Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-06 / 1. szám
3 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 4 kérdésekre a feleletet nem találhatjuk meg másban, mint azon az ő egész életét, minden tevékenységét átható, a földi érdekek fölé emelkedni tudó magasabb, eszményiebb, igaz keresztyén felfogásban és érzületben, amivel kezdett, folytatott és végzett ő minden munkát, irányítója lévén, szivében kitörölhetetlenül élvén a nagy apostolnak azon nyilatkozata : nekem pedig mind életemben, mind halálomban nyereségem a Krisztus. Ezt a nyereséget kívánta ő megszerezni az élet mindazon viszonyai között, a hova az isteni gondviselés állította. Tudta, hogy az egyház a haza közjavának hivatott és igazán hasznos munkása csak úgy lehet, ha Istentől adott kiváló szellemi tehetségeit megfeszített szorgalommal kiműveli, ezért a tudomány és ismeret szerzésre fordította minden idejét ifjú korában és később is, amivel csak rendelkezett, hogy a gyűjtött lelki kincsek segélyével építhesse az Istennek házát, terjeszthesse Isten országának határait, amelynek szegletköve a Krisztus és előmozdíthassa édes magyar hazánk javát, mely e földön mindnyájunknak legdrágább kincse és amelynek öröme és bánata, jó és balsorsa a legbelsőbben össze van kapcsolva evangéliomi egyházunk történetével, annak lelkiismereti és önkormányzati szabadságával, amelyben nyilatkozik meg az igazi krisztusi szellem, az igazság, szabadság, szeretet országának alapja és biztosítéka. Ezt szolgálta Hegedűs Sándor egész életében : nyeresége volt a Krisztus. Egész életében szeme előtt tartotta Hegedűs Sándor az apostolnak amaz intését : amig időnk vagyon, mindenekkel jól tegyünk, kiváltképen pedig a mi hitünk cselédeivel. Azért bár mindenütt, ahol csak arra módja és alkalma volt, szolgálta, pártolta, a jó ügyeket, igyekezett a közművelődóst minden irányban támogatással, áldozathozatallal előmozdítani, az általános emberi nyomort, szenvedést és tehetetlenséget a könyörület és jóakarat által enyhíteni és megszüntetni, legkiválóbb erőit mégis arra fordította, legbuzgóbb törekvését arra irányozta, hogy az ő hatásos, áldásos közreműködése által ev. ref. egyházunk külső és belső életét erőssé, virágzóvá, szellemi és erkölcsi tekintetben minél bensőbbé és gyümölcsözőbbé tegye. Az ő vallásossága, ev. ref. egyházunk iránti ragaszkodása nem szinmutatás, nem is megszokás, nem is ut és eszköz volt más célok elérésére, hanem Isten iránt igaz szeretet, a Krisztusban való lelki élet. amely az ő nemes szivét izgatta, hevítette, munkára, áldozatra, tettre buzdította és lélektől megihletett ajkaira, adta az isten igéjét abban az alakban, amelyben az világító fény, melegítő tűz, gyújtó láng, építő és alkotó erő és mint sebesen zúgó ár ragad magával másokat, a közönyösöket, a kishittieket, a kételkedőket, amely nem tekint az utánna levőkre, hanem osak az előtte valókra, a nagy, a magasztos célra, mely e szent érzésben foglaltatik össze lelkében: hogy neki mind életében, mind halálában nyeresége a Krisztus. A haza, az egyház, a közügy e hű szolgája azonban nemcsak a közügyek terén törekedett arra, hogy nyeresége legyen a Krisztus, hanem arra törekedett magán és családi életében is. Mélyen szivébe véste az apostol intését: Valaki az övéiről, különösen az ő háza népéről gondot nem visel, az a hitet megtagadta és a hitetlennél alább való. Tisztelnünk kell az emberekben a nagy szellemi tehetséget, a bölcsességet, a sok oldalú és kiváló műveltséget, jellemerőt minden téren, magában is, de igazán nagy kiváló embernek mégis csak azt tekinthetjük, akinél ezeket a nagy értékű lelki tulajdonokat a feddhetetlen erkölcsi élet egészíti ki. A feddhetlen erkölcsiségnek pedig meleg ágya, táplálója és egyúttal próbaköve a tisztes családi élet, amelyben a család tagjait az állandó benső szeretet csatolja össze, akik mindig önzetlenül osztoznak egymás örömében és bánatában, ahol minden tag kési az önmegtagadásra, sőt az önfeláldozásra is a többiek jóllétéért boldogságáért. Hegedűs Sándor betöltötte mindazon kötelességeket, amelyek egy családfejére és egy jó családapára várnak oly mértékben, amint az gyarló embertől kitelhetik. Betöltötte először abban a családban, amelyben született, amelyben korán árvaságra jutván, ő mint legidősebb testvér vette fel az özvegy édes anya és a számos ifjabb testvér gondját. Betöltötte abban a családban, amelyet az isteni gondviselés az ő jóságából adott neki, mondhatnánk Istenben bizó hite, jó szive, nemes törekvése jutalmául, amelyben 35 évi boldog házassági életet tölhetett hű neje Jókay Jolán, hálás gyermekei, kedves menye, veje, unokái szeretetóben s ragaszkodásában. Itt e körben kereste és találta is fel ő igaz boldogságát, jó és nemes szive ezt a kört tekintette reá nézve Isten legnagyobb áldásának s vallásos lelke ebben szemlélte miuden fáradozásának Istentől adott bőséges jutalmát. Mint a keresztyén családapák mintaképe, amidőn beteljesedett rajta az irás szava, meglátod gyermekidet te asztalod körül rendben mint olaj vesszőt kikben szived örül: ezért a nagy jóért Istennek adott hálát. Munkája, szorgalma s Isten áldása után lassanként gazdag lett az az asztal, de ő a gazdag asztal mellett is megmaradt annak, aki volt egyszerű szegény ifjú korában; kevéssel megelégedő, élvezeteket, gyönyöröket nem hajhászó, boldogságát szerettei boldogságában találó igaz keresztyénnek, akinek mind életében, mind halálában nyeresége a Krisztus. Kevéssel megelégedett, hogy övéinek és a közjónak többet juttathasson, a kényelmet megvonta magától, hogy másokért többet dolgozhassák s az a sok koszorú, amely ravatalát borítja, amely legtöbb esetben csak a tisztelet és szeretet jele szokott lenni, az ő ravatalánál ezek mellett a lelkiismeretes és törhetlen munkásságnak méltán kiérdemelt jutalma. Akinek élete így folyt le áldásosán az egyházra, a hazára, a közügyre, aki ily hűen teljesítette kötelességét minden irányban, aki ily jó békességben volt Istennel és saját lelki ismeretével, akinek emlékét annyi jó hívek áldják, annak halálában is bármily korán, bármily hirtelen következzék is az be, nyeresége a Krisztus. Mert hiszen az, aki az egyházért, a hazáért, a közügyért élt, munkált és áldozott, az már e földön betöltötte Krisztus legfőbb parancsolatját a szeretetnek törvényét, az mindig a mennyország előcsarnokában élt és minden jó cselekedete végrehajtásánál hallotta a jó
