Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-11 / 41. szám
718 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 714 és erkölcsi kölcsönhatást. A többi protestáns országos lelkész-egyesületekkel a közös célok elérésére lehetőség szerint együtt működik.“ Tudvalevő, hogy sokan épen azt kifogásolták legjobban, hogy az egyeeület magát a hivatalos egyházi hatóságoktól teljesen függetlennek nyilvánította. Az egyesület most az aláhúzott sorok betoldásával e kifogást óhajtja elenyésztetni. Sikerül-e ? Ki tudja. Annyi bizonyos, hogy az egyesületet, mint egyháztársadalmi szervet, igen nehéz valamelyes szerves összeköttetésbe hozni az egyetemes konventtel. Azok is, akik ezt igen óhajtották, adósak maradtak a mód megjelölésével. Nem tudtak mást mondani, osak a puszta óhajtást. Hogy mennyire nehéz, sőt szinte leheletlen e viszonyt másként meghatározni, mint ahogyan a föntebbi 4. § ban történik, erre találó bizonyíték az Országos Evangéliomi Szövetség alapszabály-tervezetének 22. § a. E szakasz határozta volna meg a szövetség viszonyát az egyházi hatóságokhoz és más hasonoélu egyesületekhez. így volt fogalmazva : „A szövetség szellemi irányánál fogve az evangéliomi alapon álló egyházi hatóságokkal karöltve, azok támogatását és védelmét igénybe véve működik, a maga részéről azoknak érdekeit, céljait szintén támogatja és szolgálja, hivatalosan azonban azoktól függésben nincs, hanem ügyeit teljesen önállóan intézi“ . . . E szakasz elkészítésében Antal Gábor püspök urunk is részt vett. És ime, bár a mondat első felében kifejezésre juttatja is e Bzakaez azt, a mi a dolog természetéből önként következik ; következik akkor is, ha ki nem mondjuk : a végén mégis csak kénytelen a teljes önállóságot és függetlenséget proklamálni ! Kár volt hát az Orsz. Ref. Lelkész-egyesületet is olyan nagyon kárhoztatni a miatt, hogy az egyházi hatóságoktól függetlennek mondta magát. Nem volt és Dines ebben se elszakadási szándék a hivatalos egyháztól, se lázadás az egyházi alkotmány ellen. Valami e félét csak a szándékos roszakarat magyarázhat bele az ORLE alapszabályába és egész magatartásába. (Folyt, köv.) A Magyar Prot. Irodalmi Társaság közgyűlése. A M. P. I. T. f. évi közgyűlését október 1-én és 2-án tartotta meg. Október 1-én délután 3 órakor a Kálvin-téri templomban ünnepélyes istenisztelet volt, amelyen imádkozott Kacziány János budapest ág. hitv. ev. esperes; egyházi beszédet mondott Szalóczy Pál tiszavalki református lelkész. Mind a kettő a lelkek nagy épülésére végezte teendőjét. Az istenitisztelet után nyomban, szintén a tem plombán folyt le a Hegédüs-ünnepély. Ez ünnepélyt Antal Gábor püspök ur nyitotta meg; rövid beszédében is igen hiven, találóan jellemezte azt a nagy férfiút, akinek emlékünnepet tart most a M. P. I. T. Kidomborította szépen, hogy e nagy férfiúban a tudás, az igazán nagy tudás és a gyakorlati számító ész mel lett mily nagy volt a hivő lélek ereje is. Üdvözölte a nagy számban megjelent közönséget és átadta a szót az ünnepi szónoknak : dr. Antal Gézának. Az ünnepi szónok hivatottan festette meg a társaság áldott emlékű, felejthetetlen elnökének, igazi Maecenásának jellemvonásait. Röviden vázolta életrajzát. Aztán az ünnepeltnek főleg az Irodalmi Társaség elnöki székéből elhangzott, mindig igen magvas színvonalú, elvi jelentőségű, irányadó megnyitó beszédeiből kiszedett nagyszerű elvek összeállításával és annak kimutatásával, hogy elveinek mennyire megfeleltek a cselekedetei : alkotta meg a kedves lelki képet, mit bizonyára szivébe zárt az áhítatos közönség . . . Az istenitisztelet és az emlékünnep, mintegy harmadfél óráig tartott s nagy épülésére volt a jelenvoltaknak. Este fél 6 órakor a Lorántffy Zmzsanna-egyesület thea-estélyt rendezett, amelyen bibliát magyarázott Petri Elek ; a diakonisszák munkáiról és a diakonissza-ügyről előadást tartott Szilassy Aladár ; a Lorántffy Zsuzsánnaegyesület általános munkáit ismertette Böszörményi Jenő az egyesület misszionáriusa. Volt ének és zene is és — igen nagy társaság. Október 2-án d. e. 10 órakor volt a tulajdonképeni közgyűlés, amit Zsilinszky Mihály rövid beszéddel nyitott meg. Szöts Farkas felolvasta titkári jelentését. Tudomásul vették a számadás megvizsgálásáról szóló jelentést. Elfogadták a jövő évi költségvetést. A sok hátralék behajtását megsürgették. Október 2-án este igazán épületes diszülést tartott a társaság őszintén sajnálhatja, aki nem vett benne részt. A diszülést is Zsilinszky Mihály elnök nyitotta meg. Sörös Béla losonczi lelkész igen hiven, nagy körültekintéssel vázolta, hogy mit tett a M. P. I. T. eddig a belmissziói munka terén és mi vár rá ezután. Dr. Masznyik Endre rendkívüli hatással fejtegette, hogy a reformációra, ennek mindent felölelő munkájára égető szükség van ma is. Szabolcsba Mihály négy kedves költeményével gyönyörködtette a közönséget. 5. p. alatt csak ez volt a tárgysorozatban : „Az ülés berekesztése.“ Hogy ki rekeszti be, arról szó se volt. És hallottunk egy olyan beszédet a mi püspökünk szájából, a mi nála is szinte ritkaság számba megy. Gyönyörűség volt hallgatni, ahogyan válaszolt Várossy érseknek arra a hivogatására, hogy hagyjuk el azt az utat, amelyre egy szerencsétlen pillanatban ráléptünk és menjünk vissza a csalhatatlan, egyedül idvezítő egyházba. Nagy kár lenne, ha ez a beszéd nyomtatásban is meg nem jelennék. Szép volt, jó volt minden ; csak az a kár, hogy igen kevesen voltunk minden gyűlésen, ami azon a héten volt, kivéve a lelkészek gyűlését. Nem értünk a toborzáshoz, a tömeges felvonuláshoz. Meglehet, még ezt is megtanuljuk. De ha nem kell megtanulni: annál jobb lesz.
