Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-06 / 1. szám
Tizenhetedik évfolyam. 1. szám. Pápa, 1907. január 6. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős — szerkesztő czimére küldendők. -Megjelenik minden vasárnap. Az előüzetési dijak (egész évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János .. főmunkatárs czimére küldendők. -Gyászbeszód. Hegedűs Sándor dunántúli ev. ref. főgondnok ravatalánál 1906. évi december 31-én a budapesti ev. ref. templomban elmondta Antal Gábor püspök. Gyászoló és Gyásztisztességettevő Halotti Gyülekezet! Komoly gondolatokkal és szomorú érzelmekkel keresi fél ma minden jó keresztyén Istennek szentházát még akkor is, ha a haldokló évben veszteség Dem érte, ha veszteség emléke nem kínozza szivét; mert egy elmúló esztendő véghatáránál állunk és az elmúlás gondolata megremegteti a lelket. De mily leverők a mi gondolataink, mily szívszaggatók és bánatosak a mi érzelmeink, akiket a fájdalom, a részvét, a tisztelet hivott ma ide e szentházba, amelyeket együttesen - érzünk mindnyájan amiatt, hogy hirtelenűl és váratlanúl végső határához jutott egy fáradhatatlanúl munkás, nemes törekvésekben s azok áldásos eredményeiben, az egyházi, állami és társadalmi köziigyek szolgálatában e ez által szerzett elévülhetetlen érdemekben gazdag élet, amely szomorú esemény mély fájdalommal tölti el a közügy minden őszinte barátjának és igaz munkásának szivét. Nagy okunk van a gyászra, a bánatra, mert elveszítettük egyházi, társadalmi és állami közéletünk kitűnőségeinek egyik legjobbikát: Hegedűs Sándort, a dunántúli ref. egyházkerület főgondnokát, a budapesti ref. egyház elévülhetetlen érdemű vezérét és gyülekezeti főgondnokát, a magyar országgyűlés főrendiházának bölcs és nagy tudásu tagját, az országnak egykori áldásos munkában fáradhatatlan kereskedelmi miniszterét, a magyar tudományos akadémia rendes tagját, ő os. és apostoli kir. felsége valóságos belső titkos tanácsosát, társadalmi közéletünknek minden téren, a hova a közbizalom elhívta, ahova nemes szive, emberszeretettelteljes lelke vezette és vitte, a kötelesség teljesítésben felülmúlhatatlan munkását. Nagy okunk van gyászra és bánatra, amidőn búcsút veszünk attól a férfiútól, akinek nagy eszmények megvalósításán fáradozó kiváló elméje, az eszményekért önzetlenül lelkesedni tudó, elbizakodottságtól és kishitűségtől egy iránt mentes, nemes, jó szive ezer és ezer szálakkal volt kötve egyházi és állami közügyeinkhez és azok munkásaihoz, akinek hirtelen és váratlan elmúlta után most még csak a pusztulást, a romokat látjuk s csak később fogjuk látni a nagy űrt, amelyet ő maga utána hagyott. Fájdalom, az ő földi élete az örökkévalóság határkövéhez érkezett előbb, mint ő maga, szerettei, munkatársai sejthették volna, és itt a határkőnél a fájdalomtól leveretve, de egyszersmind csodálkozva kérdezzük, hogy mi vezette Hegedűs Sándort egész életén keresztül, hogy annyi nagy és jó munkát végezni birt és pedig jól és fényes sikerrel, mi buzdította és lelkesítette, hogy el nem fáradott és el nem csüggedett, hanem minden jó dologra, amibe fogott, volt ideje, hogy azt elvégezze ? Mi adott tehetségének, törekvésének, akaraterejének szárnyakat, segítséget, hogy az egyszerű erdélyi nemesi család sarja, a kolozsvári kollégium korán árvasságra jutott szegény növendéke munkával és szorgalommal felemelkedjék az egyházi és társadalmi élet legelső és valódi hivatottsággal biró vezérei közé, hogy mind az egyházi, mind a világi téren beteljesedjék rajta az irás ama szava: aki győzedelmes leszen, azzal azt mívelem, hogy oszlop legyen az én Istenemnek templomában és onnét ki nem jön és arra irom fel az én Istenemnek nevét. Ezen AZ EGYHÁZ ES ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.
