Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-17 / 20. szám
337 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 338 megfelelő legyen. A valódi szükséglet megállapítása már magába véve nehéz dolog s mennyivel nehezebbé válik a helyzet akkor, ha a fedezet összegének elégtelen volta mintegy rákényszeríti a bizottságot a szükségletek valódiságának legpontosabb, legszigorúbb kutatására. Ilyen nehéz helyzetben van az egyetemes adóalapi végrehajtó bizottság. Megnehezíti munkáját egyházi adórendszerünk száz ága-boga, a díjlevelek ezerfélesége s betetőzi a nehézséget az, hogy minden lelkész azon van, hogy egyházközségének minél nagyobb összeget tudjon kieszközölni. Ezzel szemben a végrehajtó-bizottság keze teljesen megvan kötve : megköti a 3 milliónak adócsökkentésre eső megbatározott összege. Eddig lehet menni, s tovább — legalább ma még — nem. Ez a 3 millió az 1904. évi bevallások eredménye, ámde azóta négy óv telt el s bizony sok gyülekezet helyzete változott, kiadásai emelkedtek. Eélő tehát, hogy a 3 millió nem lesz elég. Talán ez indította a végrehajtó-bizottságot azon javaslat megtételére, amit a múlt hó 23-án tartott konventi ülés határozatra is emelt, „hogy azokat a polgári községek által eddig adott s most újabban megvont segélyeket, amelyeket 1907. évi január 1. után vonnak meg az egyházközségektől — egyáltalán nem fogja tekintetbe venni s azokat az egyetemes adóalapból nem pótolja.“ Ez a határozat az, amire megjegyzéseimet megtenni óhajtom, kérve a végrehajtó-bizottságot ezek megszivlelésóre. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy szerény véleményem szerint nem célszerű általánosságban kimondani, mert sok egyházközség háztartásában zavart fog előidézni, ha az 1907. január 1. után megvont községi segélyeket az egyetemes adóalap pótolni nem fogja. Lássuk csak, miért nem tartom én helyesnek ezen határozat elvi jelentőségűvé tételét, illetve általánosítását. Ha vizsgáljuk ezen községi segélyeket, azt látjuk, hogy azok igen különböző természetűek. Van olyan, amelyik évtizedek óta fennáll,— van amelyik 1—2 éve keletkezett. Van amelyik állandó természetű, van amelyikért évről-óvre kérvényezni kell. Egyik helyen malomjogot, vásárjogot, vagy vadászati bért kötött le a polgári község az egyháznak, a másik helyen ingatlan jövedelmét biztosította neki. Egyik község dúsgazdag és könnyen adhat, a másik ha ad, óriási pótadó alatt nyög. És én ez utóbbi helyeken, ahol t. i. pótadóból fedezik az egyházközség segélyezését, nem tartom méltányosnak, hogy a megvont segélyt nem pótolják az egyetemes adóalapból. Az egyházi törvény III. t.-c. 13. §. megszabja a kulcsot, amely szerint adózni tartoznak azon egyházközség tagjai, amelyik a segélyt igénybe venni akarja. Az én egyházközségem ezt elfogadta, e szerint 1908-ra ki is vetettük az egyházi adót s körülbelül 80°/0-a már be is folyt. Ámde eddig a polgári község is évenként segélyezte az egyházközséget, amely miatt 40°/0-ot meghaladó községi pótadójuk 4°/0-al emelkedett. Midőn az 1908. évi községi költségvetés, tárgyalása alkalmával szokáshoz hiven ismét kértem az egyházi segélynek költségvetésbe felvételét, ezt a képviselőtestület egyhangúlag megtagadta. Megjegyzem, hogy a képviselőtestületben 4 tag van más vallásu, a többi református s a reformátuson kívül más hitközség nálunk nincsen. Előre bocsátva most már azt, hogy az évi költségvetés megállapítása a községnek autonom joga, ha volna is valamely hatóság, amelyik kötelezhetné őt az egyházközségnek segélyezésére, akkor már nemcsak a III. t.-o. 13. §-ban előirt mennyiséget fizetnék, hanem még 4°/0 al többet, amennyiben mint mondám 4°/0 al emelkedik községi pótadójuk azért, mert az egyházközséget segélyezik. Közvetlenül tehát fizetnek egyházi adót a III, t. c. 13. §. szerint s közvetve még 4°/0-al többet. Ez az utóbbi azonban már, azt hiszem, azE. T. intenciójával nem egyezik össze. Tagadhatatlan az, hogy a községi segélyek 1907- ben történt megvonásának a legtöbb helyen az egyetemes adóalap felállítása az oka. A vagyonosabb osztályhoz tartozó községi képviselőtestületi tagok úgy gondolkodnak, hogy amennyivel többet fizetnek mint egyháztagok a III. t.-c. 13. §. alapján a régi egyházi adónál ; annyi megtérül a községi pótadónál az által, hogy megvonják a községnél az egyházi segélyt. És ez ellen a lelkésznek nagyon kényes dolog küzdeni, s megakadályozni némely helyen teljes lehetetlen. Híveivel, és pedig azoknak tekintélyesebb, befolyásosabb részével jön összeütközésbe s utoljára is az történik a polgári községben, amit őt akarnak. Ilyen nehéz helyzetben igen jó hatása lenne, ha a konvent segélyére jönne a lelkészeknek. S ez akként történnék, hogy a fÖlebb említett merev álláspontját módosítaná, hogy az 1908. évre 'pótolja ugyan az adóalapból az elvont községi segélyeket, 1909-re azonban csak azon esetben, ha az elvonást kimondó községi képviselőtestületi határozat ellen a lelkészek jelebbeznek s felebbezésük eredményét (vármegyei s belügyminiszteri határozat) kérvényükhöz csatolják. Véleményem szerint csak ily módon lehet ezt a kérdést közmegnyugvásra tisztázni. így majd a közigazgatási felsőbb hatóság megállapítja a segélynek jogi természetét s lesz olyan hely, ahol a községet kötelezi a további segélyezésre, ami az egyházközségnek nagy biztosíték ; de lesz olyan hely is, hol a felebbezést elutasítja s ilyen helyen azt feltétlenül pótolni kell. A folyó évre azonban feltétlenül szükséges mindenhol a megvont községi segélyek pótlása. A polgári községek ugyanis az 1908. évi községi költségvetés tárgyalása alkalmával vonták meg az egyházközségektől a segélyt. Ezen határozat ellen má r felebbezni nem lehet, mert a határidő letelt s e cimen minden felebbezés elutasítva lenne annyival is inkább, mert a vármegyék a községi költségvetéseket letárgyalták s jóváhagyták. Ha tehát az adóalap ezt 1908-ra nem pótolja, ez kimondhatatlan zavart fog előidézni. Én p. o. egyáltalán nem tudok
