Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-16 / 33. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 33. szám. Pápa, 1908. augusztus 16. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. ■A.Z EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖBÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ... Az előfizetési díjak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden YdSämäp. 4 K), hirdetések, reklamációk Fax*agó János ■■ szerkesztő címére küldendők. 11 — főmunkatárs címére küldendők. . Nehéz idők. Most már aztán valósággal úgy van ám, hogy megnehezedett az idők járása fölöttünk ! Alig merjük szemeinket a jövőre irányozni. A veszedelem előszele már meg-megérinti arcunkat. Nagy megkönnyebülést, föllélekzést, erősödést reménylettünk, és ha nem is mindenütt, de igen sok helyen nagy baj fenyegeti egyházi életünket; a lelkészeken ijedtség, a legnagyobb bizonytalanság vesz erőt. Amilőí a iegönzetlenebbül, nem a maguk, hanem gyülekezeteik részére jót reménylettek, abból fenyegetik őket a keserűség árvizei. Milyen örömmel hirdették : megkönnyebbülnek a terheink ! Nem kell többé roskadozni az egyházi adó alatt. Itt a kezünkben a törvény : »Ez adatok egybevetése alapján fog megállapíttatni és kiutalványoztatni az az összeg, amely az uj adókulcs alkalmazása mellett mutatkozó hiány fedezésére elegendő.« A konvent által kiadott utasítás kilátásba helyezte, hogy a már 1907-ben kérvényezők 1908-ban megkapják a segélyt. Később az 1908- ban kérvényezőkre is ki lett terjesztve ez a biztatás. És sokan siettek a kérvényezéssel. Akik kérvényüket nem adhatták be, azok is megtették az előkészületeket s — természetesen — mégis biztatták a gyülekezetüket. Hát még egyik-másik esperes hogyan megbiztatta ! És — bár talán egy gyülekezet sincs olyan, amelyiknek a kért és remélt segély egész összegében megszavaztatott volna — mily jól eső érzéssel fogadták a leszállított segélyről szóló hirt is. Igen, csak a hirt is ! Tehát megvan ! Megkönnyebbülünk; zúgolódás, nagy megerőltetés nélkül jó rendben tarthatjuk gyülekezetünket. És az örömteljes várakozásra lecsapott a júniusi konvent határozata. A reményt elverte a jég, mert a megállapított segélyeknek kiutalványozását a konvent az őszi ülésig felfüggesztette. E miatt fenyegeti sok helyen a lelkészeket — mert a tanítókat ugyan nem — a rém, hogy nem kapnak fizetést. A gyülekezetek elfogadták a minimális adókulcsot, e szerint vetették ki az adót; ezt az adókulcsot az egyházmegye is megerősítette; mással dolgozni tehát nem lehet, ha csak a gyülekezet józan felfogással, a maga körében, úgy nem tesz, mint ahogy hallatszik, hogy tesznek Rarsban; t. i. hogy fizetik tovább is a régi adót. Sok helyen azonban olyan izgatott a hangulat, hogy e józan fölfogás győzelmére számítani nem lehet; kivált olyan helyeken, ahol eddig csaknem tisztán személy után viselték az egyházi terheket, a vagyoni erőre való tekintet nélkül. Ily helyeken az uj kulcs nagy, igen nagy könnyebbülést hozott a szegényebbekre ; de viszont nem emelte túlságosan a vagyonosok régi terhét se. Most már, ha ily helyeken a vagyonosok azt akarják, hogy a régi eddigi szükségletet — adósegély hián —- a régi módon fedezzék: ezt nem állják a nagy többségben levő szegények. Ha pedig a szegények azt a módot ajánlják, hogy az uj kulcs szerint, A 21211/1905. szám alatt kelt kötelező miniszteri rendelet alapján használandó TjlÁ\T A fIV ürTU TYÍTGTT az iskolák és óvodák padlóit portalanítja, A rendelet értelmében e szert egyedül a gyártó cég küldi szét: Erdős József és Társa Budapest, VI. kér., Sziv-utca 26. sz. alatt. (JQg"’ Utasítások; ingyen-
