Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-19 / 3. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 3. szám. Pápa, 1908. január 19. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ... , Az előfizetési díjak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez R is József felelős MögjölGIlik Ü1ÍI1(16D YdSäm&p. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János —-• szerkesztő cimére küldendők............ főmunkatárs címére küldendők. _■■■■ ■ Országos lelkészi értekezlet. A felsőborsodi egyházmegye lelkészi kara által indítványozott egyetemes lelkész-értekezlet tartásához egyházmegyénk már 1904-ben hozzájárult, sőt képviseletével is megbízott két tagot: Bállá Endrét és Kis Józsefet, ha az értekezlet esetleg összehivatnék. 1905-ben pedig egyházmegyei lelkész-értekezletünk indítványára felirt egyházmegyénk az egyházkerületre az országos lelkész-értekezlet létesítése ügyében. Feliratunkra egyházkerületi közgyűlésünk 1905 őszén, jegyzőkönyve 80. pontja alatt a következő határozatot hozta: »Az egyházkerületi közgyűlés az indítványban foglalt eszmét helyesli; tekiutve azonban, hogy a lelkész-értekezletek tartása a lelkészi karnak oly önkéntes vállalkozása, mely egyházhatósági utón nem szervezhető: ennélfogva az indítványt az egyházkerület pártoló ajánlata kapcsán átteszi a kerületi lelkész-értekezlethez azzal, hogy a testvérkerületek értekezleti elnökei utján volna az eszme legcélszerűbben megvalósítható.« E határozatoknak emlékezetbe idézésével felelek azoknak vádjára, akik szerint mi, az eszme helyeslői és zászlóvivői, a hivatalos egyházon kívül vagy belül, de annak megkerülésével akarnánk egyház lenni az egyházban. Nem mesterkedtünk mi csak a magunk szakállára, csak a magunk hiúsága kielégítésére. Lelkész-értekezletünk az egyházmegyei közgyűlés elé vitte az életre való indítványt, ez meg az egyházkerületet kereste meg az eszme »hathatós támogatásáért.« És az egyházkerület az eszmét helyeselte; egy szóval se tiltakozott ellene; amiből bátran következtethettük, hogy semmi rosszat se lát szándékunkban; annyival kevésbbé tartja veszedelmesnek azt az utat, amelyre ráléptünk s amelyre őt is egyenesen hívtuk. Még tanácsot is adott, hogyan lehetne az eszmét legcélszerűbben megvalósítani. Pedig azt se lehet ám mondani, hogy meglepte az indítvány ; hogy nem volt elég ideje jól meggondolni, amit mond. Mert úgy a borsodi indítvány, mint egyházmegyéinknek rávonatkozó határozatai lapunkban és más lapokban is tárgyalva, közölve voltak. Épp ezért azt is bátran hihettük, hogy az egyházkerület véleménye is megfontolt és az idők és viszonyok mérlegeléséből, a teendők komoly belátásából eredt . . . Lapunkban soha, senki se szólt ellene. Ilyen előzmények után bátran belementünk hát az Országos Református Lelkészegyesület megalakításába a folyó évi szeptember hó 18-án és 19-én Budapesten tartott kongresszuson. Szentül hittük, hogy jó dolgot mívelünk. Ezt különben ma is hisszük. És mégis, mind e mellett is igen előkelő helyekről erős kifogások, sőt egyenes elitélés hallatszott ellenünk. Hosszas polémiába nem bocsátkozhatom. Takarékoskodnom kell az idővel. Csak a legfőbb, legkomolyabb két kifogásra, gáncsra felelek. Egyik az, hogy a lelkészegyesület el akar zárkózni a világi férfiaktól, hogy ezekre nem akar számítani működésében. Teljesen alaptalan vád, az alapszabályok közzététele óta már nemcsak alaptalan, de egyenesen rosszhiszemű is. Mert ma már mindenki hiteles forrásból tudhatja, hogy a 2. §. szerint az Országos Református Lelkészegyesületnek célja >a magyarországi református lelkészeknek egy szerves testületté egyesítése és különösen az egyháztársadalmi munka felkarolása által a református egyházi élet valláserkölcsi és anyagi felvirágoztatása, a kálvinista öntudat ébrentartása, fejlesztése és terjesztése, a protestáns egyházak összes tényezőinek bevonásával országos protestáns szövetség létesítése s ennek alapszabályszerű szervezetén belül az egyetemes felvilágosodás és nemzeti
