Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-27 / 43. szám

769 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 770 Azt a beszédet u. i. a vasárnap d. e. 9 órakor kezdődő közgyűlésen mondta el. Mi féltizkor szoktunk templomba menni. Én hát itthon voltam ; annyival inkább, mert akkor papszentelés is volt. De ha jelen lettem volna is, akkor se szólaltam volna fel ; egyrészről azért, mert az idő már úgyis igen előhaladt; csak késve mehettünk templomba. Másrészről azért, mert nekem is az volt a nézetem, aminek az ág. hitv. evangélikusok egyetemes gyűlésén Meskó L. államtitkár is kifejezést adott, hogy az elnöki megnyitót nem szoktuk diszkuszszió tárgyává tenni. De épen azért viszont azt tartom, hogy az elnö­köknek igen óvatosan kell megnyilatkozniok, hogy se személyeket, se testületeket ne sértsenek, ne provokál, janak . .. Azon pedig, ha egyik másik világi férfiunk, bármily meggondoltak is különben, tévesen fogja fel a lelkészi kongresszusnak az 1848 : XX. t.-cikkre vonat­kozó határozatát, nem lehet csodálkozni akkor, amikor olyanok is, akik a kongresszuson jelen voltak s ezek között elsősorban a M. Szó szerkesztősége, következetesen szekularizációról beszélnek, holott a kongresszus a ne­vezett t.-c. teljes végrehajtásának követelését határozta el, akárcsak a reformátusok zsinatja, vagy az ág. h. ev. egyház különböző fokozatú gyűlései. A túlzók épen nem voltak illő figyelemmel a kongresszus nagy több­ségének állásfoglalása iránt, se Baltazár elnöknek azon nyilatkozata iránt, amelyben gróf Apponyi fenyegető­zésére azt mondta : „Mi nem akarjuk a szekularizációt. Legalább is nem olyan formában, amint azt egyes la­pok feltüntették, a kongresszuson elhangzott egyes fel­szólalásokat mindnyájunk véleményének imputálva. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a törekvésünk meg­bolygatná az állam kereteit. Az 1848: XX. t.-c. 2. és 3. szakaszának teljes, betüszerinti végrehajtását kiván­­juk. Nem kérünk mást, mint amihez feltétlen jogunk van, mert törvények alapján állunk. Itt az ideje, hogy megvalósíttassanak ..Ugyan miért nem tartotta magát ehez mindenki ? Én nem is egy Ízben mutattam rá lapomban erre az egyedül igaz és helyes álláspontra. Különösen nyomatókkal tettem pedig ezt lapomnak abban a számában, amelyben főgondnokunk megnyitó­ját közöltem. Ebben a formában adtam én választ ; no meg a „Pax“ o. vegyes közleményben. Tovább menni nem tartottam szükségesnek. A magam részéről még azt is kijelentem, hogy engem igaztalan megvádolás se keserít el; én szigorú birája vagyok magamnak és ha lelkiismeretem nem vádol, akkor nemcsak nyugodt va­gyok, de érzem az apostoloknak azt az örömét, hogy megvesszőztettek a Krisztus nevéért. Épen ezért bizo­nyos, hogy aki az én viselkedésemben, eljárásomban tisz­tán személyes okokat keres, elvi álláspontra pedig vagy nem tud vagy nem akar fölemelkedni: az engem soha se fog megérteni; de megfélemlíteni se. Theologiai akadémiáink tanterv­­revízioja. (Folytatás.) Egészen másként vagyunk az új-szövetség eredeti nyelvével. Ezt már a gimnáziumban négyéven át ta­nulták növendékeink. A jó alap tehát megvan arra, hogy könnyen haladhassanak a bibliai görög nyelv meg­ismerésében. Itt már sikeresen olvashatják az eredeti szöveget. Kivált ha a tanárok egészen komolyan veszik a dolgot. És ugyan miért ne vennék úgy ? ! A budapestiek javaslata szerint az új-szövetségi bibliai tudományoknak is egy tanár kezében kellene lenni. Az I. és II. évfolyamon végig kellene olvastatni a négy evangéliomot, az Ap. Cs. és a Jelenéseket; az olvasást mindenütt kisérné a nyelvi és tárgyi magya­rázat. A tulajdonképeni bibliai bevezetés, biblica theol. és exegezis a III. és IV. éven összeolvasztva adatnék elő, szintén négy órán hetenként. „Az izagógikai tár­gyalás egyenként történik, de már a bibliát theologiai csoportonként; az exegezis pedig összeszedheti ezeknek kapcsán a legszebb és legváltozatosabb szemelvényeket.“ A javaslat indokai elég meggyőzők. Igaz, amit az eddigi rendszer szerint való tanítás széttagoltságáról, az elke­rülhetetlen anticipatióról egyrészről és a fölösleges is­métlésekről másrészről mond. De mégis a legnagyobb hiba az, hogy „a mai tanterv az új-testamentomnak kicsiny anyagát sem tudja elolvastatni görög nyelven, holott bármely filológus a maga irodalom-csoportjának minden nevezetesebb íróját, műveink több-kevesebb részletének eredeti nyelven való olvasásából tartozik ismerni.“ Baj az is, ha e tárgyak nem egy kézben van­nak. Óhajtandó hát, hogy az új-szövetségi bibliai tu­dományoknak is önálló tanszékük legyen. A bölcsészeti és paedagogiai tudományoknál a buda­pestiek javaslata a mostani tanterven túl csak azt kí­vánja, hogy adassák elő a szociológia; a szociális rend­szerek és munkák ismertetése és a művelődéstörténet is, átlag 5—6 órán. Ez a kívánság okosan számításba veszi a legnagyobb korkérdés felkarolását. A r. kath. szemináriumokban a szociológia már föl is van véve. Rendkívül fontos ez ránk nézve is. Épen ezért nem elégséges az erkölcstanban, csak úgy futólag kitérni az ide vágó tárgyakra. Önálló és beható tárgyalást kíván­nak ezek. A történelmi tudományoknál a budapestiek kíván­ják, hogy a magyar prot. egyháztörténet „a maga nagy fontosságához képest ne csak mint eddig, egy éven, hanem két éven át, a III. és IV. éven — ha mind­járt az utóbbin csak heti 2 órán is — adassék elő. Azért is szükséges ez, hogy ekként nagyobb gond le­gyen fordítható az atyák és dicső elődök szellemi ter-Kís Józseí A TOKAJI BOR termelők Társasága szállít Tokajból TOKAJI BOR E 3 éves szamorodni l)íí 0'7 literes Qß koro­­űU palackot 4V náórt 5 éves aszú puttonos Á() 0'5 literes ÍO koro­­palackot náért ládában bérmentve a megrendelő vasúti állomására.

Next

/
Thumbnails
Contents