Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-13 / 37. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 640 639 műnkbe a Sárospataki Ref. Lapok f. évi julius 26,-iki számában. Elfogadom, bogy egészen így történt a dob g. Egy szét se szélok a széban levő tanácsbiré ur eljárásának a védelmére. Nem is lehetne azt védeni ; sőt föltétlenül el kell Ítélni. El kell Ítélni ép úgy a levelek Írását, mint a tanuk előtt tett Ígéretnek meg nem tartását. Mind a kettő férfiatlan dolog s teljességgel elégséges arra, hogy az illető a közélet terén valé szerepléstől végleg visszavonuljon. Otthon, a maga körében azért egész tisztességesen elvégezheti a maga munkáját és hasznos szolgálatokat tehet. Többre azonban ne vágyakozzék. Tovább megyek ; nagyra becsülöm azt az erkölcsi komolyságot, azt a férfias nyíltságot, amellyel gróf T. illetékes körben nyilvánosságra hozta ezt a nagyon helytelen, előttem szinte érthetetlen dolgot. Minden hasonló esetben igy kellene eljárnunk, de kivétel nélkül ; csak a nyíltság szüntetheti meg a jellemtelen súgás-búgást, egyeseknek kihallgatás nélkül valé elítélését, a felelőtlen erkölcsi gyilkosságokat, viszont a meg nem érdemlett, csak a pajtáskodás által, ízetlenül rendezett iinnepeltetéseket, dicsériádákat, miket folyamatuk alatt is kimosolyognak, azután még jobban kinevetnek még az éljenzők is. Félre a mulasztások és bűnök kímélésével, de félre a pajtáskodás felfújt dicsériádáival is. Mindenkivel szemben tartsuk ezt kötelességünknek. Ezek kijelentése után egy kérdéssel felelek arra a vádra, amely szerint a föntebb elitéit eljárás az ORLE által létrejött uj iskolának volna a. gyümölcse. Ugyan mit szólna ahhoz a Sárospataki Ref. Lapok főszerkesztője, ha azt mondanám, hogy a sárospataki theol. tanári kar lebecsmérelte Kálvint, raeggyalázta emlékét?! Nem kérdezhetné-e teljes joggal és valószínűen fölháborodva, hogy hát a tények ismerete után megegyezik a papi tisztességgel igy megvádolni az egész tanári kart ?! Nos, megtévedt egy lelkész, aki esetleg tagja az ORLE-nek is, Gyere csak ORLE ! Ez a te munkád ! ... Ez aztán a logika és — a papi tisztesség megóvása ! Micsoda vak szenvedély kell ahhoz, hogy egy családot, egy tanári kart, vagy testületet egy tagjának bármily súlyos bűnért is a maga egészében felelőssé tegyünk, elitéljünk?!... No ha Szikszaynak minden szava, minden eljárása megegyezik is a papi tisztességgel: ez az eljárása, amellyel azt a szomorú esetet az ORLE bünéül rója fel, semmiképen se egyezik meg. „Az uj iskola kitűnő sikerrel végzi feladatát“ — mondja Szikszay A. a tanácsbiró esetéből kifolyólag. Már megmondtam, hogy elitélem az illető eljárását; de nem hallgathatom el, hogy az ahhoz hasonló vétségekhez nem kell alakulni ujiskolának ; az a régi, mindig mosolygó, elegánsan hajlongó, az a csókos iskola is produkált afféle dolgokat bőséggel. Ismerünk férfiakat, akik nem tiltották a fáradtságot a maguk ajánlatában szóval és Írásban ; eseteket tudnánk említeni, hogy szinte követelték, hogy ide, meg oda ők alkalmaztassanak, mert „mindenkit ott kell alkalmazni, amire megvan benn az arravalóság“ s ezt az arravalóságot a maguk részére vitatták. Annyira mentek, hogy kartársaikat is megtámadták, számon kérték, meggyanúsították. Oh a magaajánlgatás, a nem épen szégyenlős furakodás iskolája nem uj iskola, nem az ORLE gyümölcse ! „Az ORLE-nek felsőszabolcsi vezére — mondja Szikszay —, mikor egy lelkésztáreunk az egész ország előtt kiválónak ismert A. K. (Andrássy Kálmán) barátunkat egy esetleg megüresedő egyházkerületi tanácsbírói állásra melegen ajánlotta (hát ők is fajsuly szerint akarnak elhelyezkedni?!) — igy felelt: „vegyétek tudomásul, hogy mi nem ORLE-sre semmiféle állásnál nem fogunk szavazni soha! „Ez bojkott“... Hát ez bojkott lenne, amit nem helyeselnék. Az ORLE nem állította fel elvül és nem is állíthatja fel, hogy aki nem tagja, azt leszorítja a közélet teréről . . . Azonban ha azt mondják a tagjai, hogy mi ebből a körből valók iránt bizonyos rokonszenvvel, bizalommal vagyunk s amennyiben bizonyos állásokra ezek közt is találnak megfelelő erőt, hát ezekre adjuk szavazatunkat: ez ép oly érthető, mint mikor Szikszay A. Andrássy K.-ra szavaz. Az egyesületbe nem tartozók bojkottálása elítélendő hiba volna. Ebbe beleesni nem szabad. Egy embernek talán izgatott állapotban mondott heves nyilatkozata azonban nem az egész egyesület álláspontja ! Ezt senkinek se illik szem elől téveszteni . .. Egyébiránt a bojkott se lenne ám az u. n. uj iskola gyümölcse ! Mert hiszen tudunk mi esetet arra, hogy valakitől a barátait egyenként igyekeztek elszakítani; egyiket hízelgő és hazug szóval, a másikat durva támadással. És akik ezt mívelték, azok nem tagjai az ORLE nek. „Az ORLE vezérei fajsuly szerint óhajtanak elhelyezkedni. Minthogy azonban a hullámok által felszínre dobottak fajsulya nem épen biztató, durvasággal sietnek a mérlegen billenteni . .. Alapításakor kevésre takszálta a világ ezt a böszörményi uj iskolát. (Eddig még azt se tudtuk, hogy mi, akik Budapesten megalapítottuk az ORLE-et, a böszörményi uj iskolába járunk; sőt nem is hisszük el még a nagy igazmondó Szikszaynak se, hogy oda járunk.) — Méltóztatik látni: tévesztés esett, mert kitűnő egy iskola ám ez; növendékei nagyszerű vizsgákat adnak. Ha működését igy folytatja : maholnap igazán a modern korhoz igazodunk s az evangéliomi szelídségnek és krisztusi alázatosságnak nem marad rajtunk semmi himpora. Azt is el kell ismernünk, hogy a klerikális tábor harcmodorát kitünően megtanulta: egymás féktelen dicsérése s az ellenfél vakmerő gyalázása“ . . .* Feltűnő híven rajzolja itt Szikszay lelkésztársam önmagát; a tulajdon eljárását. Mert ni, ugyan e cikkében Audrássyról ezt * Sárospataki Ref. Lapok 1908. évi julius 26. sz.
