Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-10 / 19. szám

319 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 320 mert az illetők a helyi értékhez ragaszkodva, a kon­­venti utasítás szerinti értékelést alacsonynak tartották, az elnök pedig eltérni nem akart attól s a felvágatlan kocsifát 3, a felvágottat 4 K-ba számította, úgy érté­kelte a szálas kocsifát is — egy helyen volt hasáb koosifa, azt feljebb értékelte ; sőt volt olyan hely is, ahol a díj­levélből nem lehetett megtudni, hogy milyen fafizetés van, s mikor a küldötteket megkérdeztem, hogy milyen fát fizetnek, azt mondták, hogy a saját erdejükről szál­lítják a fát s ölbe rakják ugyan, de kevert, többnyire ágfát raknak abba, aminek az értékelése nem könnyű dolog volt, úgy, hogy rá lett bizva a küldöttekre, hogy ők értékeljék s el is fogadtatott az. Látható ezekből, hogy milyen speciális díjlevelek voltak Somogybán. Minden gyülekezetben más. Van olyan hely, ahol még tojás fizetés is volt s némelyik díjlevélnek annyi pontja van, hogy egy egy­ház költségvetésének a megállapítására legkevesebb fél nap kellett volna, nekünk pedig minden napra 4, sőt egy napra 7 egyházunk jutott s dolgoztunk este ^10 ig, egyszer pedig éjfélig. Még szerencse, hogy a 8 központ közül négyben az esperesünk is velünk volt és segéd­kezett ; köszönet érte neki. Nem akarok ugyan ő vele takarózni, de ő, aki különben is a lelke volt s még ma is az a belsősomögyi egyházmegyében az adóügynek, szem- és fíiltanuja volt, hogy miként feleltem meg kül­detésemnek s ha nem helyesen járok el, bizonyosan figyelmeztetett volna arra. Megmondom azt is, hogy miként jártam el. Mikor láttam azt, hogy díjleveleink értékükből a fentieken kívül veszíteni fognak azzal is, hogy az öt évi átlagot véve alapul, az 1906. évi fizető lélekszám­­ból bizonyos peroentet minden egyháznál leütött az el­nök, meg az egyházak szükségleteire is szűk marokkal osztogatott, megmondtam neki, hogy működésünket elé­gedetlenség fogja kísérni s megkérdeztem, hogy nem lehetne-e mindenben — különösen a közmunka értéke­lésénél a mai árfolyamhoz alkalmazkodnunk ? Azt fe­lelte rá, hogy neki kezében vannak az adatok s a kon­­venti utasítás az értÓKelésre, ő azoktól el nem térhet és a helyhatósági bizonyítványokat a helyi érték felszá­mítása céljából tekintetbe nem veheti, ha nekem kifogá­som van valahol az értékelés ellen, tegyem meg rá külön az észrevételemet. S igy nyilatkozott a kerületi kiküldött is. Amihez még mindketten hozzáadták, hogy bár nem lesz meg a díjleveleknek a mai teljes értéke, de örülhet az, akinek annyiféle fizetése volt, mint né­mely somogyi díjlevélben látható, ha készpénzt kap ahhelyett s rendesen kapja azt. Tudva, hogy külön észrevételeimnek a jegyzőkönyvbe egyformán járt el, amit bizonyíthat az esperes ur is, meg azt is, hogy ő nála, valamint nálam is éppen úgy járt el, mint bárhol ; sőt nálam az öt évi számadás alapján tiltakozásom dacára két oly tételt vett fel a fedezetbe, amelyek a folyó évtől kezdve megszűntek jövedelem lenni. Igaz, hofjy mivel nálam takarékmagtári jövedel­met vett fel az elnök, mindenhol, ahol takarékmagtár van, vetettem föl valami jövedelmet a fedezetbe abból — különösen ott, ahol a takarékmagtáron kívül 7 —8000 K takarékmagtári tőke is van. Ámbár helyesnek nem tartom azt, amit az elnöknek is megmondtam, s ma is azt mondom, hogy a fedezetből mindenhol törölni kell azokat, mert a takarékmagtár szerintem nem más, mint az egyházaknak egy kis tartaléktőkéje, arra való, hogy szükség esetén legyen mihez nyúlni nekik. Végül minden jegyzőkönyv lezárása előtt felhív­tam a lelkészt, tanítót, az egyház küldötteit, hogy ha van valami észrevételük a jegyzőkönyv ellen, tegyék meg s jegyzőkönyvbe vezetem azt, de azok — bár nem egy helyen az értékeléssel nem voltak egészen meg­elégedve, az egyház szükségletére adott összeget is ke­­veselték — mégis azzal a megjegyzéssel, hogy ha más­ként nem tehet a bizottság, belenyugodtak abba s nem kívánták észrevételüket jegyzőkönyvbe venni, azonban ha kívánták volna, eleget tettem volna kívánságuknak s érdemleges észrevételükhöz helyeslőleg ón is hozzá­járultam volna. Úgy tettem Szabó J. kollégámmal is, azonban akkor, mikor az ideje volt, ő sem akart aka­dékoskodni, illetőleg észrevételezni, utólag mégis jónak látta a bizottság ellen „Egy kis észrevétel“-t tenni. Ami pedig a szennai — úgy emlékszem — szálas kocsifa helyi értékelését illeti, azt furcsa színben tüntette fel épen a szennai egyház egy küldöttje, aki azt mondta, hogy ők a múltban a tisztelendő urnák olcsóban fizet­ték egy kocsi fa árát, mint amennyiben a bizottság meg­állapította azt. A fentiekből kifolyólag megjegyzem, hogy bár az adóügyben nagy bajt okoz s talán az egész bajnak az a forrása, hogy 1904-ben sok egyház rosszul, vagy se­hogy sem jelentette be szükségletét és most nagyobb összeget kér, mint amelyik egyház rendesen bejelentette azt, pedig nem volt sötétben tapogatódzás az akkori tapogatódzás az akkori bejelentés, mint Sz. J. mondja, mert amint én minden kombinálás nélkül bejelentettem egyházam szükségletét 2900 K án felül, amely összeg­nél a nevezett egyházak miatt majdnem 900 K-val kevesebben állapította meg a bizottság a szükségle-RIFÍrFR OTTO viUamos épekkel berendezett liiliUiiil U1 Il/j CSi ős kir. udvari orgonagyára, [ BUDAPEST, YIL kerület, Garay-utca 48,-ik szám. Cs. és kir. udvari szállító, a Ferencz József rend lovagja. — A párisi és bécsi világkiállításon kitüntetve. Leg­olcsóbb árban és kedvező fizetési feltételek mellett kiváló tiszta légnyomásu csőrendszerü (pneumatikái) tartós, nemeshangu orgonákat szállít. 34 év óta 1400 orgonát szállított. Mindennemű orgonajavításokat és hangolá­sokat a legmérsékeltebb árban és lelkiismeretes pontossággal teljesít. Orgona jókarban tartását mérsékelt árban elvállalja. Tervezetek és mintarajzok kivánatra. 0RG0NAÉP1TÉSIMDINTÉZET

Next

/
Thumbnails
Contents