Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-13 / 37. szám
637 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 638 Iskolai Lapnak szerkesztője ... lapjaik után épen nem szerepelhetnek eléggé, még furakodniok kell valahová ! Meg én is. Mi volnék más, mint a sok mellőzés folytán elkeseredett firma ! Az igaz, hogy 39 éves koromban egyházkerületi tanáosbiré, 42 éveB koromban, két évi lelkészkedés után, esperes lettem. Bizony nem várhattam egyik megtiszteltetést se. 1904-ben a zsinatnak is tagja lettem ; 1898 óta meg szerkesztő is vagyok. Ennyi mellőzés, ily szükkÖrre szoríttatás mellett hogy ne ágoskodnék bennem a szereplési vágy ? ! Aztán az a másik 8 dunántúli esperes is, akik közül kettő rendes tagja a konventnek, csak az ORLE-ben elégíthetné ki szereplési vágyait?! S mikor e nyilvánvaló tényeket a Sárospataki Bef, Lapoknál is mindenki tudhatja ; tudhatják a papi tisztességre annyira féltékeny — és ez helyes — lelkésztársaink is : hogyan egyeztetik össze a papi tisztességgel azt a osúfolkodást, hogy szerepelni akarunk a gyülekezetünk szűk határain túl is ? ! Megmaradok csak magamnál. Nekem már oly sok megbízatásom van, hogy többet kívánnom ostobaság volna. Nem is kívánok. Sőt 1905-ben három megbízatásomról le is mondtam. Az igaz, hogy nem fogadta el a kerületi közgyűlés; de jól tette volna, ha elfogadta volna. Alelnökévé lettem az ORLE-nek. az igaz; de mondhatom, hogy szándékom ellenére. A dunántúliak közül nem egy bizonyíthatná, hogy azon reggel, mikor hirét vettem, hogy engem akarnak jelölni és megválasztani, kértem őket ismételve is, hogy mást jelöljenek és válasszanak meg, mert én úgy el vagyok foglalva, hogy se nem kívánhatok ily tisztet, se be nem tölthetem. Nem tették meg. Nem súgtam én senkinek, hogy ajánljon az alelnöki tisztre. Ellenkezőleg. Nincs nekem, semmiféle impresszárióm, aki vigyen ide, vagy oda; mutogasson itt, mutogasson ott s a látványossággal járó tapsokat nekem biztosítsa. De nem is kell. Nem veszi be a természetem. Az ORLE tagjai „csak a fizetés-javítást nézik, mint az ökör a szénát. “ Emiatt a jóllakottak előtt mosolyt keltő s szerintÖk ez újabb formában igen találóan megformulázott vád miatt egyszer már volt, úgy egy éve, szóváltásom Radácsyval. Azt hittem, hogy akkor eléggé tisztáztam a szándékunkat. Nagyon csudálom hát, hogy mégis megint felujult ez a vád a S. R. Lapokban — b épen ilyen formában! Hát megegyeztethető az a papi tisztességgel, hogy ilyen otromba módon szóljon lelkész akár csak egy lelkésztársáról is, hát még azoknak nagyobb számáról ?! Az ORLE „csupán azért csapott korai zajt, hogy elnökét a püspöki székbe segítse.“ Igaz, hogy ez csak feltételesen van itt mondva. De egybevetve sok más hellyel, az egész cikkel, amelyből vettem, egyenes állításnak vehetjük. Aki mondta, csak nem olyan egyenes formában fejezte ki, mint ahogyan értette ; de azt valószinüen óhajtja, hogy úgy értsük mi is, különösen úgy értse Baltazár, ahogyan ő (Andrássy K.) értette. . . Minő képtelen vád ! Baltazár az 1906. novemberi értekezleten jelen se volt. Tehát nem ő toborzott. Aztán az ORLE-ben egyesült öt egyházkerület papsága. Egyen, a tiszántúlin kívül, a többi négy papjai az alakuláskor jóformán nem is ismerték Baltazárt; de ha ismerték volna is, képzelheti valaki, hogy egyesületté alakultak volna „osupán csak azért“, hogy Baltazárt az elnöki székbe s majd onnét „a püspöki székbe segítsék“ ? ! És hogy e vád képtelensége még jobban szembetűnjék, rámutatok arra, hogy az ORLE titkára, a „Lelkészegyesület“-nek szerkesztője: dr. Ferenczy nem Baltazár mellett küzdött a püspökválasztáson, hanem Erőss Lajos mellett. Ezt Andrássy is egészen jól tudta. No hát mikor mindezeket tudni lehetett, megegyeztethető akkor a papi tisztességgel csak föltételesen is azt állítani, hogy az ORLE „csupán csak azért csapott korai zajt, hogy elnökét a püspöki székbe segítse“ ? ! Az első szavazás eredménye is rácáfolt erre a nagy ijedelemből szárma■zott képtelen vádra. Annyival inkább rácáfolt, mert épen Andrássy állította, hogy Baltazár mellett a tanítók küzdöttek szinte tűrhetetlen buzgalommal. Tehát nem a lelkészek, annyival kevésbbé az ORLE mint, ilyen ! Uj iskolát alapított az ORLE. „A korteseszközök minden fogását igénybe vette, hogy a maga emberét, az uj iskola egyik jeles tanítványát ültethesse jó előre a már nem sokára „eljövendő“ balkeze felől . . . Sikerült a leendő törzskarba dr. M. F.-et bejuttatni. Nagy volt az öröm Nagyidéban. De a szerencse forgandó, az öröm változó. így van ez Orleországban is . . . Előkelő nagy embereink, akik úgy gondolkodnak, hogy minden rósz megtörténhetik, de a sónak nem szabad megizetlenülnie, értekezletre kérték össze az egyházkerületi gyűlés tagjait, ahol gróf T. elővett egy írást, — a jelenlevők kívánságára — melyben a megválasztott tanáosbiró Dr. elismeri, hogy ö mások nevében, azok nevét aláírva, leveleket írogatott a saját egyházmegyéjebeli számottevő emberekhez, hogy az esperesi állás betöltésénél ő reá szavazzunk s miután belátja, hogy ez az eljárás nem volt tisztességes: kinyilvánítja, hogy az egyházi közéletben nyilvános szereplést soha többé nem fog vállalni. Ez az önként kiadott és tanuk előtt aláirt irás az értekezletet medöbbentette; mindenki érezte, hogy az uj iskola nagy Örvény felé sodorja egyházunk hajóját.“ Ezt a rendkívül súlyos vádat, ami teljességgel alkalmas volna arra, hogy megbélyezze az Országos Ref. Lelkészegyesületet, Szikszay András vágta sze-RÉGNER PÁL templom- és diszfestö PÁPA. IWT Templomok festéséről számos elismerő levél! Több kiállításon kitüntetve! "HÄ! zr= Több pápai templom restaurátora! Elvállal szobák, termek művészi festését! ■ AJapítatott 1871-ben. Cim- és betüfestészet! Modern kivitel! Szolid árak! ... .Aiapítatott i87i-ben
