Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-02 / 5. szám
77 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 78 mentené is meg, a vallásos érzelemben, az Istenben vetett erős bizodalomban birja megingathatatlan alapját, amely e szent házban azilárdittatik meg. Minden nemes és jő elhatározásunkkal, amely e szent házban Isten igéjének hatása, lelkűnknek az imádság szárnyain, az orgona mélabus hangjaival Istenhez emelkedése folytán keblünkben származik, közelebb jutunk Istenhez, a minden tökéletesség atyjához, közelebb jutunk ahhoz az országhoz, amelyben ő lakozik, ahol az ő igazsága és szentsége, de irgalma és kegyelme is uralkodik és amelynek ő az ő földi anyaszentegyházát előcsarnokává s annak minden templomát kapujává tette. Azért Isi ennek hívei keressétek fel mindig e templomot, örömötökben, bánatotokban, az élet küzdelmeiben, bűnös voltotok érzetében s itt megtaláljátok azt az Istent, akinek hálával tartoztok örömeitekért, aki elfordítja tőletek a szenvedések és kisértések terhét, aki irgalmába vesz, ha bűneitekből megtértek, aki erőt ad, hogy a nehéz pályán le ne roskadjatok a teher alatt és itt bizonynyal megtatáljátok őtet, itt bizonynyal közelébe juttok: mert e hely nem egyéb, mint Istennek háza és a mennyeknek kapuja. Ámen! Egyházkerületi főgondnokunk beszéde. Tisztelt Uraim! A mai ünnep a szeretet ünnepe. A szeretető már azért is, mert örömünnep volt. Már pehig ezen a földön igazabb ünnep nem lehet, mint amelyet a szeretet fénye, melege hat át. De a szeretet napja a mai ünnep azért is, mert a szeretet munkájának gyümölcsét ünnepeltük. Mert azt a fényes épüle tét, amelyet ma avattunk fel, a szeretet hozta létre s ennek rendeltetése, hogy a késő utókorban is a szeretet fölkent csarnoka legyen. Mindenek fölött a szeretet napja a mai nap, mert a mi egyházunk ezen az ünnepen nem érezte izolálva magát. Mert annyira praedomináló vonása volt az ünnepnek, hogy nekem is ki kell emelnem, hogy ez a mai ünnep a vármegyének és a városnak egyaránt ünnepe volt. Ez az; tisztelt uraim, ami igazán lélekemelő, fenkölt, szebb és jobb jövő reményére jogosit, mert hisz ha nem is a felekezeti torzsalkodásoknak, a felekezeti bizalmatlankodásoknak jeleivel kétségtelenül találkozunk napjainkban is. Tisztelt uraim! Nézetem szerint nem lehet igazán helyezen gondolkodó magyar ember és nem lehet igazán helyesen érző keresztyén, nem lehet Krisztus igazi szolgája, aki megdöbbenéssel ne észlelje e jelenségeket. Árról is szóltak ma már, hogy a vallásosságot általában egész vallási életünket nagy, közös veszedelem fenyegeti. Hiszen — méltóztassanak megengedni a kemény kifejezésért — de eszelősségnek tartom, hogy hivatásukról megfeledkezve a vallás szolgálatában álló faktorok egymás elleni torzsalkodásukban emésszék föl erejüket, amikor mindannyiónk ajtaján ott kopogtat a közös ellenség. Jövőnk attól függ, hogy tudjuk a közös ellenséget legyőzni. Apáink dicsőséges küzdelmet vívtak ki a multl)an. Ez a dicsőség nem termett a mi generációnk számára is. Bármennyire emlegetjük is a mártírokat és gályarabokat, mi sem mártírok, sem gályarabok nem leszünk. És ha ezen a téren babér nem is terem számunkra, keressük fel lelkünk szellemi és erkölcsi erőinek legjavával a tevékenységnek azon áldása mezejét, hol sokat cselekedhetünk, de sohse eleget. Hol oly feladatok várnak reánk, amelyek minden egyházra áldást hoznak. A divatos jelszavak járványának kóros jelenségeivel állunk szemben, melyek az emberiség és a társadalom jóformán minden egyes tagjának lelkén rágódnak s melyről talán apáinknak sem, de nagyapáinknak határozottan fogalmuk sem volt. Hiszen egy két generációval ezelőtt a társadalom külső berendezkedése, gondolat- és érzésvilága a tradícióknak, a változatlannak hitt, öröklött állapotoknak volt hive. Taposták az élet útjait különös rezignáoióval anélkül, hogy zúgolódtak volna, amiért a tér előttük több irányban el van zárva és szellemi téren apáink által kijelölt irányt kritika nélkül követték Szóval az ő idejük az öröklött rendnek korszaka volt Mindez megváltozott. Ma már semmi sem szent az emberek előtt. Ma már nem az az egyszerű az ember, aki eddig volt. Ma már nem szabad abban bízni, hogy az ember öröklésénél fogva vallásos. Ma már a kritika ellen az ellenkritika fegyverével kell küzdeni. A vallásosság oldaláról ma harcot kell vivni avval, az irányzattal, mely tagadja a vallást. Ezekkel szemben diadalmasan kell megvédeni Krisztus tanait és a jövő generáció lelki békéjét és jólétét. Ez a tér, ahol vállvetve kell küzdeni és minden erőnket fölhasználni, hogy a közös ellenség ellen sikerrel harcolhassunk. Sokszor emelkednek egyes hangok, amelyek a többi felekezetek erősödését vizsgálják és azt rosszalják, hogy erejét mások rovására növelik. Sokáig azt hitték, hogy a maguk erősítését mások gyöngítésével érhetik el, mintha az igazi erőforrás a másoktól való hódításban és nem a munkában lenne. A munka erősebbé tesz bennünket hivatásunk teljesítésére anélkül, hogy kárt okoznánk másoknak és hogy elakarnánk venni egy jot-A vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Manheim Ármin ezelőtt Altstädter Jakab cipőraktára .Állapíttatott 1864-ben. Pápa, Kx>SSUth LajOS-utCa ÍO. szám, Alapittatott 1864-ben. hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehel gyorsan kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortophäd-munka) kiváló gondot fordít. — Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipöit és csizmáit.
