Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-09 / 6. szám
97 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 98 ban nyilatkozik ? Mert amint említettem, a „positiv törvényekhez“ való makacs ragaszkodás rendesen az igazság és igazságtalanság örök törvényei iránti közönyösségé fajul. Mindezen okoknál fogva ellene vagyok a kérelmezésnek, sőt nagyon is ellene. Ámbár az az újítás, hogy a kristálypalotát megnyissák, előttem gyanús és bizalmatlansággal tölt el, mindazáltal nem vagyok benne bizonyos, hogy nem tekinthető-e haladásnak ahhoz a módhoz képest, amint most a szegényebb népség vasárnap délutánjait eltölti. Azt hiszem, kedves Wright, a kérdés világos. Sietve és tömören Írtam, mert sok a dolgom, de azért, remélem, érthetően fejeztem ki magamat. Örülnék rajta, ha levelem tartalmát mindenkivel közölné, akinek egyházi beszédem kétértelműnek tetszett. Meg vagyok győződve a keresztyén vallás szelleméről, meg vagyok győződve Pál apostol alapelvének igazságáról, sokkal inkább, mint ahogy valamely különálló magyarázat helyes vagy helytelen voltáról meg lehetnék győződve. Egész keresztyéni felfogásomat fel kellene forgatnom, amely pedig a krisztusi érzületben gyökerezik, mielőtt az evangelikál-judaisztikus elméletet elfogadnám, amely azon sarkalik, hogy H. ur vasárnaponként kétszer kocsin mehet a templomba, anélkül, hogy a ssbbatot megrontaná, a szegény ember pedig nem tolhatja a magá talyigáját. Miért nem ünneprontás, amikor az előkelő lord esténként három órát vadsült, pezsgő, csemege és kávé mellett tölt el, holott ha az iparos annyi ideig valamelyik mulató kertben sajt és sör mellett szórakozik, ezzel ön szerint Isten ítéletét vonja az országra ? Ez még a képtelenségnél is több. Szakasztott mása a farizeusok szellemének, amelyet az Ur oly szigorúan kárhoztatott. És az olyan emberek, mint H., szószékre lépnek, jogot formálván arra, hogy őket kegyeseknek tekintsék és fennen hangoztatják, hogy mindazok, akik velük egy véleményen nincsenek, akár a „Times“-ba írnak, akár Peel Róbert a nevük, akár azok a „szomorú kivételek“, akik közé én tartozom, neologok és zugirók. Ezerszer inkább megsértheti valaki a sabbatot, mintsem így hazudjék és rágalmazzon. A keresztyén ember szombatja abban áll, hogy az összes idejét Istennek szenteli ; a zsidó szombat ennek csak árnyéka és példája volt. Hogy senkit meg ne botránkoztasson, Robertson maga is betöltötte a sabbat megszentelésének minden parancsát még külsőleg is és inkább ment akár 10 angol mérföldre gyalog, ha a vidéken kellett prédikálnia, mint kocsin. Majd igy ir: Meg vagyok róla győződve, hogy sokaknak a sabbat megszentelésére vonatkozó szigorú felfogása mély igazságon alapul. Kétségtelen, hogy tévednek, mikor azt állítják, hogy a sabbat megünneplése nem állandó kötelezettség ; hogy a sabbat zsidó intézkedés s a keresztyén vallás életbe léptével megszűnt, amennyiben az minden időt és helyet megszentel. Mindazáltal a tapasztalat napról-napra jobban meggyőz arról, hogy a sabbat megszentelése mélyen az emberi természet örök szükségleteiben gyökerezik és hogy amig csak az ember ember marad, sohase lesz rá nézve áldástalan, ha a vasárnapot nem csupán testi pihenés, hanem lelki nyugalom napja gyanánt is megüli. Úgyszólván mindenhez kétség férhet, de ebben a sivár világban, ahol minden változó és múlandó, egy bizonyos, egy tény marad előttem, hogy az emberi lélekben él az Isten. Teljesen bizonyos vagyok abban, hogy van valaki, aki sokkal inkább keres bennünket, mint mi őt és hogy azokat keresi és meg is találja, akik komolyan közelednek hozzá és meg vagyok róla győződve, hogy ez a titkos összeköttetésünk tapasztalati ténnyé lesz, mihelyt kölcsönösen keressük egymást. Ára ha ennyire még nem jutottam is el, annyit tudok, hogy az ember nem az értelmével, hanem a leikével találja meg az Istent. Más szavakkal : azon tehetségünk révén érintkezünk Istennel, amely vele rokon. A zsidók jelt kívántak, azaz olyasmit, amivel érzéki természetüknek jelentse ki magát. A görögök hölc^e^ég utá l tudakozódtak, azaz értelemmel, szellemi képzés utján remélték az Istent megfoghatni. Pál apostolnak ellenben az volt a meggyőződése, hogy csak a lelki ember, azaz az Istent lélekben kereső ember juthat el az isteni dolgok ismeretére. Leiken, azt hiszem, az emberi természet Istennel rokona fönnebb említett részét érti, amely nem okosságban és eszességben, hanem kegyességben, szelídségben, alázatosságban és szeretőiben nyilvánul. A vasárnap, úgy vélem, elveszíti jelentőségét, ha lényünknek nem ez a része kap erőre bennünk. Nekem minden kutatásom hiábavalónak bizonyult. A helyes ut egészen közel volt hozzám. Nem lelki erőszakolás, nem is mélyre ható kutatás révén jutunk megszentelődésre, de igenis olyasmi által, ami nagyon közel van hozzánk — hit által. Vájjon nem ez-e a tartalmuk a Rúnái levél 10. 6 — 9. verseinek, amelyeket sokan olyan nehezen értenek meg. (Folyt, köv.) (A pácza-Szakállas.) Osváld Kálmán ref. lelkész. Esperes-beiktatás. Folyó évi január 29-én szép ünnepély folyt le Nógrádverőcén, a drégelypaláuki ref. egyházmegye uj esperesének, nagyt. Oroszy Jenő, nógrád verőcei ref. lelkész urnák beiktatása alkalmából. Jelen volt a köztiszteletnek .A. vidék: legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Manheim Ármin ezelőtt Altstädter Jakab cipőraktára Állapíttatott 1864-ben. Pápa, Kossuth PajOS-U.tca ÍO. szám, .Alapíthatott 1864-ben. hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehel gyorsan Jcapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortophäd-munka) kiváló gondot fordít. — Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit.
