Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-06 / 40. szám

711 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 712 a szempontból nézve a dolgot, nem zárkózhatunk el ama sajnálatos igazság elől, hogy a lelkészi kar vál­­laira háramló befizetési kötelezettség súlyos helyzetet teremt reá nézve; hiszen ezért szerettük volna ren­dezni a nyugdíjazás ügyét, ezért sajnálom, hogy a zsinatnak épen lelkészi karunk nyomása alatt másként kellett határozni. De ezen túl vagyunk ; az adott hely­zettel számolnunk kell s az adott alapon kell fontolóra vennünk, hogy a létező bajok enyhítésére mit tehetünk. Főtiszt. Egyházker. Közgyűlés! Erkölcsi és pénz­ügyi lehetetlenségnek tartanám ez intézmény felállítá­sának elhalásztását. Erkölcsi lehetetlenség volna, mert mély csorbát ütne egyházunk tekintélyén, ha megvaló­sítás előtt felfüggesztenők végrehajtását egy oly tör­vénynek, amelyet hosszas tárgyalások és nyilvános viták után az államtól kieszközölt lényeges dotációra alapítva csak az imént hoztunk létre és mert a nyugdíjigény kérdésének megoldását sürgős egyházi közérdek kö­veteli. De pénzügyi lehetetlenség is volna az, mert — és erre a szempontra nagyon kérem egész figyelmüket — a nyugdíjintézet felállítása egyetemes gyámintéze­tünk megmentésének nélkülözhetetlen alapfeltétele. Tudjuk mindnyájan, hogy ez intézet számítási alap­jaira rácáfolt az élet, hogy azoknak terhei az eredeti­leg alapul vett bevételeket már is messze túlhaladják s a felmerült és évről-évre rohamosan növekvő hi­ányokat a közalap rendkívüli megterhelésével lehetett eddig is ideig-óráig áthidalni. Itt azonban elértünk a lehetőség véghatáráig s ha fel nem használhatjuk e célra a nyugdíjintézetben rejlő erőforrásokat, úgy a legközelebbi jövőben redukálnunk kellene a — fájda­lom, úgy is olyan szűkmarkú — gyámoldai segélyt. Fel kell tehát a nyugdíjintézetet állítanunk késedelem nélkül s erre kell irányoznunk egész figyelmünket, hogy ahol az intézmény veszélyeztetése nélkül lehet, eny­hítsünk annak terhes rendelkezésein és a végrehajtás során kiküszöböljük a legjobban fájó élességeket. Mind­azon javaslatok, amelyeket ezen szempontról halottam, a leggondosabb megfontolást igénylik. Biztosíthatom a főtiszt, közgyűlést, hogy senki nálam nagyobb ügy­szeretettel nem foglalkozhatik e feladattal és remény­iem, hogy — kivált ha az egyházi középhatóságok a rendelkezésükre álló kisebb-nagyobb pénzforrásokkal segítségükre jönnek a lelkészi karnak — sikerülni fog elviselhetővé tenni a mindig súlyos terhet s helyre­állítani a lelkek annyira szükséges megnyugvását és békéjét. Másik, e kérdéssel egyenrangú nagy kérdésünk, az adóreform végrehajtása. Tárgysorozatunk rendén inkább csak egyes mellékes vonatkozásaiban kerül ez napi rendre; annak stádiumában az egyházak és egy­házmegyék szerveire hárítja az a legnagyobb felada­tokat. Nem kívánok e kérdésnél hosszasan immorálni, de egy momentumára annak fel kell hívnom az egyház­­kerület lelkészi karának figyelmét. Amint előhaladunk az előmunkálatok terén, ébred öntudatára lelkészi ka­runk azon körülménynek, hogy a törvényben előirt normális adókulcs étetbeléptetése és ezzel kapcsolat­ban a jelenlegi terményekbeni szolgáltatások pénzre átváltoztatása mélyen érinti a lelkészi illetményeket s hogy kongruás egyházakban, a kongrua megállapítása alkalmával eszközölt becslés lényeges komplikációkat okoz. Nem kívánom részletezni, miért; egy kis gondol­kozás mindnyájunkat rávezethet arra, hogy kongruás egyházban más átszámítási alapra, mint amely a kon­grua megállapításakor alkalmaztatott, nem helyezked­hetünk, amiből önként folyik, hogy legalább számos egyházban a lelkész nagyon fontos érdeke, hogy díj­levelének pénzre való átszámítását elkerülje. És erre van is mód, főtiszt, közgyűlés, hiszen nem kerülte el ez a körülmény a mi figyelmünket és amidőn épen mélyen t. elnöktársam kezdeményezésére az u. n. vagylagos kulcsot megengedő rendelkezést vettük fel a törvénybe, egyenesen ez a szempont vezetett ben­nünket. Olvastam kételyeket az iránt, vájjon a vagy­lagos kulcs a terménybeli szolgáltatások fenntartását megengedi-e ? Hogyne engedné meg ? Természetesen megengedi. E rendelkezés alapján lehetséges minden­féle adórendszer, pénzbeli, terménybeli, vagy vegyes, csak két kritériumnak feleljen az meg: a hívek összes adóterhe üsse meg ezt az összeget, amelynek a nor­mál adókulcs elfogadása esetén be kellene folynia és a szegényebb sorsú hívekre ne hárítson ez adókulcs a normális adókulcsnál nagyobb terheket. Nem mondom, hogy könnyű a kérdés ilyetén megoldása, de a lehetőséget a törvény megadja reá s a kérdésnek épen lelkészi karunkra nézve eminens fontossága megérdemli, hogy ne sajnáljuk a fáradtsá­got, mellyel annak ilyetén megoldása jár. Ezek után, főtiszt, közgyűlés, csak egy kérdést Becses figyelembe ajánlom valódi szegedi édes nemes csemege rózsa-paprikámat, amely ma már egy konyhán sem nélkülözhető, mert minden úri konyha büszkesége az étkek kiváló Ízletessége. ~ Tessék próbarendelés által meggyőződni ! Valódi szegedi édes nemes csemege rózsa-paprikámat, csinosan díszített ezüst papirdobozokban eredeti csomagolással hozom forgalomba : Doboz : 1/i Kgr. 1U Kgr. 1/8 Kgr. Megrendelhető a dobozos paprikákon kívül: Árak: Kor. 3*— Kor. 1*G0 Tessék árjegyzékemet kérni! Kor. —*90 Édes, nemes rózsapaprika á kgr. 4'50 kor. Félédes, gulyás rózsapaprika á kgr. 3‘80 kor. Házilag kezelt tojásos tarhonya ä kgr. T— kor. HORVÁTH FERENC papívikíi-kü 1 ön 1 e<»essége 1 s: ki-víte 1 e9 SZEGED.

Next

/
Thumbnails
Contents