Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-30 / 35. szám
591 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 592 tét értesítettük ; lapok utján pedig értesítettük a lelkészi hivatalokat is, hogy a Warga-féle egyháztörténet III. kötete készen van 8 a napokban megkezdődik a szétküldés. Nem helyeslem, hogy — a látszat szerint — Zoványi szinte keresve-kereste az érveket, amelyekkel igazolhatná, hogy Kálvin nem tartozik a nagy, a valódi reformátorok közé. De azért a munkát kibocsáthatónak tartom; hiszen tudományos munka; nem a nép számára van szánva; a lelkészek és a felsőbb iskolába is járt világiak fogják forgatni ; ezek meg úgyis ismerik az egyes kérdésekben az eltérő véleményeket is. Fölemlítettem, hogy Kálvinról való felfogás nem hittétel; igen eltérő véleménnyel lehetnek róla ugyanazon felekezet — a mi felekezetűnk — tagjai is. (Egyházmegyei gondnokot is ismerek, aki a legkeményebben elitéli a Servet-ügy miatt.) Es ezért elitélni* büntetni senkit se lehet. Hiszen még hittételeket is szabad vizsgálat, vita tárgyává tenni tudományos szempontból. Csak azt tartom szükségesnek, hogy a bizottság — jól tömörítve az érveket — egypár, a könyvbe beillesztendő lapon nyilvánítsa ki, hogy nem ért egyet Zoványival a Kálvinról irt részt illetőleg ; azt is kinyilváníthatja, hogy véleménye szerint Zoványi az újabb irók méltatásában, fölemlítése vagy agyonhallgatásában erősen érvényesülni engedte rokon- és ellenszenvét . . . E véleményemet Puky Gyula világi elnök Öméltósága igen megszívlelendőnek mondotta. Más támogató azonban nem akadt, és meghozatott az ismert határozat. Ugyanígy vélekedtek — természetesen nem helyeselve Zoványi eljárását — Révész Kálmán és dr. Tüdős István is . . . Voltak hát, akik szelídebben, a szenzációt nemcsak nem hajhászva, de egyenesen kerülni óhajtva, szerették volna elintézni ezt az ügyet. Nem sikerült. De ha talán túlzásba estek is — s ezt már lehet vitatni — úgy a parochiális könyvtári bizottság és a konvent, mint a tiszáninneni egyházkerület ismeretes határozataikkal, azért még se találom az igazsággal megegyezőnek, ha a pozsonyi igen tisztelt tanári kar ezt mondja: »a hazai reformátusok újból belehajtották fejőket a szolgaságnak amaz igájába, amelyből a reformátorok megszabadítani igyekeztek e világot. Ismét ráléptek az embertisztelet sikamlós ejtőjére, bálványképet állítottak fel magoknak, amelyről hivatalosan is kimondották, hogy csak földig borulva szabad előtte megjelenni.« Nagy túlzás ez. Ezt a rémképet csak az ő megriadt képzeletük szülte; valamint ezt az Ítéletüket is: *a hazai reformátusok a szabad gondolkozás, a szabad meggyőződés ellenségeinek táborába szegődtek.« Dehogy! Hisz akkor épen a sárospataki theol. akadémiai tanári kart kellene legelőször helyéről előmozdítani! Pedig erre ugy-e senki se gondol. A hires húsvéti igazság miatt egy pataki tanárnak se görbült meg a haja szála se ! Az azonban csakugyan feltűnő lehet bárki előtt is. hogy épen ott buzgólkodnak jobb ügyhöz méltó erőfeszítéssel egy — bármilyen nagy történeti személy tekintélye es nimbusza sérthetetlensége körül, ahol azokon a hittani igazságokon, amelyeken felekezetűnk élete nyugszik, oly könnyen túlteszik magukat. Pápa. Kis József Még egy szó az adózási államsegély kérvények tárgyalásához. Nagy részben befejeztettek, talán fele sincs, amelyek még letárgyalásra várnak. Mindjobban beigazolódik, hogy kevés az előirányzott összeg s a kimutatott szükséglet fedezetre nem talál. Mi fog vájjon ily körülmények között történni ? Minden gyülekezet megállapított segélyéből bizonyos százalék le fog üttetni ? Kevesebbet kap minden gyülekezet, mint amennyi a törvény szerint megilleti ? Nehéz, szerfelett nehéz a megoldásnak ez a módozata. Mit szólnak hozzá Somogy, Baranya hevesvérű ős kálvinista érzésű gyülekezetei ? Mit a közigazgatási bizottságok, mikor a végrehajtásért, a megtagadott egyházi adó behajtásáért hozzáfolyamodnak ? Azok is, ezek is a király által szentesített, tehát jogérvényes törvényre mutatnak, mely világosan megmondja, hogy 10°/0-nál magasabb vagyoni, s a megfelelő osztályú személyadónál többet fizetni senki sem tartozik1 s azt ők megfizették s többet fizetni amazok, s végrehajtani emezek nemcsakhogy nem kötelesek, de az utóbbiaknak nem is szabad. Nincs más kisegítő, mint az évi állami hozzájárulás felemelése, a különbözetnek pótlása. Nekünk nincsenek közegeink az alapvető számítások, egyöntetű eljárások készítésére, Erdély és Baranya ezerféle változatú kimutatásait összehasonlítani, egységes, általános szempontból összegezni nekünk — sajnos — nincs erőnk, gyakorlatunk, talán — mondhatom — szakképzettségünk sem. Ha elhibázott a számítás, nem megfelelő alapon történt ez eljárás, vegye ki részét az is, aki nem volt kellő óvatos az alap elfogadását] ál és a köte1 Ez ilyen fogalmazásban nem áll. Szerk.
