Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-08 / 45. szám
785 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 786 vásári portéka, s kik előtt az ősök erénye és buzgósága mosolyogni valő álom. A templom tervrajzát és költségvetését Czibulka Rezső, Léva r. t. város jeles műépítésze készítette, mindezeknek véghezvitelét pedig Szauer Mér és Izidor derék lévai vállalkozók foganatosították. Az uj Istenháza gyönyörű román-stylben van építve, nyomott hajlású boltozattal. Világos és térés az egész épület, korszerű berendezéssel. A templomfalba beépített torony is kiváló tervezőtehetségre vall; a toronytető azonban a maga idomtalaDságával és alacsonyságával lehangol minden jó Ízlésű szemlélőt. Olyan, mintha egy derék és szálas ember fejére baba-fejkötőt teszünk. Erős a hitünk, hogy a nagvpeszekiek segítenek a dolgon s az égre mutató csúcsot legalább is három akkorára emelik. Nehéz volna azt leírni, hogy kik voltak a d. e. 11 órakor kezdődő és félháromkor végződő templomi ünnepélyen. Azt azoban elmondhatjuk, hogy oly nagy közönség csak nagyon sok idő múlva töltheti tele a szentegyházat, s oly gyönyörű beszédek is ritkán hangozhatnak benne. Egymás után következtek a szivet megható és könnyet fakasztó jelenetek. A barsi ref. egyházmegye lánglelkü esperese : Patay Károly hajadon fővel vezeti a papiak és templom között összegyűlt nagyközönséget. Körülötte az ünnep szónokai, a vámosmikolai járás főszolgabirája, a vidéki papság és tanítóság, a helybeli és szomszéd egyházak előjárói, vidéki urak és polgárok nagy számmal. Fény és egyszerűség vegyest, de a szív érzéseiben egyek mindnyájan. Saiga Endre kántortanító kezdi és vezeti az „Örül mi szivünk“ cimü éneket, majd Mózes éneke zendül meg az ezernyi sokaság ajakán. Varannay Sándor fegyverneki pap áll a templom küszöbére s hatalmas hangon szól az Isten iránt való kötelességről s az azt megvalósítani igyekező emberi buzgóságról. Beszéde végén a Szentháromság nevében átadja a kulcsot az egyház derék papjának : Akucs Lajosnak. Akucs Lajos áhítatos érzéssel, kenetteljes szavak kíséretében nyitja meg a templom ajtaját, mire a templom zsúfolásig megtelik. Az először megzendülő ének : „lm bejöttünk nagy örömmel“ előtt a karból harmónium szó hallik, id. Tóth István lévai kántortanító szép játékával, mely mindvégig kiséri az összes énekeket. A templom falai gyönyörűen verik vissza a vallásos ihletettségü hangokat. Voltak azonban nem gyönyörű hangok is. T. i. néhány túlbuzgó polgár atyafi kidagadt nyakerekkel igyekezett erősnél is erősebb hangját a legkacskaringósabb lajtorján ég felé emelni. Szerencsére azonban az a ládabeli hangösszevágás nem engedte az „áriát“ se följebb, se lejebb. Szónokul elsőnek Bihari Kálmán pozbai pap lépett a csinos szószékre. Imádkozott, még pedig szépen, buzgón, lelkesen és ünnepélyesen. Második szónok Patay Károly esperes volt. Alapigéje találó, beszéde édes, tanulságos, lelkesítő, hálaadó, intő, emlékeztető, hitet, reményt és Istenben való bizalmat gyökereztető volt. A harmadik szónok Akucs Lajos. Tanulságos, egyszersmind csudálatos történetet olvasott föl a nagypeszekiek harmadik és régebbi templomairól. Az első kőtemplomot, melynek építése majdnem a reformáció kezdetére nyúlik vissza, a fatemplom, majd a ko váltja fel. De ez utóbbit is megviseli az idő őrlő foga. A történet drága gyöngye a szívós ragaszkodás az üldözött uj hithez, 8 az önmagát sanyargatásig vivő áldozatkészség. A nemes, nemzetes és vitézlő földes urak kegye néphatalommá változik. Nem kér, nem könyörög, nem alázkodik: csak a könyörgést meghallgató Istennek áldoz szivbeli alázattal. A negyedik szónok Csekey Dávid alsóváradi pap. Hatalmas és meggyőző szavak ömölnek ajakáról. Beszédére a hihetetlenek szive is megrendül, s megilletődve járul a kegyelem asztalához. Az urvacsoraosztásban Lányi Árpád hontfüzesgyarmati lelkész segít neki, egyszersmind ötödik szónok gyanánt a kex-esztelésnél tölti be igen tiszteletes és szépen megoldott szerepét. A harmadik szónok beszéde végén a Himnuszt, majd a CXXII. zsolt. 3. versét énekelte a gyülekezet. Legvégül a szokott urvacsorai énekek következtek a még szokottabb kacskaringósággal, bár nem lehet tagadni: igaz buzgósággal. Nagy ebédek következtek ezután, (d. u 3 órakor kezdve) olyan nagyok, amilyeneket egyhamarjában nem lát Nagypeszek. Papház, rektorház, az elöljárók és polgárok házai tele voltak vendégekkel. Tudósító. Nyílt levél lelkésztestvéreimhez! A legközelebb szept. 29-én tartott ORLE kongreszszusa, mint tudjuk, Kocsis József sonkádi lelkésznek eszméjét a „bevásárlási szövetkezet“ létesítését teljes melegen, egyhangúlag felkarolta, amelyhez szept. 30-án tartott „Országos Vallásegyenlőségi Szövetkezet“ szinte örömteljes hangulatban csatlakozott. Nekünk tehát el kell helyeznünk az iránytűt, mely megjelölje az emberiség jólétét. Nekünk zöld, termékeny, vizdús, gazdag terület kell, mely tisztességes munkája után minden honpolgárnak megadja a léleknek nyugalmát, békéjét, hol a nap melegét s világosságát éledve érezzi mindenki. Én bizom, hogy az a magasztos lelkesültség, mely megnyilatkozott az ORLE kongresszusán megjelent mintegy 650 lelkészben, nem különben az O. V. E. Sz. gyűlésén megjelent világi elemnél is képes lesz leküzdeni a társadalom békéje és boldogsága útjában álló akadályokat. Különben is mi, akik a történelem lapjait tanulmányozzuk, ismerjük az egyes korszakok lefolyását, tudjuk azt, hogy a r. kath. papság, mikor megfeszített erővel védte régi, de az egyenlőséggel ellenkező jogait, mindig, mint bukott fél tette le fegyverét s ha időnként ismét felszínre került is, megint csak aláhanyatlott.
