Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-17 / 11. szám

189 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 190 Szabó Lajos aratási, Gulyás Benő' őszi bűnbánati, Köblös István vetési alkalommal mondandó beszédei után Soltész Elemér és Székely József egy-egy március 15-iki beszéde következik. Október 6 iki beszédet Csécsi Imre az aradi lelkipásztor irt. Mindmegannyi sikerrel használható munkák. Reformáció-emlékünnepi beszéd kettő' van. Egyik Sipos Józseftől, életbevágó, korszerű és tartalmas. A másik Babay Kálmáné, szintén érdemes dolgozat, bár mostani alakjában templomi szószékbe nem való, értekezés forma részletek vannak benne. Ezen segít az átdolgozás. 3 szép templomszentelési, egy-egy orgona és iskola­avatás, lelkészválasztáskor, új harangok beszerzésekor mondott beszéd ékesíti a változatos sort, dr. Márk Ferenc, Mindszenti Imre, Réz László, Olajos Pál, Szuhai Benedek, Kiss Lajos, Ssentimrey József szerzőktől. Király születésnapjára Írott beszéd is van Vásár­helyi Boldizsártól. Minden jóigyekezete mellett is célté­vesztett furcsaság. Mint pohárköszöntő felhasználható, de nem egyházi beszédnek. Csernák Bélának Dévai Biró Mátyásról tartott két „egyháztörténelmi tanítására“ azt mondhatjuk, amit a „Wald Péter“ címűről mondottunk előbb. Két keresztelési beszéd közül az egyik — Palmer után — Pap Károlyé, ügyes és formás, de hol vannak a szereztetési igék ? Ezeket nem helyettesíthetjük ám saját okoskodásunk igéivel. A másik verses imádsággal Mada­rász Imrétől. Fele nagyon egyéni, talán regénybe való festés, de a másik feléből még mindig kikerül egy szép keresztelési beszéd. Két konfirmációi ágeuda közül úgy az első, melyet Vargha Károly irt, mint a második, melyet — Palmer után — Pap Károly dolgozott át, a célnak egészen meg­felelő, jó munka. Urvacsoraosztási, esketési és halotti beszédek után — szebbnél-szebbek vannak ezek közt is — Csiky Lajos közöl vallásos estélyre való két elmélkedést, csatolva mindegyikhez elő- és utóimádságot jelezve az énekeket és olvasandó bibliarészeket is. Munkái hasznát és értékét hosszasabban méltatni nem szükséges. Halotti és alkalmi imádságok után a „Különféle“ részben Beets Miklós utrechti theol. prof. elmélkedése van „Az Írás szava a gazdagokról és szegényekről“ cimmel. Olyanforma gazdag tartalmú, terjedelmű és pompás elő­­adásu valláserkölcsi elmélkedés, mint a szintén holland von Oosterzee beszédei. Irigylendő lelkipásztorok és irigy­lendő hallgatók, kiknek körében ilyen beszédek teremnek. Egyúttal be is végeztem a gazdag és változatos tar­talmú kötet nagyon rövid ismertetését. Hálás elismerés illeti a derék szerkesztőt e kötetért is. Lényeges kifogásolni valónk nincs is. Mindössze néhány könnyen elkerülhető hibát említek meg azért, bogy amennyiben figyelembe fogja venni a beszédet a gondos szerkesztés, jövőre nem lesznek ezek sem. P. u. a 177. lapon „tegyük kérdésbea 327. lapon „tisztába,n akarsz lenni azzal...“ a 228., 230. lapon „ha valaki igaz mivoltában akarja megismerni a nagy királyt, ugy“ stb. olyan magyartalanságok, melyeket a jó magyar nyelvérzék nem tűrhet. Ne legyü-ik mi, magyar papok a nyelv rontói, mikor úgy születésünknél, mint előképzettségünknél fogva a szép és tiszta magyar nyelv­nek ápolói lehetünk egy kis figyelemmel. És ne mutasson a rontásra ha csak véletlenül is példát éppen a „Debre­­czeni Lelkészi Tár.“ Ilyenek is előfordúlnak : „A renaissance felséges szólama vezeti be a világba a protestantizmust, mely maga sem egyéb, mint vallásos renaissance.“ „A mythologia romantikus világa Homér fellépéséhez készíti az utat.“ „A mózesi thóra . . .“ (394. 1.) „Mystikus középkor“, „puritán egyszerűség.“ (399. 1.) Micsoda tudákos beszéd ez. Egyszerűség és világosság nélkül egy lépést sem te­hetünk a templomi tanításban. Nekünk meg kell világí­tani és érthetővé kell tenni a gondolatokat és igazságokat, nem pedig érthetetlenségbe burkolni. Az ilyen hibákon a szerkesztői beavatkozás könnyen segíthet és reméljük is, hogy segíteni fog, mert sokaknak szemei néznek a Deb­­reczeui Lelkészi Tárra, ne legyen ebben, ami a hozzá értőket boszantja, a hozzá nem értőket pedig megtéveszti. Most pedig végezzük szemlénket mégegyszer kifeje­zett hálás elismerésünkkel a nagy mű szerkesztője iránt. Gazdagodjék, gyarapodjék megkezdett és szépen folytatott gyűjteménye és jusson el minél elóbb a teljes megjelenéshez. Szűcs József ev. ref. lelkész. Lapszemle. Az Erdélyi Prot. Lap 1907. január 3-iki számában „Az új-év feladatai“ c. cikkben fejtegeti, hogy első, legfőbb, legrégibb és legállandóbb feladatunk : a hit­élet ápolása. Mert népünk nagy része, ahol még nem ingatta meg a modern élet fuvalma a vallásosságot a katholikus tekintély és csuda hitben jelentkező kegyes­ségben él. — (Ezen a vidéken nem.) — Műveltjeink túlnyomó nagy százalékát pedig hol csak a pillanatok­ban élő hedonizmus, hol raffinált egonizmus irányítja, melynek végén a csődöt mondó skeptioizmus és a világgyülölő peszinizmus ásítanak. Ezzel szemben ápolni kell a hagyományos kálvinista puritanizmust, mely je­lenti híveink erkölcsi purizmusát és feddhetetlen tiszta­ságát. Egy az evangéliom szelleméből áthatott theistikus Tokajból koronáért, A Tokaji Bortelmelő Társaság szállít 56 liter TOKAJI szamorodni bort 3 éves -------------------------------------------­kölcsön hordóban bérmentve a megrendelő vasúti állomására. 60

Next

/
Thumbnails
Contents