Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-01 / 48. szám
861 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 862 nak igaz szeretetével, ezekért folyton hevülŐ kebellel, munkakedvvel úgy meg van áldva : hogy az Ő munkáját olvasni, hallgatni igen gyönyörűség s az mindig fölemelő, tisztító hatással bir. Bár ő maga búcsúszavában azt mondja : „Ki tudja, találkozhatom-e kedves lelkésztársaimmal ilynemű munkásságom mezején ? Hetven évvel nehéz a vándor ut ! Homályosodnak az ablakon kinézők, de azért útnak bocsátom a „Hit temploma“ uj folyamának III. kötetét“. Ez a füzet is nem egy 70 éves, öregedő vándornak, hanem egy a hitnek ragyogó szivárványával bevont, a Krisztusnak, Istennek, embereknek szeretetével megáldott magasszárnyalásu léleknek változatos, figyelemreméltó munkája. Valami kis idegenszerűség ugyan érezhető ebben a füzetben is ; de hát nem kell-e minden eszközt fölhasználnunk a végre, hogy a lelkeket foglyul vigyük a Krisztushoz, hogy azokat a múló, veszendő földről egy jobb világba, az uj égre, uj földre emeljük fel. Minden prédikáció annyit ér, amennyit épít. Itt ebben a 29. beszédben a hitnek, az építő erőnek oly bámulatos tömegével találkozunk, hogy igazán lehetetlennek látszik az, hogy „az előfizetők csekély száma miatt ez a kötet is — szerzőre nézve — anyagi áldozattal járna“. Az I. beszéd „Ama Jézust látjuk . . .“ textus alapján a testi szemmel való látást és a hittel való látást állítja egymásmellé, igen ügyesen mutatva ki, hogy testi szemmel való látás úgy hasonlít a lélek látásának erejéhez, mint a mécsvilág a napfényhez. „Igaz hitünk éles tekintetét függesztvén Urunkra, nem leszüuk akkor soha sem egyedül. Siralom völgyén, pusztaságokon keresztül vezet az élet, de ha látjuk őt, ott, hol más eltéved és remeg, mi bátran vándorolhatunk. Alig van ember, kit fájdalmasan ne érintene az elmúlás komor gondolata. Rettegett ettől a szilárd lelkű apostol is. Végbucsu órája ha kondúl, megrázkódik a sziv. Mindjárt más világításban szemlélhetjük amaz utolsó ellenséget... amint a sir mellett ott áll feltámadott Urunk, aki minket magához fölviszen.“ A harmadik részben pedig azt mutatja ki, hogy drága tulajdonsága lelkűnknek a hit, a látás, mert ennek közvetítésével láthatjuk a Krisztust, nemcsak itt az ő templomában, de érezhetjük jelenlétét a mindennapi életben is. A II. beszéd „Jézus zörget“ címmel igen jó adventi tanítás, a III. pedig „az igazság bizonysága“ eimmel János XVIII. 37. verse alapján tartalmas, változatos karácsonyi beszéd. Első részben bzóI Jézus születésének körülményeiről, azután pedig születésének céljai és eredménye felől tájékoztat bennünket nagy körültekintéssel, hittel és lelkesedéssel teljesen. „Épen ebben tűnik ki teljes méltóságában az istenség munkája, hogy Jézus a földi hatalomnak pártfogása nélkül kezdette s végezte be dicső pályáját, hogy ő első rendű létére, tekintve földi helyzetét, megrendítette az egész világot, lerombolván tudományával a bálványok oltárait, megépítette Isten hajlékát e földön az emberek között. Az istállóból kisugárzó fény megaranyozta a nyomort, elűzött ezredéves éjszakát. Irigyelt nagyjait büszke Jeruzsálemnek az idő rég lehuHatá az emlékezet szárnyairól ; az akkori vagyonos urakról, kik talán gúnyolódva néztek az ácsmester s Mária gyermekére, mit sem tud a világ. Jézus pedig időről időre neveli országát, az ő vállán most is fejedelemség vagyon és az ő fejedelemségének nem lészen vége, mig tart az idő, mig élnek emberek.“ Tartalmas, gondolatteljes mondatok, részekre osztva, bölcseségre, gyémántkőnél drágább igazságra tanítva. A IV. „Keressük az Urat“ címen újévi beszéd Ézs. IV. 6. verse alapján. Az újévi bizonytalan, tépelődő eszmék, különféle érzemények közül erős lélekkel vezet bennünket, hogy „keressétek az Urat, mig megtaláltatik, hivjátok őt • segítségül, mig közel vagyon“. „Magunkat porig alázva keressük az Urat, mig még nem késő! Erre utal bennünket egyes társadalmi intézményeknek ingadozása, az a lassú, földalatti dörej, mely feuyegetőleg jövendöli a vészt; de egyúttal int, hogy annak elejét vegyük, mert más különben mint félelmetes erő pusztít el millió drága életet. Hívjátok segítségül az Urat; ez a evangélium űzheti el a társadalmi vihart, minden egyéb erőnek-erejével neveli, fokozza a veszélyt s mint kavargó forgatag tépi le nemzeti és egyéni jólétüuk zöldellőlombjait, megért gyümölcseit“. — „Kincs más teendők, mint ama fogadással indulni tovább, hogy mi az Urat keressük, hogy erősítő, bátorító leikével legyen velünk az életnek minden változása között.“ Az erőtelen, de hű szolga az Úrhoz akarja vezetni az ő népét öröm vagy siralom napjaibau egyaránt, hogy az urnák kegyelme megújulásául legyen anuak minden körülmények között. (Folyt, köv.) Pápamellékí* Yegyes közlemények. Az előfizetési pénzek és hirdetési díjak szives beküldését tisztelettel kérjük. — Felsógadomány. Ő felsége a király a győri ref. egyháznak templomépítésre 200 kor. segélyt adott magánpénztárából. — Gyászhil*. Mély szomorúság és igaz részvét tölti el szivünket, midőn hírül adjuk, hogy egyház-A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból KA liter TOKAJI szamorodni bort A A koronáért, v v yjcs^n bérmentye a megrendelő vasúti állomására, vv
