Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-04 / 40. szám
699 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 700 melege összekapcsolta a sziveket. Egy szerelmes ölelkezésbe olvadt össze az egész nemzet; s az ölelkezésből született az ifjú Magyarorzág büszkessége, Kossuth Lajos regimentje : a honvéd ! Ez volt 1848 ! A szabadelvüség korszaka ! ! A XVI. Gergely dekrétuma és az 1844 : III. t.-o. 2. p. által teremtett helyzet biztosította a vallási békét egész a mi napjainkig. Leszámítva egy kis elkeseredett elkeresztelési vitát, melyen a polgári anyakönyvezés segített. Most megkaptuk a Ne temere eneiklikát. mely megszünteti XVI. Gergely dekrétumát. Ha a Ne temere életbelép : ott leszünk Magyarországon, ahol voltunk, midőn Deák Ferenc indítványára Zalamegye felirt. Kezdhetjük elől a dolgot. Most már nézzük csak, hogy fest majd a gyakorlatban a Ne temere, ha hazafias püspöki karunk, melyben bizomára ma is a Széchenyiek, Lonovics, Hajnald, Vaszary emelkedett szelleme él, nem lesz képes rávenni a szent atyát Magyarországra nézve az „Aliter sít statum“-ra. A klandestinitásra nem reflektálok, mert hiszen ez ma már házassági törvényeink mellett nem létezhetik, ha csak, ismétlem, a prot. lelkész által megáldott vegyes házasságra nem vonatkoztathatjuk. Tehát alkalmazzuk igy : a szerelem vak. Egy prot. ifjú megszeret egy r. kath. leányt. A partié megfelelő ; hozzáadják. Mennek a paphoz. „Reverzális“ (hic Rodus, — hic salta) az első szó. A prot. mint minden derék ember, szereti vallását ; nem ad. Biztatja jegyesét, hogy majd a protestáns lelkész reverzális nélkül is összeadja őket. Eddig igy történt, s minden rendben volt. Most a plebánusnak kötelessége lesz a Ne temere-re figyelmeztetni, mely úgy intézkedik, hogy így a házasság a r. kath. vallás szabályai szerint klandetinus lesz, a kath. fél konkubinátus’oan ól s r. kath. gyermekei törvénytelenek lesznek. Rajzoljam tovább a helyzetet?... Nem teszem. Ami ezután következik az csak szomorú lehet. S hogy még ennél roszszabbak is következhetnek : ki kételkedik benne ? .. . Már is Írtak a lapok két esetről is. Az egyikben a múltra is alkalmaztatott a még életben sem levő Ne temere, midőn egy plebánus, egy érettségiző ifjú keresztlevelébe „törvénytelent“ vezetett be. Azt mondják, hogy a plebánust felettes hatósága érdeme szerint ki is tüntette érte. * * * A történelmi előzményekből, s azokból miket előadtam önként következik : 1. A Ne temere dekrétum hazánkban majdnem egyedül a vegyes házasságokat érinti s felújítja azokat az állapotokat, melyek Soitowszky és Lajcsák püspökök kiadványai által teremtettek, s melyet XVI. Gergely dekrétuma szüntetett meg. 2. Ez a dekrétum az állammal és az állam polgáraival szemben sérelmet tartalmaz. Az állam törvényei szabályozzák a házasságokat. Ugyanezt teszi az egyház is. A viszonosságból folyó béke csak úgy állhat fenn, ha egyik a másik megállapodásait tiszteletben tartja. Hol e tisztelet a Ne temere szerint az állam törvényeivel szemben ? Pedig Rouseau elfogadott tétele szerint még a közszabadság is a parlamentáris utón létrejött törvények feltétlen tiszteletében áll. A Ne temere a hívek vallásos érzületére apellálva megtiltja a törvények tiszteletét. Még pár hasonló eljárás s hová lesz a közszabadság ? . . . Ha becsületében meglehet valakit sérteni : (mert az ágyasság és a törvénytelen származás nálunk még megbélyegző ; s ha magán ember mondja beperlik s a legelső biró elitéli) hol akkor a közszabadság ? A lelkiismereti szabadságról már nem is szólok ! . . . 3. Az állam törvényének kath. és protestáns, de még a nazarénus is engedelmeskedni tartozik. Azzal szemben semmiféle jog nem érvényesülhet. Ha valamely hatalmasság — mint a Ne temere-ben az apostoli szent szék, egy törvénnyel szemben másféle eljárásra hívja fel a magyar polgárokat: az ellen az állam hatalomnak védekeznie kell. Pláne, ha ez még a honpolgárok becsületét is érintheti s a reverzálisok erőszakos előtérbe tolása által több mint 4 millió protestáns magyarra nézve sérelmes. 4. Németországra nézve a „páti posse“ érvényesül ; Magyarországra nézve a „conpelle intrare“ elve próbálkozik, mert Németországban a liberális szellem ól, Magyarországban hanyatlóban van. Egyébiránt annak a feltevésenjnek adok kifejezést, hogy hazafias püspöki karunk megtalálja a kellő megoldás módozatait. De ha az meg nem történnék ? : bizony fel kell éleszteni Magyarország liberális közszellemét ; bizony ép úgy mint 1840-ben foglalkozni kell a vármegyéknek e kérdéssel; bizony a magyar kormánynak közbe keli lépni; bizony a jus piacetit alkalmazni kell. Ez tisztán a liberálizmus kérdése. A történelem rég beigazolta, hogy a széthúzó erőket egyedül a szabadelvüség képes az ország gépezetébe befogni s á haza javára felhasználni. Példa : Anglia, Németország. Nem szabad megengedni, hogy hazánk a szabadelvüség útjáról letérjen. A vallási béke megbontása után feltétlenül az osztályharc tör ki. Somogyvármegye gyűlésén, midőn a Ne temere feliratomat tárgyalták, a nagy számmal bejött földmíves törvényhatósági tagok felekezeti külömbség nélkül csatlakoztak feliratomhoz. Midőn a virilisek leszavaztak, soraik közül igy szóltak felém buzdítólag : „Többségben leszünk, most mi következünk, . . . megmutatjuk az uraknak stb.“ Megdöbbentem, — visszavontam javaslatomat. íme beigazolódott, hogy a felekezeti hare nyomán jön a társadalmi. Mindkettő ellen egyedül a szabadelvüség a panacea. A szabadelvüség pedig ugyan az, ami a közszabadság : az önalkotta törvényeknek feltétlen engedelmeskedés, azoknak feltétlen tiszteletben tartása. A Budapesti Hírlapnak pedig azon kérdésére, hogy „mi az Isten csudájának hozták meg az egyedül érvényes házassági törvényeket ? — azoknak megalkotója: Szilágyi Dezső, bizonnyal ezt felelné : azért, hogy mindenki tiszteletben tartsa, neki engedelmeskedjék s a széttagolt nemzet egységét elősegítse. Semmi esetre sem
