Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-19 / 3. szám
41 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 42 protestánsok, kapjunk mi is. Mintha csak semmit se kaptak volna még! Báró Bánffy az egyház és állam közötti viszony rendezése tekintetében Deák Ferenc álláspontját tartja egyedül helyesnek. Tökéletesen egyetértek vele. Be állítom, hogy a református lelkészek kongresszusa a maga határozatában nem ment el annyira, amennyire elment Deák Ferenc. ő ugyanis a báró Bánffy által magyarázott beszédében ezt mondta : »Nem azt kell kimondani, hogy az egyházi javak elvétetnek, hanem meg kell különböztetni, hogy mik az egyház valóságos tulajdonai és mik a státus tulajdonai a, maga kulturális céljaira. És ha ez meglett különböztetve és a státus a magáét megtartja és használja: a másik elvételét azért is károsnak tartanám, mert akkor a státusnak kellene fedezni a kultusz költségeit?« A református lelkészek kongresszusa nem mondta ki, hogy »a státus tartsa meg magának a magáét és használja«. Tehát nem ment el annyira, mint Deák, és ha még ennyire se ment el, hogyan lehet akkor az ő határozatától félteni »a sárospataki-, debreceni-, nagyenyedi- és öszszes más egyházi alapjainkat«, mint ahogy konventi elnökünk mondja?! Hiszen még Deák álláspontjáról se fenyegeti ezeket semmi veszély, aminthogy a római katholikusok hasonló természetű vagyonát se fenyegeti. Tisztelt közgyűlés! Igen örülnék, ha e felvilágosításokkal sikerült volna meggyőznöm e közgyűlésnek esetleg aggódó tagjait arról, hogy a lelkészi kongresszus egészen jó irányban indult el és határozatával cseppet se kompromitálta egyházunkat ; mindenben megmaradt a jogfolytonosság és az egyházunknak életelemét képező szabadelvüség alapján. Sőt megalakulása magával hozza az élénkebb* egyháztársadalmi munkát, bátorságot önt belénk az egyöntetű föllépés és eljárás tudatával ; mint megindult áradat, magával ragadja a közönyösöket, olyanokat is bevon az egyháztársadalmi munkába, akiknek nem juttathatunk szerepet a hivatalos testületekben. A római katholikus egyháznak kiváló tapintatára vall az a törekvése, hogy a százféle egyesületben való működéssel úgy szólva minden egyes hívének juttat olyan szerepet, ami annak önérzetét, munkakedvét emeli, hűségét fokozza. Kövessük a példát. Egyesületi működésünknek ezek lesznek jó eredményei a mi részünkön. A másik részen meg várható, hogy óvakodni fognak a túlzásoktól, készebbek lesznek az egyenlőség elveinek a gyakorlati életbe átvitelére. Talán magát az országgyűlést is serkenteni fogja megvalósítására annak a határozati javaslatnak, amit ma már az országgyűlés többségét alkotó, kormányon levő 48-as függetlenségi párt 1902. évi április havában ekként fogalmazott meg és az országgyűlés elé terjesztett: »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy az 1848 : XX. t.-c. 2. és 3. §-ainak szem előtt tartása mellett az egyenjogúság, az egyenlő teherviselés elveinek részletes alkalmazásáról a magyar állam érdeke és a felekezetek törvényes önkormányzati jogainak tiszteletben tartása mellett, a hitfelekezetek meghallgatásával a legközelebbi ülésszak alatt adjon be javaslatot«. Jól esik fölemlítenem, hogy világi kitűnőségeink között is vannak, akik a lelkészegyesület megalakulását, örömmel látják. Ilyen György Endre ő exeelienciája, aztán a tiszántúli egyházkerület főgondnoka: gróf Dégenfeld József úr is. Gróf Dégenfeld abban a megnyitóban, amit a tiszántúli egyházkerület közgyűlésén elmondott, a lelkészegyesületről így nyilatkozott: »A lelkészi javadalom emelésén kívül, az időknek ezen ránk kedvezőtlen irányzata volt egyik főoka annak, hogy lelkészi karunk egy tekintélyes része az őszön Budapesten tartott kongresszuson országos lelkészi egyesületté tömörült. Egyházunk jogainak és érdekeinek minden oldalról való megvédése kétségtelenül legelső sorban hivatalos egyházi testületéink feladata és kötelessége. Azonban ezen hivatalos egyházi testületeknek is szükségük van, különösen a mostani nehéz időben, hogy minden oldalról támogatásban részesüljenek. Ily támogatást várok én az újonnan alakult lelkészegyesülettől s azon reményben, hogy ezen támogatásra mindenkor és minden körülmények között feltétlenül számíthatunk, hogy a lelkészegyesület a túlzásoktól ezen túl is tartózkodni fog, hogy oly hatáskört, mely csak a hivatalos egyházi testületeket illeti meg, magának vindikálni nem fog, hogy egyházi életünk két főtényezoje, a lelkészi és világi elem közt annyira szükséges jó egyetértést és együttműködést zavarni nem fogja, csak örömmel üdvözölhetem az országos lelkészi egyesület megalakulását, mely egyelőre az 1848. évi XX. t.-cikk teljes végrehajtásának jogosult jelszavát tűzte zászlajára«. Kis Józseb RÉGNER PÁL templom- és diszfestő PÁPA. fStiT Templomok festéséről számos elismerő levél! Több kiállításon kitüntetve! *1M ~ Több pápai templom restaurátora! Elvállal szobák, termek művészi festését! z Aiapítatott 1871-ben. :------- Cím- és betüfestészet! Modern kivittel! Szolid árak! ■-■■■■ Aiapítatott i87i-ben.
