Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-27 / 43. szám
771 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 772 mékeinek alaposabb megismertetésére.“ Igen helyén való kívánság. Annyi ismerettel, mint a gimnázium VIII. osztályában, itt megelégedni nem lehet. Legalább az egyház alkotmánya fejlődésének főbb mozzanatait az eredeti munkákból is ismerniök kell; általában pedig a zsinatok végzéseit. Az irodalom-történeti résznek jelentékenyen bővebbnek kellene lenni, mint amilyen volt eleddig. A rendszeres theologiát illetőleg a budapestiek javaslata az, hogy „ennek első része, a kér. hittan, továbbra is a III. éven, heti 4-5 órán adandó elő, két fél éven át. Itt ama változtatást javasoljuk, hogy vétessék fel a hittan előadásának körébe, a szimbolikán kívül, a dogmák története is. Ez utóbbi, mint önálló tantárgy, ekként kiesnék ugyan a tantervből, de ez megtörténhetnék minden hátrányos következmény nélkül, mert hiszen a dogmatörténet . . . főbb vonásokban előfordúl még a kér. egyház történetében is.“ Abba, hogy a szimbolika, a szimbólumok kellő ismertetésével, a hittételek között levő külömbségek tü zetes kiemelésével, beleolvasztassék a hittanba, könnyen bele lehet egyezni. Még azt is meglehet érteni, hogy a a dogmatörténet ne adassék elő önállóan, hanem a dogmatikával együtt. De hogy aztán ezt az ép oly nagy terjedelmű, mint amilyen fontos, központi fontosságú anyagot egy éven heti 4 — 5 órán előlehetne megfelelően adni, ezt már én nem értem. Inkább értem azt, hogy a kolozsváriak magának a kér. hittannak egy éven át heti 5—6 órát kívánnak ; a debreceniek eleddig ugyancsak egy éven át, heti 6 órán adták elő. A három tárgy illő előadására kell legkevesebb 6 óra; de ha csak lehet, ki kell szorítani 8 órát! Egyházi lap olvasói előtt nem szükséges azt külön kiemelni, hogy milyen fontos tárgyak ezek ; sőt, hogy milyen rendkívüli horderejű itt — más tantárgynál is ugyan — de itt különösen, a tanár egyénisége, élő s éltető hite. Nem lehet, nem szabad itt csakúgy kurtán-furcsán odadobni a hallgatók elé, hogy ime ezt tanítja az egyház. Mert nagy itt a cél: „A bibliailag és történetileg tisztázott és igazolt s a jelenkor öntudatában elsajátítva élő, személyes élettapasztalatokon nyugvó, tudományosan igazolt keresztyén hit tartalmának egységes világnézetben való rendszeres leírása és a hallgatók lelkében meggyökereztetése; amelyben keresztyén hitüknek és hitépítésüknek normát, erkölcsiségüknek alapot kapjanak és amelyből az erkölcstan és a gyakorlati theologia számára alapelvek vezettetnek le.“ (A kolozsváriak javaslata.) A dogma-történet és dogmatika tanítására külön-külön, egész éven át 3-3, összesen tehát 6 órát kíván dr. Bartók Gy. is. (Folyt, köv.) Kis József. Bocsor István emlékezete. A pápai temetőben akácfákkal szegélyezett ut vezet a temetőn végig. Az ut nyugati oldalán, csaknem a temető közepén, egy díszes sírkő tűnik szemünkbe. Fehér márványból készült nehéz tömör alapzaton négy karcsú oszlop áll és ezeken nyugszik a sírkő felső lapja. E sírkő jelezi a pápai főiskola hires tanárának, Bocsor Istvánnak, sírját. A sírtól keletfelé a Bakonyra esik tekintetünk, és túl a Bakonyon, vármegyénk legmagyarabb, leggazdagabb vidékén terül el az itt nyugvónak szülővárosa Enying, a Mezőföldnek azon a gazdag, termékeny rónáján, amelyről