Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-11 / 41. szám
711 272 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. lömböznek egymástól. Azonban az Ur Jézus Krisztus az ő tudománya terjesztésének módjára, a keresztyén anyaszentegybáz megalakítására nézve alkalmazkodni kívánt az emberi lélek örök törvényeihez, amelyek szerint még a legáltalánosabb, legelemibb igazságokat is az emberi szellem csak önmunkásság utján sajátíthatja el. A hitigazságok sem igazságok az emberre nézve, ha azokat csak más szavára hiszi el, benső meggyőződés nélkül; hanem valódi igazságokká akkor lesznek, ha az emberi szellem azokat egyénileg feldolgozta s lelkének válhatlan tulajdonává tette. Ezért az Ur Jézus Krizztus nem is kész vallásos tanokat, hitcikkeket közölt az ő tanítványaival és az emberiséggel az ő kijelentésében, hanem Isten igéjét, amely a haladó emberiség szellemével mindenkor összhangzásba hozható s a lélek munkássága utján a Szentlélek segítségével, mindenki által saját helyzete, viszonyai és lelki tehetségei szerint megérthető. így biztosíttatott Isten által az emberiség üdvrendszerében, Isten igéjének örök érvénye minden emberi véleménytől, okoskodástól s földi tekintélytől függetlenül, sőt azokkal szemben. Veszedelmes is lett volna a keresztyénség nagy igazságainak biztosságát az emberi tekintélyre alapítani. Mert hiszen Jézust még az ő tanítványai is akárhányszor félreértették. A legelső tanítvány Péter, milyen önbizalommal jelentette ki : Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én meg nem botránkozom, ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged (Máté XXVI. 33—35.). És mégis mennyire csalatkozott, tévedett Péter önmagában, mikor alig pár óra múlva, 3-szor megtagadta Jézust. Sőt megcsalatkozott Péter a legnagyobban, az Ur Jézus Krisztus váltság-halálánák szükségességében is; csak így történhetett meg, hogy az Ur Jézus Krisztus kénytelen volt megdorgálni Pétert e szavakkal: távozz tőlem sátán, hántásomra vagy nekem, mert nem vagy bölcs az isteni dolgokban, hanem az emberi dolgokban (Máté XVI. 22—23.). Ha már maga Péter apostol, akire az Ur Jézus az ő nyájának legeltetését bizta, ilyen emberi gyarlóságokban s tévedésekben szenvedett az isteni dolgokra nézve, hogyan lehetne azt állítani, hogy más emberek, talán éppen Péter apostolnak állítólagos utódai mentesek lehetnek az Isteni dolgokban minden tévedéstől? És, hogy m kik igazságuknak kell ienni hit dolgában az egyetemees gyházzal, vagy még Isten igéjével szemben is? (Folyt, köv.) Az Országos Református Lelkész- Egyesület közgyűlése. Budapesten szept. 29-én oly nagy számban főttek össze a református lelkészek egyesületi körgyülésükre, hogy azt remélni alig lehetett. Ezzel aztán megmutatták, hogy nem valami mesterségesen támasztott mozgalom hozta őket össze az első gyűlésre se, hanem a leikök mélyén élő aggodalmak, óhajtások ; az ösztön, az együttes, bátor föllépésre ; a százaknak személyes érintkezéséből remélt erősülés vágya. Egészen bizonyosan nem tudjuk, hányán voltunk. Egyik számítás szerint 650, másik szerint 730 volt azoknak száma, akik az uj városháza nagy termében jelen voltak. Annyi bizonyos, hogy ebben az óriási teremben csak szorongva fértünk el. A közök is sűrűn el voltak állva, úgy, hogy alig lehetett megmozdulni. De érdemes is volt feljönni. Ha semmi más nem lett volna is, csak maga az a reggel 8 órakor a Kálvintéri templomban lefoly istenitisztelet, azért magáért is érdemes lett volna feljönni. Olyan szónoklatot hallottunk ott Gergely Antal mezőtúri lelkésztől, ami úgy tartalmában, mint előadásában mesteri mű volt. A szónok állandón fogva tartotta figyelmünket, zajgó hullámzásban az érzelmeinket; férfiak, papok könnyekre indultak. Tanultunk, épültünk. Várva-várjuk az időt, mikor e beszédet nyomtatásban ujra-megujra átélvezhetjük. Templomból a gyülésteremben mentünk. Itt Balthazar Dezső elnök a lapunk múlt számában már közölt nagyszabású beszéddel nyitotta meg a gyűlést. Már alakulás előtt táviratilag üdvözölte a gyűlés Zsilinszky Mihályt és gróf Tisza Istvánt az egyházkerületi közgyűléseiken elmondott megnyitó beszédeikért ; Eröss Lajos újonnan választott püspököt, mint aki a püspökök közül első tagja az eg)esületnek. Dr. Ferenczy Gyula titkári jelentését és Birtha Józsefnek a pénztár megvizsgálásáról szóló jelentését tudomásul vette a gyűlés. A tisztikart most már három évre úgy alakították meg, hogy a régi tisztviselőket közfelkiáltással ismét megválasztották. A tárgysorozat igen hosszú volt. E miatt az egyes tárgyakat nem is lehetett kellőleg szóvá tenni ; be kellett érni azzal, hogy az előadó előterjesztette javaslatát, többnyire egészen szűkre vont indokolással. Jövőre vagy kevesebb tárgyat kell fölvenni, vagy két napra kell kitűzni a teendőket. A jelszó inkább az legyen: keveset, de jól. Ezzel nem azt mondtam, hogy most nem intéztünk el mindent jól. Csak azt, hogy kívánatos lett volna, ha az előadók is részletesebben és nyugodtabban előadhatták volna a tárgyuk körébe eső dolgokat, meg ha a jelenlevők közül is, akinek lett volna mondandója, elmondhatta volna. A gyűlésnek kiemelkedőbb tárgyai voltak: az alapszabályok módosítása. Itt különösen a 4. §. jön figyelembe, mely igy van : „Az egyesület az egyházi hatósáooktól teljesen független ; munkálkodásában azonban szem előtt tartja az egyházi hatóságokkal való anyagi
