Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-27 / 43. szám
Tizenhetedik évfolyam. 43c szám. Pápa, 1907. október 27. DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ES ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EY. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ... , Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős MBOjölBUÍk minden VclSämäp. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János — szerkesztő czimére küldendők, r .—.főmunkatárs ezimére küldendők. Nyílt kérelem a főtiszt, és nagy méltóságú egyetemes konventhez. Mivel mint egyik igénytelen póttagja az egyetemes konventnek, nem nyertem meghívást az október 22-én megnyitandó ülésekre s ennélfogva nem lehet módomban az orsz. református lelkészegyesület esetleges leckéztetésére az alábbiakat ott élő szóval elmondani, legnagyobb tisztelettől vezéreltetve jelen Írásos kérelemmel járulok a főtiszt, és nagymélt. egyetemes konvent összessége és egyes tagjai elé. Az országos ref. lelkészegyesület alapszabályába felvette mint megvalósítandó célt: »a prot. egyházak öeszes tényezőinek bevonásával országos protestáns szövetség létesítését s ennek alapszabályszerü szervezeten belül az egyetemes felvilágosodás és nemzeti haladás nagy érdekeinek előmozdítását.« Az összes tényezők között egyik legfontosabb kontingens a világi elem, tehát a lelkészegyesület a világi elemmel egyháztársadalmi munkásságának ezen újabb formájában és terén is karöltve együtt óhajt és akar működni. És hogy a szeretetnek és ragaszkodásnak milyen mértékével, arra fényes tanúbizonyság a kongresszusnak az a hatalmas tiltakozása, mellyel az egyetlen dissonans hangot elnémította és a kategorikus elnöki kijelentés, mely a jövőre nézve hangok emelkedhetése előtt még a lehetőség útját is bevágta. Tehát vagy tájékozatlanul, vagy rósz akarattal sérti meg a valóságot s bántja méltatlanúl, kedvetleníti károsan a lelkészi kart az, aki a világiaktól való elkülönítést, vagy épen a világiak elleni velleitást emleget az orsz. ref. lelkészegyesületre vonatkoztatottan. Az Országos Református Lelkészegyesület beiktatta alapszabályába, hogy: „munkálkodásában szemelőtt tartja az egyházi hatóságokkal való anyagi és erkölcsi kölcsönhatást.11 Segítséget kér és vár, segítséggel óhajt lenni. A valóságot sérti meg tehát az és szándéktalanúl, vagy szándékosan veri az éket a hivatalos egyház és az Orsz. Ref. Lelkészegyesület közé, aki erővel ellentétet keres és állít a kettő között s egyiket a másik ellen hangolja, ingerli. Az Országos Református Lelkészegyesület ;, kívánja, hogy az 1848: XX. t.-c. 3. §-áhól folyólag, a törvény eredeti intenciójának megfelelöleg a törvényesen bevett vallásfelekezeteknek a saját erejükből nem fedezhető egyházi és iskolai szükségletei az állam által fedeztessenek.“ „Az állami eredetűnek megállapított egyházi és iskolai vagyon elidegenithetlen állami vagyonnak és olyannak minősítendő, mint amellyel, illetve annak jövedelmével a magyar állam az illető felekezetet. . . már eddig is segélyezte és amely vagyon jövedelme az állami segélynyújtásnál mint ilyen elsősorban figyelembe veendő Ez az a káros és veszélyes határozat, amelyre a »turbulens«, »nyugtalan«, »szenvedélyes«, »feltűnni vágyó« és »szereplési viszketeges« elemek ragadták a kongresszust; mint aminő jelzőkkel illeti a hivatalos egyház egy része »ex cathedra« a mozgalom vezéreit. Ez az általunk »egyházpolitikában járatlanok« által indított akciónak alap-okmánya. Főtiszt, és Nagyméltóságu Konvent! Mikor a papi kongresszus erre az álláspontra helyezkedett, úgy vélte, hogy az egyház legfelső hivatalos testületének, a zsinatnak útmutatását követi. A zsinat ugyanis ez év máre. 14-iki ülésében a királyi jóváhagyásra adott válaszában (olv. a törvénykönyvünk A) mellékletében) következőket jelentette ki: „óvást emel a jóváhagyási záradéknak minden esetleges olyan értelmezése ellen, mintha egyházunknak akár javára, akár terhére az állami törvényhozáson kívül bármely más tényező kötelezettségeket állapíthatna meg11 — »vagy megakaszthatná az 1848: XX. t.-c. teljes végrehajtására irányuló további akciót, illetőleg korlátokat szabhatna egyházunk elé abban a tekintet