Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-06 / 49. szám
849 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 850 ható sérelem ez, mint eddig ezt saját protestáns hitrokonaink is gondolták. Ebben meg van támadva a lelkiismereti szabadság; ki van csúfolva a prot. vallás egyenlősége a kath. valláséval, szemben, sőt ez utóbbi ily praepotentíájával egyenesen belenyúl a prot. bitelvekbe is és nem csak bírálja, hanem állami patenttel meg is bélyegzi az önkényt áttérőket 8 akatholikűs egyházi fegyelmi szabályokat az államra is rákényszeríti. Tűrhet ily lealázó helyzetet egy jogállam ? Összefér ez az 1848. XX. t.-c. szellemével és rendelkezéseivel? Nem horzsolja-e ez vérig a protestáns önérzetet és öutudatot ? Avagy, más példára hivatkozva, — nem bántja-e méltán a törvénytisztelő polgárságot és eminenter az autonómiáját féltő protestántizmust az a legujabbi eljárás, hogy mig a protestáns iskolák segítségénél a kormány az 1883. XXX. t.-cikkhez tartva magát, az autonom jogok megcsorbításával nyújtja segedelmét, addig a kath. és főleg a szerzetes iskolák segedelem összegét minden ellenszolgáltatás és jogfeladás nélkül ajándékozza oda. Sőt az olyan tanító rendet is segélyezi, amelynek az 1883. évi t.-c. 72. §-a értelmében még tanítani sincs jussa egy nyilvános iskolában sem, mert közvetlen dirigáló főnöke külföldön székel. Ez a jezsuita rend ! Nem lehet mind, a kisebb-nagyobb sérelmet elszámlálni, amely egytől-egyig a magyar jogállam testén sebet ütnek, a szentesített törvényeken átgázolnak s a protestáus felekezetek türelmességét — szinte belepusztulásáig próbára teszik. Az ilyen állapotok mindenre jók, csak a kívánt békesség megteremtésére nem. Azért is most, midőn végre-valahára akadt egy szövetség, egy kiváló és lelkes tagokból álló testület, amely a hazára, a lelkiismereti szabadságra, a fölvilágosodásra és a magyar vallás felekezetek közötti áldásos béke megvalósítására elhatározott lélekkel zászlót bontott, mindannyian, akik hasonló gondolkozásuak vagyunk és akiket hasonló aggodalmak tépnek és célok lelkesíteni tudnak, álljunk a már lobogó zászló alá és esküdjünk hűséget a szent küzdelemnek, amelynek bére a haza boldogsága, a lelkiismereti szabadság végleges diadala és a magyar protestantizmus százados harcainak dicsőséges befejezése. Alakítsuk meg tehát mindenütt a Vallásegyenlőségi Szövetséget! Győri Gyula. Költségvetések és számadások készítése. Egészen természetes, hogy egyházközségeink háztartásában törekedni kell azon egyöntetűségre, melyet az egyházi törvény, s az annak alapján készítendő Rovatos kimutatás és Vagyon-Leltár megvalósítani akar. A törvény parancsa egyfelől — egyházközségeink anyagi ügyeinek rendbetartása és az ellenőrzés lehetősége másfelől —• kötelez jó mindnyájunkat, hogy egymást megértve, jóakarattal igyekezzünk alapozni a jövendő számára. Eddigi eljárásunkban az „a hány ház, annyi szokás“ elvtelensége volt az uralkodó elv. Dolgoztunk becsülettel, de rendszer nélkül. Ezt ki kell küszöbölnünk, ha azt akarjuk, hogy az egyetemes adóalapból segélyt nyerő egyházaink a megszavazott segélyt meg is tarthassák. Az alábbiakban a költségvetés, zárszámadás s ezekkel összefüggő egyéb dolgok készítésére óhajtjuk megadni az útbaigazítást. A helyes gazdálkodás alapja a jó költségvetés. A költségvetésnek elengedhetetlen kellékei a realitás és könnyű áttekinthetőség. Költségvetésünk, tételeinek szövegét — a Szükséglet-re nézve a törvény alapján készített Rovatos Kimutatás szövege adja meg. — Tételei: 1. Lelkész fizetése. E cim alatt elő kell írni az „egyenkint“ rovatban a lelkésznek egész díjlevélszerü javadalmát külön-külön. Pl. készpénz 100 K; — 20 pm. búza, á 7*04 = 14080 K; — 56 kgr. hús, a 1*06 = 5936 K ; stb. — Ami a díjlevélben nincs, mint a kongrua — különben is a javadalmas kezeihez utalványoztatván — nem veendő fel. A díjlevél felszámításánál nem szabad figyelmen kívül hagyni azon, már a konventben is elismert elvünket, miszerint a javadalmasnak, díjlevele által edőirt naturáléihoz meg nem szüntethető szerzett joga van. És ezzel nem lesz ellentétben, ha úgy Ítéljük helyesnek, hogy adósegélyt nyerő egyházainkban a naturálék úgy számítandók fel, mint a segélykérvény tárgyalása alkalmával felszámíttattak. Mert ez nem azt fogja jelenteni, hogy a lelkésznek a felszámított összeggel meg kell elégednie, hanem azt, hogy az egyház a felszámított értékért a díjlevél szerinti naturálékat kiszolgáltatni köteles. E feltét alatt nyeri a segélyt ott is, ahol a normál adókulcs fogadtatott el. A vagylagos adókulcs mellett szintén így kell a fizetést értékelni; itt ez úgy is csak átfutó összeg lesz. Különben pedig az adófőkönyv termény-értékelésének a végrehajtó-bizottsági utasítás (1908. áprilisi konventi jkv 369. 1.) terményértékelésével egyeznie kell azon egyházakban is, melyek a régi alapokon maradnak s adósegélyre szorulva nincsenek. Természetes, hogy ha a gabona ára a felszámítottnál magasabb, a különbözet — normál adókulcs mellett — az előre nem láthatókra előirányzott összegben talál fedezetet. A díjlevél minden tételét az ottani sorrend szerint elő kell hát Írni, a terményeket a fentiek, a mennyiségileg is jelzett földet kongrua szerint, egyenkint értékelni s aztán az egész fizetés összegét az , Összesen“ rovatba bevezetni. Hasonló elvek tartandók szem előtt a 2. Tanítói fizetés felszámításnál, figyelemmel arra,