Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-06 / 40. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 713 kell megérintenem, mielőtt bezárnám már is hosszúra nyúlt beszédemet, egy oly kérdést, mely nincs felvéve tárgysorozatunkba, de aktuális fontossággal bír egyházi közéletünkben, s amellyel szemben úgy érzem, hogy kötelességmulasztás volna a hallgatás. Azt a mozgal­mat értem, amely az országos lelkészi egyesület meg­alakulásában jutott kifejezésre. Főtiszt, közgyűlés! Én nem vonom kétségbe azt, sőt egyenesen bízom abban, hogy a legtisztább szán­dék s a legnemesebb intenció vezeti a mozgalom részeseinek nagy többségét. És sok minden bajunk, a bennünk és körülöttünk forrongó kétely és ellentét láttára igen jól megértem azt a vágyat, amely arra indította lelkészi karunk számos tagját, hogy valami új, eddig ki nem próbált módon erősítsék magukat a küzdelemben. Nem tagadhatom, nem minden kétely és aggodalom nélkül szemléltem a mozgalmat. Mindenek­­élőtt bevallom őszintén, fáj nekem a lelkészi karnak a világi elemtől való elzárkózása. Én abban a felfo­gásban nőttem fel, csontosodtam meg és nem is fogom soha levetkőzni, hogy az egyetemes papság nem puszta frázis, hogy a mi egyházunk jóléte függ attól, hogy a világi elem a lelkészi kar küzdelmeinek, törekvéseinek, munkálkodásainak valóban részese legyen és ennek az egységnek erősítése és nem lazítása volna a lelkészi kar jól felfogott feladata. Továbbá abban a meggyő­ződésben vagyok, hogy minden egészséges egyház­társadalmi mozgalomnak az egyház alkotmányos szer­veivel kapcsolatban kell állánia és azzal egymásra kölcsönös hatást kell gyakorolnia. Az emberi termé­szetben rejlik, hogy ilyen, az intézmények alkotmányos szervein kívül álló egyesületek szervezését ritka kivé­tellel nyugtalanabb és szenvedélyesebb elemek ragad­ják kezeikbe és a természeténél, vérmérsékleténél csendesebb, a feltűnési vágy és szereplési viszketeg­­ségektől nem hajtott, megfontoltabb többség a vezetést kihagyja siklani kezeiből. Már pedig, ha valaha, úgy a mai nehéz viszonyok között kétszerte szükséges az, hogy koncentráljuk és kifejtsük egész erőnket a küz­delemben ott, ahol valóban szükség van reá, de jól megválasszuk a csatateret s meggondolatlan szélmalom­harcban ne fecséreljük el az erőt. Fájdalom, már is aktuálissá vált ez az igazság s a lelkészegyesület jó formán első életjele egy szükségtelen, meddő és káros küzdelmi jelszó kibocsátása volt. ■ Főtiszt, közgyűlés! Ha napirenden volna a sze­kularizáció kérdése, igyekezném azon ezer és egy okot kifejteni, amelynél fogva e kérdés felvetését a mi vi­szonyaink között általában károsnak és veszélyesnek tartom. E fejtegetésnek azonban itt, a mi tanácster­münkben nem volna sem helye, sem ideje. De egy 714 körülményre reá kell mutatnom. Ha bárki is abban a nézetben van, hogy a szekularizáció érdekében meg kell indítani a küzdelmet, ám tegye ezt a politikai pártélet küzdterén, igyekezzék ez eszmének propagan­dákat csinálni, általános politikai alapon annak híve­ket szerezni valláskülönbség nélkül; de ne indítsa meg felekezeti alapon ezt a küzdelmet, ne úgy állítsa azt oda, mintha egyik egyház papsága irigykednék a má­sikra, s az általa élvezett anyagi előnyöktől akarná azt megfosztani. Teljesen jogos téren mozog a lelkészegyesület, ha a mi papságunk sanyarú helyzetét tárgyalja s ha talán tapintatosabbnak tartanám is, ha épen ott, ahol az ő anyagi helyzetéről van szó, a világi elemnek en­gedné át a vezetést, de senki rossz néven papságunk­tól nem veheti, ha reá mutat azon valóban tarthatat­lanná vált aránytalanságra, amely pl. a tanítói illet­mények s a lelkészi kongrua közt mutatkozik. Ha a fizetésrendezések terén eszközölt legutolsó nagy lépé­sek után a lelkészi illetménynek korszerű rendezését is sürgősen követeli, ezt, ismétlem, senki rossz néven nem veheti. De akkor, amidőn, mint protestánsok szervezkedünk s lépünk a nemzeti közvélémény elé, akár hivatalos, akár társadalmi alapon történjék ez, saját sorsunkkal, saját bajainkkal, saját feladatainkkal foglalkozzunk, s ne intézzünk más felekezet viszonyai ellen olyan kirohanást, amely valóban a felekezeti küzdelem színével bír és mindennél alkalmasabb arra, hogy gyűlöletes színben tüntessenek fel ellenségeink. Az ultra-montánismus veszélyeit én is látom, az elle­nük való küzdelem szükségét talán jobban és mé­lyebben érzem sokaknál, akik annyit hangoztatják azt; de e küzdelmet valláskülönbség nélkül az egész ma­gyar felvilágosodottsággal kell és lehet csak megküz­deni; abban magunkat izolálni s azt a szolidaritást kockáztatni, amely századok során fenállott egyházunk jogos törekvései és a magyar nemzet nagy problémái közt, bűn volna hazánk’és egyházunk ellen ma inkább, mint valaha. Erre törekesznek ellenfeleink; az érdekük az, hogy felekezeti térre szorítsanak, a felekezeti szükkeb­­lüség és türelmetlenség színében tüntessenek fel ben­nünket és erre mi szolgáltatjuk a legalkalmasabb fegy­vert kezeikbe, ha a r. kath. papság élvezetében levő va­gyon ellen intézünk támadást s ezzel elidegenítjük ma­gunktól a klerikálizmus túlkapásaival velünk együtt ag­gódó felvilágosodott magyar kath. nagy tömeget is. Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Szives el­nézésüket kérem e digresszióért, meg kellett azt ten­nem, mert úgy érzem, kötelességet mulasztottam volna, ha az első kínálkozó alkalmat fel nem használtam TOKAJI BORT 3 éves szamorodni 5 éves aszú puttonos QA 07 literes QA koro- Á() 05 literes 10 koro­­uv palackot náért palackot náért ládában bérmentve a megrendelő vasúti állomására. A TOKAJI BOR termelők Társasága szállít Tokajból

Next

/
Thumbnails
Contents