Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-04 / 40. szám
697 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 698 Hármas állításom, illetőleg a klerikális okoskodásai szemben tagadásom, különben a továbbiak folyamán teljes beigazolást nyer. Feltétlenül áll, hogy úgy az állam mint az egyház célja magasztos. Egymás ellen működniük nem szabad. Ha Mózes karja lankad a harcban : Áronnak kell azt tartani. Elválasztásnak csak akkor van helye, ha egymással szemben állanak. Az 1848. XX. t.-o.-re vonatkozólag, mely a fenti elv szolgálatában áll, azonban figyelmeztetem a kath. álláspont védelmezőjét, bogy nemcsak a felekezetek segítését mondja ki a 3.-ik pontban, de a 2. pontban törvénnyé teszi a felekezetek közt levő teljes viszonosságot és egyenlőséget. Ezen törvénycikk végrehajtása programmpontját képezi mostani u. n. nagy kormányunknak is. Fájdalom, nem a 2.-ik pont alatti viszonosság elve szerint kezeli, mert az állami vagyonból milliárddal rendelkező r. kath. egyházat épen úgy segíti, mint a koldus prot. egyházakat. No de, hála Isten, s köszönet érte, — mégis segíti ! Az egyház és állam egymáshoz való viszonyáról, s a 48: XX. t.-c.-ről kijegecesedett ezen közfelfogás dacára is, az ország liberális közvéleménye és több mint négymilliót számláló magyar prot. honpolgár sajnálattal látja a klerikális szellem előnyomulását 8 a szabadelvüség hanyatlását. Nem egy tanúbizonyságot tevő esetet tárgyaltak napi lapjaink. Ez esetek közül egyik sem olyan szembeszökő, mint a Ne temere, amely a magyar törvények bizonyos módozatai szerint létrejött és prot. lelkész által megáldott vegyes házasság törvényességét nem ismeri el, igy a házasságot konkubinatusnak mondja, s a belőle származott r. kath. gyermeket törvénytelennek bélyegzi. Minthogy ez a magyar törvényeket érinti, kötelessége a magyar kormánynak megszüntetésére lépéseket tenni. Lehetetlen az, hogy mig az állam oly nobilis, hogy szabályai szerint törvényes házasokat figyelmezteti, hogy még vallásos kötelességüknek nem tettek eleget: addig az egyház e nobilitással szemben konkubinatusnak nevezze az állam törvényei szerint megkötött, sőt prot. lelkész által még meg is áldott házasságot s a belőle származott gyermekeket törvénytelennek bélyegezze. Hol itt a kölcsönös tisztelet ? .. . Mert erről van szó. Ha az állam tiszteli az egyház jogait, — tisztelje az egyház is az állam törvényeit ! Ha csakugyan olyan ártatlan lenne az a Ne temere, mint a kath. felfogás állítja, hogy értsük akkor a hazafias magyar főpapság állásfoglalását s megszüntetésére vonatkozó eljárását ? * * t. A r. kath. egyház által a házasság érvényességére megállapított föltételek közül a Ne temere kiadása alkalmából bennünket, magyarokat, a vegyes házasságok kérdése érdekel. A középkori klandesztinitással semmi közünk. Ma már ilyen középkori regényekbe illő házasságok nem léteznek. Ha mégis klandesztinitást emlegetünk : az csak a pusztán polgárilag megkötött r. kath,, vagy prot. lelkészek által megkötött vegyes házasságokra vonatkozhatik. Hogy a klandestinitást szabályozó Can. et Dekr. Ss. Cone. Tridentini II.-ik része, a Dekreta de Reformatione ki van-e Magyarországon hirdetve, vagy se : ez is mellékes. Mi úgy tudjuk, hogy nincs kihirdetve. Az egész csak úgy becsúszott hazánkba. De ha ki van is hirdetve: az sem érint bennünket. Ezen vitatkozzanak a Kánon jogászok. Hanem azt már történetileg kitudjuk mutatni, hogy XVI. Gergelyt mi indította arra, hogy 1841. április 30-án kelt brévéjében elismerje Magyarországra nézve a prot. lelkészek által megkötőt vegyes házasságok érvényességét. Ugyanaz, ami ma X. Piust arra indítja, hogy a kivételes állapotot Németországra nézve továbbra is meghagyja. Ez az ország liberális közszelleme. A klandestinitást legfeljebb azért jó emlegetni, hogy a figyelem más felé tereitessék. Hogy is jött csak létre XVI. Gergely pápa dekrétuma ? Hazánkban a 18.-ik század végén a vallási viszálykodásnak legerősebb ütköző pontja a reversalis kérdés volt. A plebánusok csak igy kötötték össze a vegyes házasságokat, ha az a katholikus fél reverzálist adott s gyermekeit a kath. egyháznak átengedte. Minthogy prot. lelkésznek nem engedtetett meg a vegyes házasságok megkötése, különösen a nagyobb prot. városokban, hová kath. hivatalnokokat helyeztek, a reversalisok miatt a protestánsok i^en nagy veszteséget szenvedtek. E sérelmet az 1791. XXVI. t.-c. orvosolta, midőn a reversalisokat eltiltotta s a gyermekek vallását szabályozta. E törvény, de különösen az l825.-ik évben bekövetkezett liberális szellem hatása alatt, melynek legszebb kifejezője volt a Beőthy-féle vallási törvényjavaslat, a vallási vilongás tüze teljesen kialudt. Ekkor történt, hogy a kölni érsek mintájára Soitowszky és Lajcsák püspökök rendeletet adtak ki egy házmegyéjükben, hogy a plebánusok ne kössék meg a vegyes házasságot, ha csak a protestáns fél reversalist nem ád. Ez ismét felélesztette a vallási villongás tüzét. Foglalkoztak vele az országgyűlésen. Királyi leiratot eszközöltek ki, mely a papságot a törvény megtartására intette. Nem volt haszna. Kossuth Lajosnak kath. jegyesével való összeesketését a vízivárosi plébánus megtagadta. Mikor a pápa a papságot kitartásra buzdítja az ország törvényével szemben : Zalavármegye Deák Ferenc indítványára felír. Az ország liberális közvéleménye megmozdul. „Rómától nem fogadunk el törvényt*t citálják Deák Ferenc mondását. A vármegyék sorban felírnak. Egyik Rómától elszakadást s független magyar kath. egyházat kíván. A másik szekularizációt indítványoz. A mozgalom élén a kor nagy szellemei állanak. így köszönt be az 1841.-ik év. Lonovics Rómába megy s haza hozza az április 30Aki pápai brévét. Létre jön az 1844. III. t.-c., mely megengedte, hogy a vegyes házasságokat prot. lelkészek is érvényesen megköthessék. Persze a vallásos villongás megszűnt. A nagy megújulás megtörténhetett : mert béke volt a felekezetek és osztályok között. A szabadelvüségnek boldogító
