Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-01 / 44. szám
767 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 768 nyörök — mit a gályarabyk eldobtak maguktól — célja mindnyájunknak. Haza, vallás s más nemes eszmék hidegen hagynak bennünket. Egy ilyen korban célszerű volt-e egy vallás-martírnak az emléktábla állítás ? Ma midőn Róma városának tanácsa 57 szóval 3 ellenében kimondotta, hogy „a vallást az iskolákban nem kell tanítani“ célszerűen cselekedtünk-e, midőn egy a hitünkért oly nemesen szenvedőről emlékeztünk ? Hogy mi indította Róma városa tanácsát a fenti határozatra, mi azt, innen a távolból megítélni nem tudjuk. De annyit mondhatok, hogy Róma városa a fenti határozat meghozatala által igen nagyon tévedett. Szerencse lesz, ha a fennhéjázó határozatra a kéz, mely Nabukodonozarnak a falra irt, meg nem fog jelenni, s nem fogja Írni a pusztulást jelző: „megmérettettél, hiányosnak találtattál, kivágattatok1 szavakat. Mert a vallásra az emberiségnek mindenha szüksége volt és mindenha szüksége is lesz. A vallás, mint őrangyal, kiséri az embert földi élete utjain. Ott volt már az első embernél, s ott lesz az utolsó embernél, midőn némely tudósok állítása szerint a nap melege ki fog hülni s végsemmisülés borít el minden földi életet. Megszentelte a családi tűzhelyet; fékezte a szenvedélyeket; kiegyenlítői törekszik az ellentéteket; őrzi a szorgalomnak, a takarékosságnak, a munkának gyümölcseit; inti a népeket egymás szeretetére, megbecsülésére ; felszabadítani segíté a rabszolgát,- a jobbágyot, a védtelen nőt a rabszolgaság alól. A vallás volt elsőben is az, mely a népek jólétét, az államok virágzását célzó törvényeket megszabta. De kitudná előszámlálni a vallás üdvös hasznait? Vájjon melyik embernek szebb, boldogabb az élet, a vallásosnak-e vagy a vallástalannak ? Á vallásos ember örömmel élvezi az Isten áldásait, nyugodtan hordozza az élet szomorú körülményeit. Jót, rosszat nyugodtan vesz el az Isten kezéből. Ama nagy elváltozásnak, a halálnak is, bátran megy elébe, mert látja, hogy ez is az Isten jóságából történik. A vallástalan ember a jót kevélyen magának tulajdonítja ; az élet nehéz viszonyai között békétlenkedik, átkozódik; szitokkal illeti annak nevét, akiben sohasem hitt, kinek létezését szüntelen tagadta; kétségbeesve megy ama nagy elváltozásnak, a halálnak elébe. íme ezt mutatja az élet. Ha a vallás tanítása mellett is annyi bűnnel, fogyatkozással találkozunk; mi lenne az emberiségből, a vallás tanítása nélkül ? Azok tehát, akik a vallásért küzdöttek, az emberiség érdekében szenvedtek. Akik a vallásért szenvedtek, az emberiség érdekében szenvedtek. Akik a vallásért haltak meg, az emberiség érdekében haltak meg. S mindezek megérdemlik, hogy mint az emberiség jobbjai tiszteltessenek ; emlékük hálás kegyelettel vétessék körül az utódok által. Akinek emléktábláját leleplezzük, a mi vallásunkért szenvedett s igy legközvetlenebbül érettünk szenvedett. Szenvedett a magyar református vallásért. Az ő és társainak szenvedése nélkül a református egyház ma fenn nem állana. Beteljesült volna Kollonics jövendölése De ki tudja, fennállana-e a magyar nemzet is, a magyar alkotmány ? Nem-e olvasztattunk volna be a habsburgi örökös tartományok közé ? Hadd hulljon le azért a lepel emléktábládról Kocsi Csergő Bálint, dicső hitbajnokunk! Hadd lelkesítse az utókort küzdeni nemes eszmékért, szenvedni tudni a vallásért. Emléktábládat kegyelettel fogjuk őrizni, hadd lássa az utókor, hogy mit szenvedtetek, s egyszersmind hadd legyen ez az emléktábla az 1907-dik évben tanult kocsi felsőbb tanuló ifjúság nemes lelkesedésének is tanujele. És most legyen az Isten áldása a fényes kocsi szent gyülekezeten, mely a reformáció óta annyi jeles tagot adott református egyházunknak ! Mert nemcsak Kocsi Csergő Bálint született itt, hanem itt született Kocsi Csergő János is, Bálintnak testvére, aki a tiszántúli kerületnek püspöke volt. Innen származnak Kocsi Major István, aki a mostani dunántúli kerületnek volt első püspöke. Kocsi Major Ferenc erős hitvitázó. Nem közvetlenül, de közvetve Kocsi Sebestyén István, pápai theologiai tanár, aki Márton Istvánnal és Tóth Ferenccel a pápai iskolát lábra állította. Ki tudná előszámlálni az Ur szőllejének annyi számos munkását, kik e gyülekezetből kikerültek, kiket — mint rajt az anyaméh — a kocsi ref. gyülekezet magából kibocsátott. Adja a nagy kegyelmű Isten, hogy lehessen ez így a jövőben is. Ezen gyülekezet erős kálvinista hitével fényljék a jövőben is. Tagjai, mint a múltban, lehessenek a jövőben is erényben, erkölcsben, anyagi jólétben egyaránt gazdagok. Ámen. Irodalom. Vallásos újdonságok. Urbán Reinhold vallásos könyvkereskedésében, Eperjesen, igen érdekes és nagy építő erejű vallásos könyvek, füzetek kaphatók. Jó részük fordítás jeles külföldi irók után. De vannak eredetiek is. A fordítások általában élvezhetők; kivált Erdélyi Lászlóé. De találunk bizony hibákat is. így: „Isten nélkül a vi-ORGONAÉPITÉSIMDINTÉZET. «»"(aas! ,___________________________________.________ BUDAPEST, YII. kerület, Garay-utca 4S.-ik szám. Cs. és kir. udvari szállító, a Ferencz József rend lovagja. — A párisi és bécsi világkiállításon kitüntetve. Legolcsóbb álban és kedvező fizetési feltételek mellett kiváló tiszta légnyomásu csőrendszerü (pneumatikái) tartós, nemeshangu orgonákat szállít. 34 év óta 1400 orgonát szállított. Mindennemű orgona javításokat és hangolásokat a legmérsékeltebb árban és lelkiismeretes pontossággal teljesít. Orgona jókarban tartását mérsékelt árban elvállalja. Tervezetek és mintarajzok kívánatra.
