Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-02 / 5. szám

77 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 78 mentené is meg, a vallásos érzelemben, az Isten­ben vetett erős bizodalomban birja megingat­hatatlan alapját, amely e szent házban azilárdit­­tatik meg. Minden nemes és jő elhatározásunkkal, amely e szent házban Isten igéjének hatása, lelkűnknek az imádság szárnyain, az orgona mélabus hangjaival Istenhez emelkedése folytán keblünkben származik, közelebb jutunk Isten­hez, a minden tökéletesség atyjához, közelebb jutunk ahhoz az országhoz, amelyben ő lakozik, ahol az ő igazsága és szentsége, de irgalma és kegyelme is uralkodik és amelynek ő az ő földi anyaszentegyházát előcsarnokává s annak minden templomát kapujává tette. Azért Isi ennek hívei keressétek fel mindig e templomot, örömötökben, bánatotokban, az élet küzdelmeiben, bűnös voltotok érzetében s itt megtaláljátok azt az Istent, akinek hálával tar­toztok örömeitekért, aki elfordítja tőletek a szen­vedések és kisértések terhét, aki irgalmába vesz, ha bűneitekből megtértek, aki erőt ad, hogy a nehéz pályán le ne roskadjatok a teher alatt és itt bizonynyal megtatáljátok őtet, itt bizonynyal közelébe juttok: mert e hely nem egyéb, mint Istennek háza és a mennyeknek kapuja. Ámen! Egyházkerületi főgondnokunk beszéde. Tisztelt Uraim! A mai ünnep a szeretet ünnepe. A szeretető már azért is, mert örömünnep volt. Már pehig ezen a földön igazabb ünnep nem lehet, mint amelyet a szeretet fénye, melege hat át. De a szeretet napja a mai ünnep azért is, mert a szeretet munkájá­nak gyümölcsét ünnepeltük. Mert azt a fényes épüle tét, amelyet ma avattunk fel, a szeretet hozta létre s ennek rendeltetése, hogy a késő utókorban is a szere­tet fölkent csarnoka legyen. Mindenek fölött a szere­tet napja a mai nap, mert a mi egyházunk ezen az ünnepen nem érezte izolálva magát. Mert annyira praedomináló vonása volt az ünnepnek, hogy nekem is ki kell emelnem, hogy ez a mai ünnep a vármegyé­nek és a városnak egyaránt ünnepe volt. Ez az; tisz­telt uraim, ami igazán lélekemelő, fenkölt, szebb és jobb jövő reményére jogosit, mert hisz ha nem is a felekezeti torzsalkodásoknak, a felekezeti bizalmatlan­kodásoknak jeleivel kétségtelenül találkozunk napjaink­ban is. Tisztelt uraim! Nézetem szerint nem lehet igazán helyezen gondolkodó magyar ember és nem lehet iga­zán helyesen érző keresztyén, nem lehet Krisztus igazi szolgája, aki megdöbbenéssel ne észlelje e jelenségeket. Árról is szóltak ma már, hogy a vallásosságot általá­ban egész vallási életünket nagy, közös veszedelem fe­nyegeti. Hiszen — méltóztassanak megengedni a ke­mény kifejezésért — de eszelősségnek tartom, hogy hivatásukról megfeledkezve a vallás szolgálatában álló faktorok egymás elleni torzsalkodásukban emésszék föl erejüket, amikor mindannyiónk ajtaján ott kopogtat a közös ellenség. Jövőnk attól függ, hogy tudjuk a kö­zös ellenséget legyőzni. Apáink dicsőséges küzdelmet vívtak ki a multl)an. Ez a dicsőség nem termett a mi generációnk számára is. Bármennyire emlegetjük is a mártírokat és gálya­rabokat, mi sem mártírok, sem gályarabok nem leszünk. És ha ezen a téren babér nem is terem számunkra, keressük fel lelkünk szellemi és erkölcsi erőinek legja­vával a tevékenységnek azon áldása mezejét, hol sokat cselekedhetünk, de sohse eleget. Hol oly feladatok vár­nak reánk, amelyek minden egyházra áldást hoznak. A divatos jelszavak járványának kóros jelenségei­vel állunk szemben, melyek az emberiség és a társa­dalom jóformán minden egyes tagjának lelkén rágódnak s melyről talán apáinknak sem, de nagyapáinknak hatá­rozottan fogalmuk sem volt. Hiszen egy két generáció­val ezelőtt a társadalom külső berendezkedése, gondo­lat- és érzésvilága a tradícióknak, a változatlannak hitt, öröklött állapotoknak volt hive. Taposták az élet útjait különös rezignáoióval anélkül, hogy zúgolódtak volna, amiért a tér előttük több irányban el van zárva és szellemi téren apáink által kijelölt irányt kritika nélkül követték Szóval az ő idejük az öröklött rend­nek korszaka volt Mindez megváltozott. Ma már semmi sem szent az emberek előtt. Ma már nem az az egyszerű az em­ber, aki eddig volt. Ma már nem szabad abban bízni, hogy az ember öröklésénél fogva vallásos. Ma már a kritika ellen az ellenkritika fegyverével kell küzdeni. A vallásosság oldaláról ma harcot kell vivni avval, az irányzattal, mely tagadja a vallást. Ezekkel szemben diadalmasan kell megvédeni Krisztus tanait és a jövő generáció lelki békéjét és jólétét. Ez a tér, ahol váll­vetve kell küzdeni és minden erőnket fölhasználni, hogy a közös ellenség ellen sikerrel harcolhassunk. Sokszor emelkednek egyes hangok, amelyek a többi felekezetek erősödését vizsgálják és azt rosszalják, hogy erejét mások rovására növelik. Sokáig azt hitték, hogy a maguk erősítését mások gyöngítésével érhetik el, mintha az igazi erőforrás a másoktól való hódítás­ban és nem a munkában lenne. A munka erősebbé tesz bennünket hivatásunk teljesítésére anélkül, hogy kárt okoznánk másoknak és hogy elakarnánk venni egy jot-A vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Manheim Ármin ezelőtt Altstädter Jakab cipőraktára .Állapíttatott 1864-ben. Pápa, Kx>SSUth LajOS-utCa ÍO. szám, Alapittatott 1864-ben. hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehel gyorsan kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortophäd-munka) kiváló gondot fordít. — Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipöit és csizmáit.

Next

/
Thumbnails
Contents