Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-19 / 3. szám
39 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 40 haladás nagy érdekének előmozdítása és végül a lelkészek különös, ügy erkölcsi-, mint anyagi érdekeinek előmozdítása«. Hát lehet ezt másként magyarázni, mint úgy, hogy a lelkészegyesület a maga elé kitűzött célok elérésében számol a világiak jóakaratu csatlakozására és közreműködésére is?! Hát lehetséges volna nem is csak református, hanem éppen országos -protestáns szövetség létesítése a világiak bevonása és közreműködése nélkül?! Ah nem csak hogy számításon kivűl nem hagyja a lelkészegyesület a világiakat, de egyenesen hívni fogja őket a szövetség létesítésére és ennek munkáiban való részvételre. Erős kifogás, sőt kárhoztatás érte az Országos Református Lelkészegyesületet azért az állásfoglalásért is, amit az 1848 : XX. t.-c. 3. §-át illetőleg így formulázott: »Kívánja, hogy minden törvényesen bevett feiekezet egyházi és iskolai szükségletei, a jelenleg különböző címeken törvény alapján vagy az évi állami költségvetésekbe beillesztve nyújtott segélyek kommaszszálásával, a felekezetek egyházi főhatóságai által bemutatandó és az egyes felekezetek egyenlő számú kiküldötteiből és a törvényhozás hasonló arányú delegátusaiból álló, a kultuszminiszter elnöklete alatt megalakítandó országos bizottság által felülvizsgált kimutatások alapján számíttassanak fel és törvényhozásilag állapíttassanak meg . . . Vétessék számba minden törvényesen bevett felekezet minden néven nevezendő egyházi és iskolai vagyona és törvényhozásilag állapíttassák meg, hogy mennyi abból az állami eredetű vagyon; az így állami eredetűnek megállapított egyházi és iskolai vagyon elidegeníthetetlen állami vagyonnak és olyannak minősítendő, mint amelylyel, illetve annak jövedelmével a magyar állam az illető felekezetet az 1848 : XX. t.-c. 3. §-a, illetve az annak történelmi előzményeit képező királyi vagy állami intézkedések alapján, már eddig is segélyezte és amely vagyon jövedelme az állami segélynyújtásnál első sorban figyelembe veendő is. . . . Amennyiben a felekezetek birtokában levő vagyon jövedelmei az illető felekezetek egyházi és iskolai szükségleteit nem fedeznék, a hiány pótlására az illető felekezetek, kizárólag a saját híveikre, a törvényhozás által megállapítandó s az állami egyenes adók bizonyos százalékát kitevő egyházi adót kötelesek kivetni, amely egyházi adó az állam illetékes közegei által hajtandó be és szolgáltatandó át az illető egyházközség pénztárának. Amennyiben valamely törvényesen bevett felekezet egyházi és iskolai szükségletei még így sem nyernének fedezetet, a hiány az állam által pótlandó.« Szóról-szóra ez a rövid veleje annak, amit az 1848 ; XX. t.-c. 3. §-a végrehajtását illetőleg a kongresszus határozott. És én nem tudora elképzelni, hogy az e törvénycikk által fölállított egyenlőség, tehát az egyenlő teherviselés és az állam által való egyenlő segélyezés kérdését hogyan lehetne másként megoldani . . . Báró Bánffy Dezső főgondnok, konventi elnök urunk az erdélyi egyházkerület közgyűlésén szintén »elitélte a szekularizáció jelszavával a református papok kongresszusán világgá bocsátott mozgalmat«. De hiszen a kongresszus határozata éppen nem mondja, hogy vétessék el az egyházi vagyon; még az állami eredetüt is meghagyatja az illető felekezetek kezén, csupán azt kívánja, hogy azok jövedelme vétessék számba a segélynyújtásnál. Csak azt nem akarja a kongresszus határozata, hogy az állami eredetű nagy vagyonra való tekintet nélkül épp úgy részesüljenek azok a felekezetek is államsegélyben, amelyek ily vagyon birtokában vannak, mint azok, amelyek nincsenek. Mert lám a római katholikus nagygyűlésen, 1906-ban, tehát egy évvel a mi kongresszusunk előtt úgy izgatott ám Rakovszky István a protestáns felekezetek segélyezése ellen, hogy »az 1848: XX. t.-cikket évek óta /elmagyarázva, nagy anyagi támogatást kapnak a felekezetek. A többi felekezetek fejlesztésére mindent megtesznek a katholikusok elnyomása árán. Ily állapotok tovább nem türhetők«. Gróf Zichy Nándor meg ugyanezen a gyűlésen így szónokolt: »Hát a mi adóinkból éljen más felekezet, a mi egyházunkhoz azonban ne járuljon másnak az erszénye? Ez lehetetlenség! Ha magunk nem bírjuk fedezni szükségleteinket, az állam járuljon olyan arányban hozzá, mint amilyenben a másokéhoz járul«. Ezt a segélyezést azonban ők úgy akarják, hogy az általuk régóta élvezett állami eredetű vagyon jövedelme ne vétessék számításba. Hát ez volna az egyenlő elbánás? Eddig mi azt mondottuk, ha kaptak a római katholikusok nagy vagyont, amiből fényelgésre, hiúságra is telik bőven, kapjunk mi is legalább égető szükségeink fedezésére segélyt. Most ők megfordítják a tételt, ha kapnak a A vidék legrégibb és legnagyobb cipöíizlete Manheim Ármin ezelőtt Altstädter Jakab cipőraktára Alapíthatott 1864-ben. Pápa, Kossuth PajOS-Utca ÍO. szám, Alapíthatott 1864-ben. hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsan kapni. Beteg és szenvedő lábakra (ortophäd-munka) kiváló gondot fordít. — Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit.
