Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-08 / 49. szám

875

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

876

bizonyítás ritka erejével állította fel a vasárnap megszentelésének helyes alapelveit, anélkül, hogy akár az egyik, akár a másik párthoz csatlakozott volna.

Nagy szerényen körvonalazza elsőben is a lelkész e kérdésben való véleménynyilvánításának a jogát. így szól pl. az egyik beszédében :

Krisztusnak egyetlen szolgája sincs feljogosítva véleményének jóslatszerüleg kifejezésére. ítéletet csak úgy mondhat, mint az Isten kegyelmének sáfára. Nagy nemzeti kérdésekben talán egy testület sem oly kevéssé illetékes széles alapon nyugvó itelet nyilvánítására, mint mi, az angol egyház lelkészei.

Mi megszoktuk a hallgatóink szűk körében való forgolódást, akik figyelemmel kisérnek és tisztelnek bennünket. A való élettel csak ritkán érintkezünk és kolostorszerü, megközelíthetetlen szentélyeinkben végre és elfeledjük, hogy egy vallási klikk részére egészen más dolog szabályokat alkotni, mint egy nagy nemzet számára törvényt hozni.

(Folyt, köv.) (Apácza-Szakállas.)

Osváth Kálmán

ev. ref. lelkész.

Nekrolog.

I '1

I SZABÓ ZSIGMOND 1845-1907.

Könnyekre indító gyászünnepélyen vettünk részt Győrött f. évi november hó 26-án. A győri ref. egyház fáradhatlan buzgalma lelkipásztorát, a tatai ref. egyházmegye és a dunántúli ref. egyházkerület érdemekben gazdag tanácsbiráját, a pápai ref. főiskola tevékeny igazgató-tanácsosa s egy köztiszteletben és szerétben álló papi család angyali szivü fenntartóját, nagyt. Szabó Zsigmond urat helyeztük örök nyugalomra a győrújvárosi temető néma lakói közé. Mély gyászunkban igaz részvéttel osztozott az egész város és környéke rang és felekezet külömbség nélkül. A temetési szertartáson az egyházmegye papságának nagy része teljes papi díszben s majdnem az egész győri ref. gyülekezet megjelent, ezenkívül képviselve volt az ág. hitv. ev., r. kath. és izraelita vallásfelekezet, a város, a katonaság, a pápai főiskola, a győri tanítónőképzőintézet, a gimnáziumi, polgári, elemi és egyéb Győrött levő iskolák növendékeinek serege, s a szomszéd egyházmegyék papsága. Csak úgy özönlött a gyászoló sokaság, tanúbizonyságát adva azon osztatlan tiszteletnek és ragaszkodásnak, mellyel az elhunyt nagy férfiú iránt mindenki viseltetett. És méltán ! Szabó Zsigmond talpig ember volt s a ref. papoknak igazi mintaképe. Nagy elme, mély ítélőképesség, törhetlen erély, fáradhatlan szorgalom, megvesztegethetetlen igazságosság és alázatosság voltak az ő kimagasló jellemvonásai. Ily férfiak ennyi nemes tulajdonnal ritkán születnek, életök valódi áldás, elmulásuk alig pótolható veszteség családra, az egyházra és a társadalomra.

Szabó Zsigmond született Révkomáromban 1845. okt. 17 -én Szabó Zsigmond és Végh Zsuzsánna szülőktől ; az elemi iskolát és négy alsó gimnáziumot Komáromban, a négy felső gimnáziumot és a theol. tanfolyamot Pápán végezte. A jeles készültségü ifjú Perbetén, majd szülőhelyén Révkomáromban működött, mint segédlelkész a hívek általános szeretetétől környezve; 1878-ban Farkasdon volt helyettes lelkész, 1879-ben a csilizradványi gyülekezet választotta meg rendes lelkészévé. Itt alapított családot, nőül vévén a páratlan szépségű és angyali jóságu Keszler Gabriellát, akivel élete végéig való példás egyetértésükkel és soha nem fogyó szeretetükkel követendő példánykép gyanánt fénylettek a családok előtt. Boldog házasságukból 2 fiú és 2 leány-gyermek van életben ; igazi derék fiák és leányok, hirdetői a szülői gondos nevelésnek, egyszersmind örökösei az édes apa nagy elméjének és az édes anya angyali szivének. 1883-ban deákii lelkésszé választatott, 1884-től kezdve az egyházmegyei lelkészképesítő vizsgákon mint kérdnök szerepel 1889-ig, midőn a lelkészi vizsgák felvétele a theol. akadémia hatáskörébe utaltatott. 1890-ben a komáromi egyházmegyében főjegyzői, majd 1891-ben tanácsbirói tisztségre emelte a gyülekezetek bizalma, az egyházmegyei közgyűlés pedig egyházkerületi képviselővé választotta.

1894-ben a győri fényes gyülekezet hívta el lelkipásztorául. Itt mutatta ki igazán rendkívüli szellemi képességét, vasszorgalmát és törhetlen akaraterejét. A győri ref. egyház szellemi és anyagi életében az ő működésével új korszak kezdődött; lángelméjével, ékesszóllásával felrázta a hívek közönyét, úgy, hogy ma már meleg érdeklődést, ügybuzgó tevékenységet látunk mindenfelé ; él, virágzik az egyház s fényesen ragyog a többi gyülekezetek fölött. 13 évi eredménydús működésének kiáltó tanúbizonysága az a szép templom, melyről ezelőtt 13 évvel álmodni sem mertünk, s melyet a múlt éven szenteltünk fel Isten dicsőségére. 1896-ban egyházkerületi tanácsbiró s a lelkészképesítő-bizottság tagja lesz, 1900-ban konventi pótképviselő s főiskolai igazgató-tanácsos, 1902-ben a tatai egyházmegyében tanácsbiró, majd 1904-ben zsinati pótképviselő. Az utóbbi időben nagyon is igénybe vették a külömben is sok munkával terhelt nagy férfiú kiváló szellemi képességét, de ő sohasem vonogatta magát, bárhová állították, mindenütt fényesen megállta helyét, hatott, alkotott és nam fáradt el soha. Most már fájdalom, örökre elpihent!

Gyászravatalát a templomban állították fel, mely rakva volt szebbnél-szebb koszorúkkal és virágokkal. A ravatal kürül városi hajdúk áltak diszőrséget. Könynyes szemekkel énekeltük el a „Te benned bíztunk eleitől fogva“ kezdetű megható énekünket. A templomi gyászbeszédet gyönyörű imája után főtiszt, és méltóságos püspök urunk tartotta Máté ev. 24. r. 42., 46. versek alapján : „Vigyázzatok, mert nem tudjátok, mely órában jön el a ti Uratok. Boldog szolga az, akit az