Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-17 / 11. szám
191 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 192 világnézet megteremtésén kell munkálni, mert ha ez meg lesz, ráadásul mindenek megadatnak minekünk. A szociális bajok orvoslásai ép úgy, mint egyházunk anyagi szükségeink természetes és egészséges kielégítései. Ezután visszapillantás következik a székelyudvarhelyi keresztény-szociális kurzusra, mely abbéi az alkalomból rendeztetett, hogy ott a r. katholikusok a szent- Miklósról elnevezett felső templom belső megújítása alkalmából templom szentelő ünnepet tartottak. A kurzus tartói csöndben, parádés zaj nélkül érkeztek ide és kitartó buzgalommal végezték építő egyháztársadalmi munkájokat. Előre Ígérték, hogy nyilvános előadásaik vallási avagy politikai pártszinezet nélkül valók lesznek. Ezt meg is tartották, pedig sok plébános, néppárti lapszerkesztő, Prohászka, róm. katk. tanító, stb. tartottak felolvasásokat, mindig nagy általános érdeklődés mellett. Majd babiloni nyomok az új-testamentomban leginkább az apokalipsisben, a ref. tanáregyesület felterjesztése, Talmage „Felség választás“ cimü tartalmas beszédének fordítása zárja be a különfélékkel is jól megrakott lapot. Az Evangélikus Orálló január 11 iki számában Kovács Sándor pozsonyi theol. akad. tanár szerkesztő jelenti, hogy egészségi okból a lap vezetését átadja Geduly Henrik nyíregyházai lelkésznek. Majd igen ügyesen és tartalmasán van fejtegetve, hogy a boldogság titka : tudjuk pedig, azoknak, kik az Istent szeretik, mindenek egyaránt javukra vannak. Most Zsilinszky Mihály nagy figyelemre méltó cikke következik „Egy fontos zsinati tárgyról“, melyben a leendő zsinatnak figyelmébe ajánlja, hogy fel kellene állítani az egyetemes püspököt, ki a gyülekezeti apró-cseprő egyházi teendektŐI felmentve, az egyetemes egyházat igazgassa, vezesse, emelje, ahol kell védje, a bel- és külmissiót irányítsa, a külföldi prot. hatóságokkal érintkezzen, az egyetemes protestántizmus hódító erejét gyarapítsa és ezzel összhangban a hazai egyházegyetem minden hozott határozatait pontosan végrehajtsa. Vájjon kinek ne tetszene ez a szép, magasztos kép, csakhogy püspökeink a gyülekezeti szolgálat mellett is éppen hogy élhetnek, — az aranyzablás lova róm. kath. püspökök mellet — hát még gyülekezeti szolgálat nélkül vájjon miből és mennyit tudna adni erre a célra az evangélikus egyház?? Ezután Prőhle Károly soproni theol. tanár a kerületi lelkész-egyleten tartott felolvasása következik: „A szocializmusról, és egyházunk szociális feladatairól“. Nagy terjedelemben, mélyen járva fejtegeti a szocializmus hiányait s ezzel Bzemben a keiesztyénség ideálját ajánlja, mely szerint az emberek társasága nem csupa urakból vagy csupa szolgákból álló társaság, nem holt konglomerátum, hanem egy az egész emberiséget felölelő, Istennek leikétől áthatott élő organizmus, melyben a Krisztus a fő s melyben, mindenegyes tagnak, szervnek megvan a maga sajátlagos, önálló semmi más által nem pótolható jelentősége, melyben Istennek kegyelmes, szent akarata tökéletesen érvényesül s melynek végső célja, ideálja, már itt a földön is az Isten országa. A kegyelem, szeretet, igazság, békesség, üdvösség stb. mind régi és szent, magasztos dolgok, de nem akarja őket a világ bevenni s mindezek dacára : nő és erősödik a szociálizmus mindenütt. Kíváncsian várjuk azért a folytatásban a konkrét javaslatokat. Ezután dr. Paulovics István védi a Selmecbányái ev. lyceum tanárait a „vallástalanság, nem törődömség vádja ellen“ a többek között ekképpen, hogy az iskola, a tanári testület mennyiben tesz eleget kötelességének, azt egyoldalúan egy nógrádi falucska szűk látóköréből, középkori nézetek szemüvegén keresztül megítélni, legalább is nagy merészség ! Úgy látszik manapság mindenki hivatott, hivatlan jogosítva érzi magát arra, hogv a középiskolán rúgjon egyet, akár van rá oka, akár nincs. Bizonyára a pubi információja alapján, mert a pubika információja mindig hiteles. Ettől ugyan nem szűnik meg a tanárok vallástalansága és nem törődömsége; a pubika gunyolása pedig még helytelenebb, mert minden iskolánál a pubikát kellene : istenfélő, becsületes, tudós, munkás emberré nevelni s akkor sokkal kevesebb lenne az ósdiság a falucskákon, de kevesebb lenne a baj a városkákon is és ezt a kérdést bizony hányivetiséggel, leszóllással megoldani nem lehet. Majd külföldi krónika, egyházi hirek, Laukó Károly nekrológja, irodalmi rövid ismertetések képezik a tartalmas lap cikkkeit. (Folyt, köv.) Pápamellékí. Vegyes közlemények. — Tisztelgés. Antal Gábor püspök urunk vezetése alatt egyházkerületünknek a zsinaton jelen volt tagjai felhasználták a kínálkozó alkalmat, hogy már most testületileg üdvözöljék megválasztott főgondnokunkat : gróf Tisza István urat. A tisztelgés a zsinati ülések helyiségében, az elnöki szobában ment végbe. Püspök urunk igen kedvesen emlékeztette főgondnokunkat, hogy bár ez ideig egyházkerületünkben tisztséget még nem viselt, azért ennek élete hosszú időn át igen közelről érdekelte őt is annál a viszonynál fogva, amelyben áldott emlékű atyja e kerülettel volt több mint 3 évtizeden át. Most im az ő örökébe lép. Amint a szavazás eredménye mutatja, egyházkerületünk közönsége úgy szólva osztatlan bizalommal és tisztelettel fordúl feléje; kívánja, hogy fényes tehetségével, igen jó akaratával sok-sok évekig szolgálhassa egyházkerületünk s ebben egyetemes egyházunk közügyéit! Gróf Tisza kijelentette, hogy ezt az alkalmat nem kívánja felhasználni arra, hogy úgy szólva programmot adjon. Nagyon köszöni a megtisztelő, kitüntető bizalmat, igyekezni fog minden irányban betölteni a ráváró kötelességeket. A küldöttség mindenegyes tagjával barátságos kézszorítást váltott.. Ez alkalommal megállapította az elnökség, hogy az egyházkerületi tavaszi közgyűlés Pápán lesz április 30-án és folytatólag; ekkor történik meg a főgondnoknak hivatalába való ünnepélyes beiktatása is, amelyre a testvérkerületekből is — úgylátszik — igen nagyszámú tisztelgő küldöttségek jönnek.
