Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-17 / 20. szám
335 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 336 komor jelen nem tudja olyan derült hangulatba hozni, mint mikor az a várva-várt szebb jövő elérkezett. Szegénységgel küzdünk, mint egy félelmetes ellenséggel, ez is nyomasztotta a kedélyeket. Egyházaink százai várták a segélyt, bíztak, reméltek s a közalapi egyszersmindenkori segélyből csak morzsák hullottak most is, mint máskor. Tőkekamat-segélyért folyamodott 340 egyház, közel 2 millió segélyért s volt rá fedezet összesen 3129 K. Nem kapott egy sem. Visszaküldettek a kérvények az egyházkerületekhez, hogy jobban lássák el, úgy, hogy ez a 3129 K elég legyen ! Rettenetes állapot. Szinte néma csendben hallgattuk a felszólalásokat. Senki nem tudott segíteni, a bajt orvosolni, mert koldusok vagyunk. Az adócsökkentési kérvényeknél is mindig az aggasztotta a kebleket, hogy hol vesszük a fedezetet ? Egyik-másik szegény egyháznak segélye leszállíttatott, pedig úgy szólva életkérdés volt náluk a kért összeg megszavazása. A mi ref. egyházunk szellemi munkálkodását illeti, e téren is szomorú az eredmény. A liturgiái munkálatra 64 pályázat érkezett be. Igaz, hogy számra nézve elég szép, de olyan munka, amely teljesen megfelelt volna, nem találkozott. Azért a pályázat meg lett hosszabbítva 1909 március 1-ig. Ez időre várunk tehát abszolút becsű munkát, mely ékessége legyen református egyházunknak, s legyen korszakalkotó a liturgia egyesítése által egész magyarhoni ref. egyházunkban. De hát kinek is volna kedve dolgozni, munkálkodni most, mikor minden téren érezzük az elnyomattatást, lenézést! Valami fájdalmas érzet vesz erőt rajtunk, ha a tollat kezünkbe vesszük, s elgondolva aggasztó helyzetünket, kiesik kezünkből a toll, s rezignáltan folytatjuk a tengődő életet. Lessz e sorsunknak jobbra fordulása s mikor ? E felett tépelődünk. Vezérférfiaink kezében van jobblétünk sorsa letéve, várjuk a legjobbat. Hogy a fordulat meglesz, az bizonyos, csak arra kell tehát törekednünk mindnyájunknak, hogy minél hamarabb bekövetkezzék, mert időn túl a leghathatósabb orvosság sem használ. Alig van konventi ülés, hogy vallássérelmi ügy ne tárgyaltassék. Most is volt. És fájdalom, lesz ezután is. Azzal, hogy a kormány anyagilag segít némileg, még nincs orvosolva minden bajunk. Sokkal lesujtóbbak azok a sérelmek, melyeket szenvednünk kell, a mellőztetés miatt. Pedig törvénybe van iktatva a vallásegyenlőség, de ez még mindig csak papiroson van. S e téren még csak azt sem mondhatja a kormány — mint az anyagi segélyezésnél — hogy nincs módjában, tehetségében jobban segíteni, mivel itt nem kerül anyagi áldozatába a segedelem-nyújtás. Mégis fösvénykedik. Mert e téren meg a klerikálizmus köti meg kezeit, s nincs ereje, hogy e bilincseket széttördelve, megvalósítaná a teljes vallás-egyenlőséget. A közös bizottságnak minden törekvése meghiúsul ama nagy hatalommal szemben. Évek óta sürgetik az orvoslást, és eddig per absolute semmi intézkedés nem történt. Sok törekvésünknek sikertelensége, végzett munkánk eredménytelensége s az a tudat, hogy hát ha ezután is igy lesz sorsunk, hogy hiába pazaroljuk erőnket, töltjük el egész életünket, mert a most uralkodó, romboló korszellemmel megküzdeni nem tudunk, bizony a leglelkiismeretesebb munkásnak is elveszi kedvét, megköti kezeit s nyomottá teszi kedélyét. S e miatt a konvent többi ügyeinek tárgyalásán is szembetűnő volt a komor hangulat. Még inkább fokozta e komorságot az úgynevezett parokhiális könyvtár II. évi illetménye Varga Lajos egyháztörténelmének III. kötete. Megbotránkozást, felháborodást okozott bizonyos részének ismertetése. S ha eddig mindig arról beszéltünk, azt panaszoltuk, hogy mások törnek ellenünk, most egész megdöbbenéssel láthattuk, hogy köztünk is vannak és pedig előkelő, fényes állásban levők, akik ref. egyházunk életfájának gyökereire vetették a fejszét. Ezért kellett ezen mű nyilvánosságra hozatalát megakadályozni. Nem tudó m mi lesz ezen ügynek vége, mert végleges elintézése a június 30-án tartandó konventi ülésre lett elhalasztva. Mert mégis hallatlan dolog az, hogy egy ref. theol. tanár oly kicsinyléssel viseltessék a nagy Kálvin János reformátorunkkal szemben, s azt úgy állítsa a világ elé, hogy annak érdemei nem voltak a reformáció megalapításában. Itt a legradikálisabb intézkedés szükséges. S ha a nálunknál hatalmasabb ellenféllel szemben nem tudjuk jogainkat érvényesíteni, s a harcot mindig diadallal megvívni, azt hiszem saját hitsorsosunkkal szemben, aki magáról megfeledkezve ellenünk vitézkedik, elragadtatva — talán hiúsága által — lesz erőnk magunkat, nagy embereink emlékét megvédelmezni. (K. barátom felettébb sötétnek látja ez ügyet. Szerk.) Ezzel a szomorú üggyel végződött a konvent, s még börongóbbá tette kedély világunkat. Somogyi. Adócsökkentés és községi segélyek. Nincs könnyebb, mint segélyt osztani, ha van miből; de nincs nehezebb, mint ezt úgy teljesíteni, hogy az a jogos igényeknek, általában a szükségletnek ORGONAÉPITÉSIMDINTÉZET. “ ___________________________________________ BUDAPEST, VII. kerület, Garay-utca 48,-ík szám. Cs. és kir. udvari szállító, a Ferencz József rend lovagja. — A párisi és bécsi világkiállításon kitüntetve. Legolcsóbb árban és kedvező fizetési feltételek mellett kiváló tiszta légnyomásu csőrendszerü (pneumatikái) tartós, nemeshangu orgonákat szállít. 34 év óta 1400 orgonát szállított. Mindennemű orgonajavításokat és hangolásokat a legmérsékeltebb árban és lelkiismeretes pontossággal teljesít. Orgona jókarban tartását mérsékelt árban elvállalja. Tervezetek és mintarajzok kívánatra.
