Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-06-28 / 26. szám
441 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 442 mindnyájunkat arról, hogy a főiskola, az alma mater épp oly meleg szeretettel fogadja és öleli keblére egykori növendékeit, mint az édes anya a messze útról hazatérő gyermekeit. Dávidházy János elfogultságtól reszkető hangon, meleg szeretettel emlékezik meg egykori kedves tanárunkról és elnökünkről Keresztesi Kiss József úrról, ki betegsége miatt Debrecenből nem jelenhetett meg közöttünk e mindnyájunk szivének óhaját tolmácsolta akkor, mikor a jó Istent kérte, hogy nyújtsa még nagyon hosszúra a mindnyájunk által szeretve tisztelt tanár-elnök életének fonalát, kihez nyomban üdvözlő táviratot is küldöttünk. Sebestyén Dávid tanár ur szintén szép szavakkal üdvözölte egykori tanítványait, kik immáron számottevő tagjai az egyháznak, a hazának és a társadalomnak. Mi pedig, az ő szavainak hatása alatt, nagyon is éreztük mindnyájan, hogy ezt elsősorban is a mi szeretett volt tanárainknak köszönhetjük, kik nagy bölcsességgel s igazi atyai szeretettel vezetgettek bennünket a tudás forrásához. Sajnos, hogy e kedves tanárok közül már többen nem élnek ! Pihenjenek békén ! Az elismerés, tisztelet, szeretet, hála és kegyelet virágaival adózunk nekik; az életben levők pedig még sokáig élvezzék munkálkodásuknak nemes gyümölcseit! Miután elhatároztuk, hogy Isten kegyelméből 5 év múlva ismét összejövünk, a Griff-vendéglőbe vonultunk közös ebédre, amelyen a volt tanulótársakon kívül részt vettek meg: Németh István, dr. Horváth József theol. tanárok ; Faragó János főgimnáziumi igazgató, Sebestyén Dávid, dr. Kapossy Lucián, Kis Ernő főgimnáziumi tanár urak, a mi egykori kedves tanáraink, végre Dávidházy Jánosué és Nemes Istvánná úrasszonyok. Dávidházy János, mint hálás tanítvány poharát ürítette a mi szeretett egykori tanárainkra. Németh István ehk. főjegyző ur szép szavakban adott kifejezést annak, hogy mint egykoron, ügy most is igazi atyai szeretettel viseltetik az Ő egykori tanítványai iránt. Faragó János igazgató ur az összejött tanulótársak otthon maradt feleségére és gyermekeire, Czike Pál pedig a jelen volt úrasszonyokra mondott szép felköszöntőt. A felejthetetlen kedves órák után érzékeny búcsút vettünk egymástól s azon édes reménnyel tértünk vissza otthonunkba, hogy 5 év múlva ismét látni fogjuk egymást mindnyájan erőben és egészségben. Adja Isten, hogy úgy legyen ! Szekeres Mihály ref. lelkész. Robertsonról. — Részlet Broicher „Robertson élete levelekben“ cimü müvéből. — (Folytatás.) 5. A keresztyén vallás belölről kifelé hat és tanítóinak is így kellene hirdetniük. Ezt az alapelvet „A nyelv“ cimü egyházi beszédében világítja meg. Ennek az a veleje, hogy nyelvünket külső erőfeszítéssel meg nem zabolázhatjuk, csakis megváltozott érzületünkkel. Ha a szeretet és a könyörületesség szivünkön úrrá lesz, nyelvünk rágalma elhallgat. Ezt az elvet „Az egyház üzenete a vagyonos osztályhoz“ cimü beszédében még részletesebben kifejti : A körülményeknek általában kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítanak. Nincs hamisabb valami, mint az az elmélet, hogy a társadalmi bajoknak, a külső állapotnak megváltoztatása az igazi orvosságuk. Az evangéliumi elv szerint a gyógyulás belülről kifelé történik ; a világias gondolkozás szerint pedig a külső körülményekből indul ki. Egyesek tehát a külső gyógyulástól várják az érzés megváltozását. Aki azt hiszi, hogy a külső életviszonyok megváltoztatásával a belsőt megváltoztathatja, az akadályok elhárításával s minden kisértés megszüntetésével kinek-kinek sorsát úgy alakíthatja, amint az illető kiváuja, ahelyett, hogy magát az embert a külső viszonyok hatalma ellen megacélozná és sorsa elviselésére képessé tenné, — az megfordítja az evangéliom módszerét. A korinthusi levelekről irt magyarázataiban pedig így ir: Bármily rettenetes volt is a rabszolgaság, midőn a császárok gyakran eleven rabszolgákkal etették halaikat és a foglyokat a rómaiak vérszomjának eloltása végett fenevadak elé vetették, mégis azt mondja az apostol: „Szolgai állapotban hivattattál-e ? ne gondolj vele“. Es bármily rettenetes volt is a hadviselés abban az időben, Keresztelő János mégsem azt ajánlotta azoknak a katonáknak, akik megkeresztelkedés végett fölkeresték, hogy — modern kifejezéssel élve — békeligát alkossanak, hanem csak arra intette őket, hogy zsoldjukkal érjék be. Ebből azt tanulhatjuk, hogy a keresztyén vallásnak a fennálló társadalmi rendre közvetve és közvetlenül kell hatnia. Egykor kétségtelenül meg fogja szüntetni a háborút és a rabszolgaságot, de nem tudunk rá esetet, hogy intézményekkel, mint ilyenekkel, foglalkozott volna. 6. „A rosszban is van valami jó.“ Ez az elv Robertson beszédeit és gondolkodását teljesen áthatja. „A nyelv“ cimü egyházi beszédében ez áll: Még a rágalmazásban is felismerhető az embernek embertársa iránti részvéte. Mert nem részvét-e az, habár nem valódi is, ami felebarátjának még rossz cselekedetei, szavai és gondolatai iránt is oly különös érdeklődést kelt benne ? Ennek az elvnek az alkalmazása csúcspontját a „Salamon megtérése“ cimü egyházi beszédében éri el, amelyben ez áll :
