Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-30 / 35. szám
593 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 594 lező ellenőrző bírálatot elmulasztotta, vegye ki részét a magas állam s egyenlítse ki, pótolja a különbözetet. Úgy is kimondhatatlanul többet viszünk homokszemekben megdönthetetlen sziklákul állami és kulturális biztonságunk kiépítéséhez, mint sok más felekezet együttvéve és összesen. Csak ne legyen nagy ára a segítésnek ! Csak mint jó hazafiak, mint a jogegyenlőség nagy elvének képviselői, csak mint az 1848: XX. t.-cikk letéteményesei ne köteleztessünk szemet hunyni a katholikus, de állami eredetű vagyon, kongrua és az ezekkel összefüggő, felekezetközi nagy kérdések küszöbön álló és árnyait előrevető megoldása felett. Kitörülhetetlen szégyenfolt maradna mindörökké ref. anyaszentegyházunk szeplőtlen tiszta arculatján, ha miként hajdan Ezsau, úgy mi is egy tál lencséért elkonfiskálni engednők azt az óriás vagyont, melyhez mindnyájuknak joga van. Maradjunk százszor inkább koldus szegények, dobjuk vissza százszor inkább azokat a morzsákat2, melyek az államnak mások számára dűsan megterített asztaláról számunkra aláhullanak, mintsem avagycsak hallgatásunkkal is hozzá járuljunk ahhoz, hogy ez a vakmerő kísérlet, ennek az óriási közvagyonnak eltulajdonítása megtörténjen. Legközelebbről pedig saját beliigyeinket tartva szem előtt, ne az legyen közöttünk a legbölcsebb, aki legjobb utat tud kifundálni arra, hogy miként faraghassuk, szállíthassuk a gyülekezeti segélyek mérvét, ne az legyen a cél, hogy az a még szükséges segélyöszszeg ne legyen egy millió korona, hanem egynéhány százezer, mert hiszen ez a különbözet annak az államnak, amely milliókkal operál, annak az államnak, amelynek ereje megdönthetetlennek látszik akkor, mikor a katonai moloch nyeli a 100 milliókat, annak az államnak ez a néhány 100 ezer korona csekélység, mig hány meg hány gyülekezetünkre, annak fejlődésére életkérdés - sok helyütt - egyenesen megélhetés; - hanem igenis az, hogy minden indokolt, jogos óhajtás megállapíttassék és kielégítésre találjon. Szeretném, ha az én érzéseimet, az én gondolatvilágomat tudnám belelehelni azokba, kiktől függ e kérdés rendezése. Legyen bármilyen erőtelen egyéniségem, gyönge a szavam, nem mulaszthatom el Isten szent nevére kérni őket : ne kicsinyeskedjenek, e nagy munka, e nemes feladat egész embereket, lelkes, egyes egyházaink, egyetemes anyaszentegyházunk érdekein szereretettel csüngő, hatáozott jellemű egyéneket kíván. (Hogy az 2 Ezt ugyan kár lenne tenni; nekünk az eddigi segélyekre, sőt még többre is szükségünk van. Nekünk az egyenlő elbánást kell követelnünk s ez alapon teljes joggal lehet tiltakozni a jelzett irányban. Szerk. intézők mind ilyenek, az iránt semmi kétsége se lehet senkinek ! Szerk.) Röstellem kimondani: úgy hírlik, hogy az összeíró bizottságoknak egyenes utasításuk van arra, hogy mentül lejjebb szoríttassék a gyülekezetek igénye. Nem hiszem, hogy református papot ilyen feladatra kapni lehessen! Egyenesen képtelenség, még csak gondolni is rá ! Távol van tőlem e gondolat teljesen, mikor az adóügyi bizottságok egy szerintem igen sérelmes eljárására hivom fel a figyelmet és ez az, hogy az évi átlagtól eltérnek. 5 évi átlag alapján folyósítunk, az utasítások így szólották, e szerint biztatta, hitegette a gyülekezeteket a lelkész, az esperes, mindenki, s most úgy halljuk, hogy az 5 évi átlag figyelmen kívül hagyatik, más utasítás, más elvek irányítják a bizottságot, s csalódik — mint annyiszor a gyülekezet, a gyönge lábon álló bizalom teljesen megrendül, meginog az egyház, a felsőségek kijelentéseinek megingathatatlan voltába vetett hit s mindez azért, hogy a hiány néhány száz koronával kevesebb s a magyar állam újabb hozzájárulása is kevesebb legyen. Ilyen tökéletlen minden mi munkánk, minden tervezgetésünk. Kapkodás, félrendezés, bevégzetlen, egyenlőtlen alkotás, csúfjára minden önállóságnak, minden autonómiának, másra vezet a somogyi ügyesség és élelmesség, más eredményre az erdélyi hires, nevezetes alaposság. Kiadjuk az utasítást: elkészíteni nagy utánjárással az 5 évi számadást, kiszámítani az öt évi átlagot, s kiderül, hogy minden hiába, mert például, hogy egyebet ne említsek — csak azt kellett volna felvenni, hogy meszeltetésre kell 10 véka mész ! Nem igy cselekesznek r. kath. testvéreink, akiknél nem ritka, hogy köztudomásúlag 4 — 5 ezer koronás javadalom papi fizetések kongruával egészíttetnek ki 1000 koronára3. Nálunk ? Megtörtént, hogy az adóügyi bizottságok felvették az 5 évi átlag alapján az utolsó 1 vagy 2 évben már teljesen elfogyott magtár átlagos jövedelmét, tehát egy olyan alapét, mely már előzőleg elköltetett, mig az épületfenntartási 5 évi átlag 500 koronából elfogadtak csak 100 koronát, mert annyi kell s 3 De ők nem is viszik ám az ilyen dolgokat a napilapokba és nem Írják ám, mint ahogy mi olvastuk a M. Sz.-ban, hogy igy meg úgy csaltak itt meg ott! Nagyobb bizalomnak kellene lenni nálunk is a felsőség iránt egyrészről, másrészről meg az ilyen dolgokat nem volna szabad anélkül intézni, hogy a püspökök az esperesekkel — ezekkel a dolog természete szerint nekik első és legközvetlenebb tanácsadóikkal, törzskarukkal, a régiek szerint: szemeikkel, bizalmas értekezleten meg ne hánynákvetnék ! Manapság azonban az esperesek is — a felsőbb hatóságokra nézve — csak irodavezetők, adatgyűjtők, meg utasítás közvetítők. Szerk. ALTMANNBERNÁT férfi, fiú és gyermekruha áruháza az „Angol dívat“-hoz Pápa, Kossuth Lajos utca. Az uj postával szemben. H®” Művészies szabás!!! zz Korszerű ízlés!!! = Szabott verseny árak!!! A ife Ifflblisi bevásárlási forrása.
