az egyeduradalom e szörnyű helyén is Tolsztoj zavartalanul, sőt a felsők tiszteletétől is környezve fejtegetheti eszméit, melyekért más embert ott kivégeznének. Éppen olyan háborítatlanul működik Repin festőművészük a Tolsztojén is túlmenő eszmékkel. Miért? Mert feltétlenül respektálják még itt is az eszme munkásainál a nagy isteni adományt. Ép egy zavartalanul működő lelkészi egyesületben nem nyilatkozhatnék meg az isteni adomány ? És árt ez valamit a hivatalos egyháznak, melynek határozati joga érintetlen ? Talán inkább használ, mert fejleszti az eszméket, szolgáltatja kényelmes felhasználásra a „közvéleményt.“ Akkor aztán sok hasznos dolgokban nem kell félniök az „atyák“-nak a „közvélemény“ készületlenségétől és a „megrázkódtatások“ tói. 2. De nem elég az eszméknek elméleti művelése, hanem az élő munkás hit mezejére is kell lépnie. Ott van a nyomorgó emberi társadalom, a szociális bajok enyhítése. Ott van az egyház és haza szent érdeke. Számtalan alkalom és tér kínálkozik itt, hogy a hivatalos egyház jogkörének érintése nélkül, sőt annak munkakönnyítésére, javára, hozzá hűen Írjunk és dolgozzunk. 6. Igen ! Írjunk és dolgozzunk, de élesen szem előtt tartsuk a következő elvet : fentartjuk bár a szakszerűség logikus elvet, hogy t. i. egyesületünk mint olyan úgy mivoltában, mint tagjaiban lelkipásztori, de kifelé való hatásában és munkájában kapcsolatba kell lépnie az anyaszentegyház összes szerveivel. a) Itt meg kell nyernünk legelső sorban espereseinket, püspökeinket. És pedig velük nem csak kapcsolatba kell jönnünk a fenti értelemben, hanem mint beltagokat kell megnyernünk őket lelkipásztori mivoltuknál fogva. Azért fiúi és testvéri szeretettel szólok hozzátok én a ti egyik hű, titeket tisztelő és szerető fiatok és testvéretek 1 Hiszen a vérünkől való vér, csontunkból való osont, lelkűnkből veló lélek vagytok ! Hiszen ami szeretet és ami erő, irányító hatalom lészen az Úrtól egyesületünkben, azt óhajtjuk, erősen akarjuk, mert az anyaszentegyház érdeke, hogy az az erő és hatalom a tietek is legyen a hivatalos orgánumban, hogy legyetek igazán episkopusok. Hogy a világi atyaiak, kiket kell, hogy szeretettel öleljetek a zöld asztalnál kebletekre, de mégis, annál inkább beismerjék, hogy a zöld asztalnál együtt vágynak bár veletek, de a Péterek, Jakabok, Pálok, ha egyáltalán nem „csalhatatlan pápák“ (pápánk a Krisztus !), éppen nem kizárólagos „tekintélyek“, de mindenesetre vezérlők, irányítók !...“ Tessék bárkinek is cáfolni, de ám a bibliából 11 ! b) De nemcsak espereseinket, püspökeinket, hanem feltétlenül be kell vonnunk egyesületünkbe Páljainkat, vagyis „Doktorainkat“, lelkészjellegü theologiai és vallástanárainkat. Hiszen szorosan ugyanazon „tag“hoz, szakmánkhoz tartoznak és jelentékeny erőt tartalmaznak. c) Be nem vonhatjuk (mert „szak“ egyesület), de összeköttetést kell tartanunk egyetemes egyházunk világi szerveivel. Meg kell őket győznünk és ha bölcsek, meg is fognak arról győződni, hogy szakszerű zártkörűségünk csakis a bőven fejtegetett és elsorolt elvekből történik és hogy az csakis így fejtheti ki kitűzött nagy feladatait. Annál nagyobb szeretettel, testvériességgel egyesülünk velők szakkörünkön kívül a gyakorlati keresztyénség munkáiban. (Folyt, köv.) Eugeníus Objektívus. Robertsonról. — Részlet Broicher „Robertson élete levelekben“ című müvéből. — (Folytatás.) 3. Végül megtagadom a kérvény aláírását, mert a „positiv törvény “-nek t. i. ideiglenes és bizonyos célra rendelt törvénynek (amilyen a zsidóknál a szombat törvénye) külsőleg kötelező' erkölcsi törvénnyé emelése mindig első lépés volt az erkölcs iránti tisztelet meglazulására. így a farizeusok a ménta, kapor és kömény tizede fölött lelkiismeretesen őrködtek, de a törvénnyel és az igazsággal keveset törődtek. Föllázadt a vérök a harmadik parancsolat megsértésén, de miattuk az ember oly kevély, önző és zsarnok lehetett, amilyen csak akart. Ma is úgy áll a dolog, hogy sokan méltatlankodnak amiatt, ha a szegény ember vasárnap délutánját mulató kertben tölti el, holott a társadalomnak valóban kárhoztatandó bűneivel keveset gondolnak. Miért nem hirdet ön keresztes hadjáratot az előkelők ellen, akik vasárnaponként a parkban kocsikáznak ? Miért állítja, hogy Isten a kristálypalota megnyitása miatt ítéletre vonja az országot, holott vagy nem veszi figyelembe, vagy csupa udvariasságból elhallgatja azt a tényt, hogy férfiaiuk 4/5 része ágyast tart, mielőtt megnősülne ? Miért nyújtja karjait szent borzalommal ég felé, ha egy vonat vasárnap tova robog, mig nem egy kegyes lélek jó és rósz időben rendesen kocsin jár a templomba ? Miért tartja bűnnek, ha a tisztviselő vasárnap szórakozik, ellenben azt nem tekinti annak, ha ön a nő cselédeitől áldozatot követel, ha ugyan áldozatnak nevezhető, hogy az ágyát bevessék, szobáit kitakarítsák és néhány tál étellel többet főzzenek stb., holott ezek bizonyára nem múlhatatlanul szükséges és nem is az erkölcsiséget érintő dolgok, pedig a szó szoros értelmében csak ezek engedhetők meg ? Miért nem küzd az emberszólás, a pletyka ellen, az előkelők ezen bünnei ellen ? Miért olyan érzékeny csak akkor, amikor a sabbat megsértése közönséges alak
