Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-01 / 48. szám

863

864

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP.

kerületünk egyik kiváló, férfiúi és papi érdemekben gazdag, nagyra hivatott lelkésze : Szabó Zsigmond győri lelkész atyánkfia meghalt. Temetése f. hó 26 án ment végbe. Végtisztességtételén igen meghatóan nyilatkozott meg a részvét és az a tisztelet, mellyel őt is, családját is nemcsak a gyülekezete, de a város másfelekezetü lakosai is, tanítványai, lelkésztársai, körülvették. A templomban püspök urunk végezte a gyászszertartást; a temetőn pedig az egyházmegye esperese: Czike Lajos. Áldott emlékű lelkésztárennk nekrológját talán már a jövő számban közölhetjük. Haláláról családja és gyülekezete a következő gyászjelentést adták ki :

„Szabó Zsigmondné Kesztler Gabriella és gyermekei : Jolán, Miklós, Zsigmond és Ella, a maguk, valamint Szabó István és özv. Végh Dánielné Szabó Eszter, mint testvérek s az összes rokonság nevében is fájdalmas szívvel tudatják, hogy felejthetetlen jó férje, édesapjuk, testvérük s rokonuk: Szabó Zsigmond győri ref. lelkész, a dunántúli ref. egyházkerület s a tatai ref. egyházmegye tanácsbirája, a pápai ref főiskola igazgató-tanácsának tagja stb. áldásos és tevékeny életének 62., boldog házasságának 28., lelkipásztorkodásának 29. évében Istenbe vetett hittel s keresztyéni béketüréssel viselt hosszas szenvedés után f. hó 24-én

d. u. 5 órakor az Urban csendesen elhunyt. Drága halottunk hült tetemét f. hó 26-án d. u. ‘/s3 órakor adjuk át a ref. templomból az újvárosi sirkertben az anyaföldnek örök, csendés nyugalomra. Győrött, 1907 nov. 24-én. -—- „Ama nemes harcot én megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.“ — II. Tim. 4., 7.“

„A győri ref. gyülekezet mély fájdalommal tudatja fáradhatlan huzgalmu, az egyház felvirágzása körül feledhetetlen érdemeket szerzett, szeretett lelki vezérének nagyt. Szabó Zsigmond urnák, a győri ref. egyház lelkészének, egyházkerületi és egyházmegyei tanáosbirónak, a pápai ref. főiskola igazgató-tanácsosának stb. hosszas betegség után, élete 62., lelkészi működése 29. évében, nov. hó 24-én d. u. 5 órakor történt elhuny tát. A nemes lélek porhüvelyét nov. hó 26-án, kedden d. u. 1(23 órakor, az emlékét mindenkor hirdető új templomunkból kisérjük örök nyugalma helyére, az újvárosi temetőkertbe. — „Mostan bocsátód el a te szolgádat Uram békességgel a Te beszédet szerint!“ — Lukács ev. II., 29.“

— Lelkészválasztások. A Nyikos Kálmán halálával megüresedett literi lelkészi állásra Patkó Károly pálfai lelkészt; a lemondás folytán megüresült várpalotai lelkészi állásra pedig Peti Sándor bürüsváradi segédlelkészt választották meg. Peti Sándor múlt hó 10 én már el is foglalta állását. A beiktatást Gsajthay Máté inotai lelkész végezte, aki a várpalotai egyháznak már öt ízben volt gondozó lelkésze. Patkó Károly beiktatása deoember 22-én lesz. Gratulálunk !

— Tanitóképviselők. A pápai egyházmegyében tanító-képviselőkké megválasztattak : Tóth Kálmán tapolcafői, Hetesi Dániel takácsii, Jílek Ferenc pápai tanítók. Uj szavazás rendeltetett el Györffy Kálmán csöglei és Szeremley Lajos t.-sz.miblósi tanítók között.

— A pápai ref. főiskola egykori nagynevű tanára s a Magy. Tudományos Akadémia rendes tagjának Tarczy Lajosnak, születése századik évfordulója alkalmából f. hó 6-án a főisk. tornatermében emlékünnepélyt rendez a következő műsorral: 1. Ünnepi

nyitány. Szerzé Gáty Zoltán, előadja a főisk. ifj. zenekar, zongorán Radáesi Mariska és Gáty Lenke tanítónőképző-intézeti növendékek. 2. Megnyitó beszéd. Tartja Antal Gábor püspök. 3. Tarczy Lajos életrajza. Irta és felolvassa Sebestyén Dávid főgimn. tanár. 4. Rózsavölgyi kesergő. Vonós hangszerekre alkalmazta Gáty Zoltán. Előadják Gáty Zoltán, Rácz Dezső főgimn. tanárok, Fazekas Mihály, Rácz István, Konta Dezső papnövendékek, Szőke Andor VII., Zeke Lajos V., Weisz Frigyes III. o. tanulók. 5. Emlékbeszéd. Tartja Eötvös Károly országgyűlési képviselő. 6. Zárszó. Mondja Ihury Etele főiskolai igazgató. 7. Ima. Erkel Ferenc Bánk bán cimü operájából. Férfi-karra alkalmazta Gáty Zoltán. Előadja a főiskolai ifjúsági énekkar. — Az ünnepély kezdete d. e. 10 órakor.

— Gróf Dégenfeld József főgondnok megnyitó beszédéből : Már legutóbbi közgyűlésünk megnyitása alkalmával felemlítettem a mostani időknek, ref. egyházunkra, sőt az egész protestántizmusra kedvezőtlen irányzatát. Ezen kedvezőtlen irányzat azóta csak öregbedett. Több újabb intézmény kormányi és törvényhozási intézkedések, s társadalmi mozzanatok bizonyítják ezt. Ennek folytán egyházunk kénytelen valóságos védelmi álláspontra helyezkedni, azon támadások ellen, melyek az irántunk való jó indulat leplébe burkolva, annál fájdalmasabban érintik egyházi közéletünket s egyházunk békekötések és törvények által biztosított autonómiáját.

A lelkészi javadalom óhajtott emelésén kivül, az idők nem ezen reánk kedvezőtlen irányzata volt egyik fő oka annak, hogy lelkészkarunk egy tekintélyes része az őszön Budapesten tartott lelkészi kongresszuson országos lelkészi egyesületté tömörült. Egyházunk jogainak és érdekeinek minden oldalról való megvédése kétségtelenül legelső sorban hivatalos egyházi testületeink feladata és kötelessége.

Azonban ezen hivatalos egyházi testületeknek is szükségük van, különösen a mostani nehéz időkben, hogy minden oldalról támogatásban részesüljenek.

Ily támogatást várok én, az újonnan alakult lelkészegyesülettől s azon reményben, hogy ezen támogatásra mindenkor és minden körülmények közt feltétlenül számíthatunk, hogy a lelkészegyesület a túlzásoktól ezentúl is tartózkodni fog, hogy oly hatáskört, mely csak a hivatalos egyházi testületeket illeti meg, magának vindikálni nem fog, hogy egyházi életünk két főtényezője, a lelkészi és világi elem közt annyira szükséges jó egyetértést és együttműködést zavarni nem fogja, csak örömmel üdvözölhetem az országos lelkészi egyesület megalakulását, mely egyelőre az 1848. évi XX. t.-c. teljes végrehajtásának jogosult jelszavát tűzte zászlajára.