Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-01 / 44. szám
763 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 764 lasztásai miatt elhatalmasodott intézmény küzd jogtalanul kivívott kiváltságaiért, nehéz ott, sőt szinte lehetetlen, egy embernek a győzelme. A kor szelleme által hevített százezrek 8 az ugyanazon eszmék által megihletett rokon lelkek képesek csak kitartó munkával diadalra vinni. így volt ez Luther idejében is. Bátor föllépésével világraszólóan megindította a nagy szellemi forradalmat. Hozzá méltó segítőtársaival olyan erőt adott e mozgalomnak s oly eredményeket vívott ki, hogy a középkor legnagyobb hatalmassága, a római pápa. kénytelen volt vele alkudozásokba bocsátkozni, s mikor ezek eredményre nem vezettek, a legnagyobb világi hatalom, a római császár segélyét keresni, hogy elhallgattassa az igazságért küzdő nagy szellemet. S e küzdelmek alatt, a békülés és kiegyezés ámbár sikertelen próbálgatásai között, jelent meg és lépett föl a másik nagy reformátor, Kálvin János, aki hidegen és ridegen közbe szólott: Nem békülünk. De csak látszólag volt hideg és rideg. Mert csak a bibliából merített meggyőződés biztonsága s az igazság győzelméért izzó lelkesülés adta meg neki a hideg bátorságot, amellyel fölvette az Autikrisztus, a római pápa, ellen vívott küzdelmet minden alkudozás nélkül. A biblia értelmének legjózanabb mérlegelése alapján megállapította Krisztus tanítását, az igaz keresztyén hitet. S ennek alapján s az akkori viszonyok igazságos mérlegelése folytán kénytelen volt kimondani, hogy a pápaság nem követi Krisztus Urunknak a bibliában kijelentett tanításait: tehát minden alkudozás nélkül le kell győzni s így hárítani el az üdvözülés utjából. Nem alkuszunk ! — ez hangzik ki mindenütt Kálvin tanításaiból s épen ezzel segítette végleges diadalra a Luther által megkezdett munkát. De nemcsak elveket és bibliai tanokat hirdetett Kálvin, hanem gyakorlatilag is megmutatta, hogy mikép kell ezeket a tanokat az életben megvalósítani. Franciának született s az Isten kifürkészhetlen rendelése folytán egy sveici kis államba, Genfbe jutván, ott olyan állami és társadalmi életet szervezett, mely emberi lehetőség szerint legjobban megfelel Krisztus Urunk tanításának. S ezzel példát mutatott az egész művelt emberiségnek. Aminthogy köréje is sereglettek a világ művelt nemzeteinek hasonló szellemtől lelkesített legjobbjai s példája nyomán igyekeztek a tőle tanultakat saját hazájukban meghonosítani. Kálvin tette a reformációt igazán minden nemzetre szólóvá, nemzetközivé. Meggyőződése s igazságának biztos tudata lelkesítette arra a büszke jelszóra, mely tanításaiból mindenütt kihangzik: »nem alkuszunk!« B ez képesítette őt arra az elszánt harcra, melyet élete utolsó pillanatáig vívott mindazok ellen különbségnélkül, akik fejüket a Krisztus igaz tudománya ellen felemelni merészkedtek. Erezte, sőt biztosan tudta, hogy ő a választottak közé tartozik; azok közé, akiket Isten öröktől fogva az üdvre rendelt. Sokat vitatott és sokat támadott tanítása a praedestinatióról, ez volt lelkének legerősebb támasza minden küzdelmei közt. Ez kölcsönzött lelkének szinte hajthatatlan erőt. E sokat vitatott tan tette oly szilárdakká igaz követőit a hitükért és jogaikért vívott harcaikban. Egy uj világnézetet plántált ezzel követői leikébe, mely az egyéniség összes erőinek kifejlesztésével csodás eredményeket szült. Világosan szemlélhető ez az összes református népek szinte bámulatos elhaladásában úgy szellemi, mint anyagi téren ; de legfeltűnőbben az angol puritanizmus diadalaiban. Eszak- Amerika a maga szinte mesével határos fejlődésével alapjától kezdve ennek a puritánizmusnak az alkotása. S a mi magyar református egyházunk és népünk is főleg ennek a magáévá tett legyőzhetlen szellemnek köszönheti, hogy több százados üldözések és kedvezőtlen viszonyok közt így megállhatott. Messze elszakítottak bennünket a nyugoti protestáns népektől s hosszú időn át ki voltunk szolgáltatva az ellenséges állami hatalom kényekedvének. Már régen megsemmisültünk volna, ha át nem örököljük őseinknek a kálvinizmus szellemi kohójában megacélosodott lelkét. Hálás szívvel gondolunk e nagy napon a Mindenhatóra, hogy állított számunkra ily hatalmas előharcosokat, akik irányítanak bennünket az Isten országa felé vezető utón. De ne feledjük, hogy e harc még nincs befejezve. A reformáció még mindig tart. Tartani kell annak s tartani fog mindaddig, mig az Isten országa teljesen megvalósul már itt e földön. Borsos István.