azt irta e vidék feledhetetlen Írója Vas Gereben, hogy aratás felé karó kellene minden kalász mellé, hogy ‘le ne dűljön a kövérségtől. És hozzá még mily szép vármegyénknek az a Bakonyon túli vidéke ! Arany igazság Vas Gerebennek minden sora, amit a Mezőíöld szépségéről, gazdagságáról, lakosainak magyaros, természetes eszejárásáról feljegyzett és a múlt század elei viszonyok korrajzáúl számunkra megörökített. Ebbe a régi jobbágyvilágba vezet vissza emlékezetünk, ba Bocsor István születése idejére, 1807 október 18-ára visszagondolunk. Látjuk a Vas Gerebentől leirt Enyinget, széles, nagy főutcájával, falusias házaival, jobbágy lakosaival, kik között jómódú gazda hírében állott Bocsor Péter, Bocsor István édesatyja. Vagyonát nemosak földmiveléssel gyarapította, hanem mellékfoglalkozásul még hg. Batthyány Fülöp enyingi uradalmában a hús- és bormérésnek is bérlője volt. A szüléket két fiúgyermekkel áldotta meg az Eg. Az idősebbik Lajos volt, a kisebbik István. Amaz otthon maradt szülei segítségére gazdának, Isvánt elébb a közeli Lajoskomáromba vitték német szóra, azután pedig 12 éves korában Pápára hozták a kollégiumba. Lajoskomárom ritka szép rendes utoáju falu, lakosai takarékos, tisztaságszerető emberek, német telepítvényesek, hol a kis fiú csak további ösztönzést nyerhetett a tanuláshoz. Az 1819-ik év őszén hozták szülei Boosor Istvánt Pápára, itt az időben a tanév novemberben kezdődött, mert szeptember és október hónapokban volt a szünidő. A szülök jó módját bizonyítja, hogy fiukat nem a konviktu8on, hanem a városban magánháznál helyezték el. Agimnázium ekkorhatosztályu voltésazl.oszt.-ban Medgyasszai Dániel publ. praeceptor volt a kis fiú tanára, őt váltották fel sorban Varjas Gábor, Dömötör Lajos, Szalay Miklós, Ángyán József és Csik Péter publicus praeceptorok, amint a fiú évről-évre feljebb haladt a gimnáziumi osztályokban. Testileg, lelkileg szépen fejlett volt az ifjú, mikor 18 éves korában a VI. osztályt elvégezte. Ekkor már 1825 öt Írtak, épen ébredése korához ért hazánk, mikor Bocsor István a felsőbb iskolai tanfolyamra lépett. A felsőbb tanfolyam akkor főiskolánkban 2 évi bölcsészeti osztályból és 3 évi theologiai tanfolyamból állott. Itt tanított akkor Márton István, egy vasakaratu, hatalmas alkotó szellem, s amellett oly puritán gondolkozá3u, hogy még a zenét is száműzte főiskolánkból, a divatos kalappal, divatos kabáttal és divatos csizmával együtt. Itt tanította Edelényi Szabó Sándor a történelmi tárgyakat, a harmadik tanárnak Kocsi Sebestyén Jánosnak nevét pedig még máig se engedte feledésbe menni az utókor. Az 1825-től 1830-ig terjedő éveket töltötte a főiskolai tanulmányokkal Bocsor, s a hazánkban akkor már mindenfelé vitatott reformeszméket gyönyörrel szedte magába lelke, hogy azután irányítójává legyenek egész életében. Tanulmányai végeztével a Fülöp családnál lett nevelő Pozsonyban, de az 1831/2. tanévre publicus praeceptorul alkalmaztatván, visszajött és a gimn. V-ik osztályának lett tanára. Ez volt a poéták osztálya és növendékei számára azonnal magyar verstant írt, ő maga is szeretettel gyakorolta a versírást. Épen végzett a publ. praeoeptorsággal, mikor az ébredő nemzeti közszellem hatása alatt megnyílt 1832- ben főiskolánkban a jogi tanfolyam, a hires Zádor György tanárral, így annak első hallgatói közé azonnal
