Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-22 / 47. szám
817 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 818 jogos érdekeinek elárulása nélkül nem is egyezhetik bele soha egy magyar kormány sem. Zsilinszky nyílegyenes határozottsággal állítja, hogy a jelen kormány hajlik az ily végzetes autonómia megadására s ide irányuló okfejtéseinek hatása alól nem vonhatja ki magát az olvasó és a szerzővel együtt aggodalommal látja e tekintetben a legközelebbi jövőt. (Folyt, köv.) Győri Gyula. A tiszántúli egyházkerület püspökének beiktatása. Lapunk múlt számában szeretettel és tisztelettel üdvözöltük a tiszántúli egyházkerületnek választott püspökét főtiszteletű és méltóságos Erőss Lajos urat. Az atyafiságos szeretetnek őszinte érzete indította a testvérkerületeket arra, hogy a f. hó 17-én tartott felavató ünnepen ktildöttségileg üdvözöljék a püspököt hivatalos beiktatása alkalmával. A dunamelléki kerületnek és a mi kerületünknek küldöttségi tagjai 16-án reggel indultak nagynevű s a legmélyebb szeretettel körülvett püspökeik vezetése alatt, hogy jelen lehessenek boldogult Kiss Áron gyászemlékünnepélyén, melyet az egyházkerület az nap d. u. 4 órakor tartott a főiskola dísztermében. Az ország minden részéből érkező küldöttségi tagok, Debreczen város különböző hatóságai, s a főiskolai tanári kar is ifjúság részvételeiével. Ez ünnepen a boldogult kimagasló érdemeit Dávidházy János, legidősebb esperes méltatta hűen jellemző főbb vonásokban. Az u. n. püspökszentelés 17-én d. e. 10 órakor volt a nagytemplomban, amely nagy terjedelme mellett is csak egy részét volt képes befogadni a bejutni óhajtó helybeli és vidéki közönségnek. Mivel ez a beiktatás lényegesen eltér a mi nálunk dívó gyakorlattól, elmondom annak lefolyását körülményesen. Délelőtt 9 órakor a közgyűlésnek a főgondnok bejelentette a választás eredményét hivatalosan, a közgyűlés tudomásul vevén a választást, megerősítette, s egyúttal a püspöknek a közgyűlésbe meghívására küldöttséget nevezett ki. A püspököt a város hires ötös fogatán kisérve más fényes fogatoktól, hozta a küldöttség a gyűlés helyére, ahol a főgondnok közölte vele a választás eredményét s egyúttal felolvasták előtte azt az eskü formulát, amelyet a templomban letennie kell. A megválasztott püspök, amint az eskü letevésére készségét kijelentette, főgondnok elnöktársa jobbján körülvéve 10 igen fényes és nagyon kellemes látványt nyújtó diszruhás apródtól, kisérve az egyházkerületi küldöttségek s közgyűlési tagok szintén teljes díszben megjelent tagjaitól vonult a nagy templomba, ahol az elhelyezkedés után a főisk. énekkar énekelte el igen szépen Schubertnek a „Teremtő“-höz c. dalát Majd a 37. dics. 1. versének eléneklése után Erőss Lajos megválasztott püspök fohászkodott a szószékből az egek Urához segítő, áldó kegyelemért. Az ima végeztével gróf Degenfeld József ehker. főgondnok tudatta a gyülekezettel a püspökválasztás eredményét s azt, hogy a megválasztott püspököt az egyházker. közgyűlés már megerősítette, s egyúttal felhívta püspököt, hogy az előtte már ismeretes szövegű esküt tegye le. Az esküt Dávidházy János legidősebb esperes vette ki püspök úrtól. Az eskü után a püspök térdre borult s a 3 legidősebb esperes (Dávidházy János, Sütő Kálmán, Görömbei Péter) kezét fejére tevén Dávidházy János legidősebb esperes mélyen átérzett fohászkodással felavatta. A felavató beszéd után gróf Degenfeld József főgondnok az egyházker. és a maga nevében keresetlen, egyszerű szavakkal üdvözölte a felesküdött püspök urat s biztosítva őszinte szeretetéről, tiszteletéről, ígérte meg buzgó támogatását s kérte a maga részére ugyanezt, átadva egyúttal neki az egyházkerület pecsétjét. A főgondnok által történt üdvözöltetés után az esperesek, egyházmegyei gondnokok, egyházkerületi tanácsbirák s tisztviselők elvonultak az Ur asztalánál álló püspök előtt s vele kezet fogtak. Most következett az egész ünnepély legkiemelkedőbb pontja t. i. püspök urnák székfoglaló beszéde, minthogy ezt szószerinti szövegében úgyis közölték a napi lapok s közli bizonyára a helyi egyházi lap is, rá helyszűke miatt nem terjeszkedünk ki, csak azt említjük fel, hogy a szépen átgondolt magas röptű beszéd a hallgatóságra mély benyomást tett. Sütő Kálmán hivatali korra nézve második esperes üdvözölte még az uj püspököt, aki az esperes ur beszéde után áldást mondott az egész gyülekezetre. A tanílóképző-int. énekkar énekelte még az úgy szövegében, mint dallamában ezen alkalomra készült „Vezéravatás“ c. éneket, a gyülekezet pedig a 179. dics. utolsó versét s ezzel az ünnepély véget ért. Nem követünk el talán sértést annak fölemlitésével, hogy bizony itt volna már az ideje, hogy az ilyen nagy fontosságú s nem tisztán helyi érdekű s vonatkozására ünnepélynél egyházunk mindenütt egyforma szertartásos eljárást követne. Templom után az odamenésnél említett módon tért vissza az ünneplő közönség a főiskola dísztermébe, hol a négy testvér kerület küldötteinek élén szeretve tisztelt püspök urunk, Antal Gábor üdvözölte eszmékben gazdag, igazán szép s elragadó alkalmi beszéddel uj tisztársát, aki megindultan válaszolt a szeretetnek iránta való s örökre felejthetetlen megnyilatkozására. Az ágost. hitv. ev. atyafiak nevében Zsilinszky Mihály felügyelő mondott mindenkit egyformán lebilincselő s közhelyesléssel fogadott üdvözlő beszédet. Vagy 36 küldöttség következett ezután úgy, hogy a délután 2 órára tervezett közebéd csak fél 4 órakor kezdőthetett meg s mert már akkor indulni kellett hazafelé s ennek lefolyásáról nem szólhatok semmit.
