Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-13 / 41. szám

741 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 742 a terheket, és arra törekszünk, hogy ezeket a terheket lehetőleg csökkentsük : a teljes összeroppanás és tönkre­­menéö veszedelme nélkül bele merhetnénk-e menni a szeparációba?! A teljes szeparáció és minden állami anyagi támogattalás megszűnése mellett, ha meglevő institúcióinkat megakarnánk tartani, hiveink terhei megsokszorozódnának s ez csak megsemmisülésünket vonhatná maga után. Maradjunk meg tehát a törvény álláspontján és annak intenciói mellett. A 48 : XX.-ban benne van a szekularizáció is, de nem a francia rend­szer szerint, hanem ügy, bogy az állami eredetű javak ilyenekül tekintessenek és azoknak kezelése, jövedel­­meztetése, felhasználtatása szigorú állami ellenőrzés mellett történjék. Ennél tovább nem mehetünk, ha csak harcot és veszedelmet nem akarunk felidézni. Kutass és Ferenczy indítványa mellőzésével, ajánlja határozati javaslata elfogadását. Kutass Bálint szerint a 48: XX. végrehajtását követelni képtelenség és istentelenség ; mert az, a fele­kezeti vagyonnak a felekezetek kezében hagyása mellett, csak az állam terheit szaporítaná, holott népünk már ma sem bírja az állami terheket s másutt keres magá­nak jobb hazát. Fenntartja és ajánlja határozati javas­latát. Ferenczy Gyula sajnálja, hogy az előadó az ő ja­vaslatához nem járult hozzá, de a már elmondott okok­nál fogva azt továbbra is fenntartja. Miután Hézser Emil az előadói javaslat III. pontja mellett felesleges indítványát visszavonta, a kongresz­­szus általánosságban és a részleteket illetőleg egyszerre szavazottt s az előadó határozati javaslatát fogadta el, Ferenczy Gyula pótló javaslatával együtt. így Kutass Bálint határozati javaslata mellőztetett. A kongresszus tehát, bár emelkedtek hangok mellette, egyáltalában nem irta zászlajára a szekularizációt. A kérdést nem ejtett* ugyan el teljesen, mert hiszen a választmányt megbízta annak tanulmányozásával, de megvagyunk győződve affelől, hogyha ez a tanulmányozás igazán alapos és jót és rosszat elfogulatlanul mérlegelő lesz, abból egyálta­lában nem a Kutass Bálint javaslata fog kibontakozni, hanem csak egy olyan álláspont, amely a Hamar-féle elfogadott határozati javaslatnak tovább fejlesztése lesz, abban a tekintetben, hogy az állami eredetű egyházi és iskolai vagyon olyatén jövedelmeztetésére mutat reá, amely, mig a vagyont sértetlenül megóvja, másfelől nagy szociálpolitikai kérdések szerencsés megoldására is elsegíthet. (Folyt, köv.) Theologiai akadémiáink tanterv­­revíziója. (Folytatás.) Akik az utolsó évtizedben e kérdéssel lapjainkban foglalkoztak, azok túlnyomóan két irányban indúltak el. Xevezetesen kívánták a bibliának teljesebb megismerését és a gyakorlatiasabb kiképzést. Az első kívánságot jóval könnyebb teljesíteni, mint a másodikat. Az a javaslat, amit a budapesti theol. akad. tanári kara készített, erősen arra irányúi, hogy a leendő' papok a bibliát, ennek nemcsak külső történetét, de belső tartal­mát is, már az akadémiai pályafutás idején sokkal nagyobb mértékben megismerhessék, mint ahogy az mostanság tör­ténik. Mert most valósággal úgy van, hogy papnövendé­keink sokkal többet tudnak a bibliáról, mint a bibliáiéi. Tehát, hogy ismerik külsőleg, de nem ismerik belsőleg. Igaz, hogy ezen a hiányon a mostani rendszer szerint is lehetne némileg segíteni, ha a tanárok és a vizsgáló bi­zottságok ép úgy megkívánnák az egyes könyvek tartal­mának részletes tudását, ismerését, mint ahogy megkí­vánják az egyetemeken az irodalomtörténet tanárai a számba vehető irodalmi termékek ismeretét. De ha találunk más jobb utat, lépjünk rá arra. Ilyennek látszik az, amire az említett javaslat rámutat. E szerint a szorosan vett bib­liai tudományok tanításának alapját, központját a bib­lia olvasása és magyarázása képezné. A tanulás kiterjedne mind a 4 évfolyamra. Már most ami az ó-szövetséget illetti, az I. és II. évfolyam, heti három közös órán, oly­­képen olvasná át egyik évben a történeti, a másikban meg a tanítói és a prófétai könyveket, hogy e közben megszerezné a kortörténeti, földrajzi és régiségtani isme­reteket is. A III. és IV. évfolyamon meg heti négy kö­zös órán, főleg irodalomtörténeti és bibliai theologiai szem­pontból olvasnák, de nemcsak olvasnák, hanem meg is tanulnák mindazt, amit mostan a bibliai bevezetésben és és biblika theologiában tanulnak. Az ó-szövetség tanulmányozására tehát összesen 14 óra fordíttatnék ; a héber nyelv tanulására ezen kívül 3 óra. Miután a héber nyelvet kivéve, közösen adatnék elő e tantárgy : évenként épen tízre menne az órák száma. Tehát az ó-szövetségi bibliai tanulmányok előadására kel­lene egy tanár. Ez egészen ennek szentelhetné minden idejét s így teljesen otthonossá lehetne e nagy mezőn és olyan sikereket érhetne el, amik őt magát is, növendékeit is erősen ösztönöznék többről-többre. A tervezetek persze azt is célba veszik, hogy az ó-szövetség némely szebb része mind a 4 évfolyamon az eredeti nyelvből fordíttassék ... Vájjon múlhatatlanúl szük­séges-e ez ? Igaz, hogy az ó-szövetség tanulmányozásának a tudományos színezetet ez adja meg. De ha megvalljuk A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból liter TOKAJI szamorodni bort 3 éves -------------------------------------------­kölcsön hordóban bérmentve a megrendelő vasúti állomására. koronáért,

Next

/
Thumbnails
Contents