Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-06 / 40. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 713 kell megérintenem, mielőtt bezárnám már is hosszúra nyúlt beszédemet, egy oly kérdést, mely nincs felvéve tárgysorozatunkba, de aktuális fontossággal bír egyházi közéletünkben, s amellyel szemben úgy érzem, hogy kötelességmulasztás volna a hallgatás. Azt a mozgalmat értem, amely az országos lelkészi egyesület megalakulásában jutott kifejezésre. Főtiszt, közgyűlés! Én nem vonom kétségbe azt, sőt egyenesen bízom abban, hogy a legtisztább szándék s a legnemesebb intenció vezeti a mozgalom részeseinek nagy többségét. És sok minden bajunk, a bennünk és körülöttünk forrongó kétely és ellentét láttára igen jól megértem azt a vágyat, amely arra indította lelkészi karunk számos tagját, hogy valami új, eddig ki nem próbált módon erősítsék magukat a küzdelemben. Nem tagadhatom, nem minden kétely és aggodalom nélkül szemléltem a mozgalmat. Mindenekélőtt bevallom őszintén, fáj nekem a lelkészi karnak a világi elemtől való elzárkózása. Én abban a felfogásban nőttem fel, csontosodtam meg és nem is fogom soha levetkőzni, hogy az egyetemes papság nem puszta frázis, hogy a mi egyházunk jóléte függ attól, hogy a világi elem a lelkészi kar küzdelmeinek, törekvéseinek, munkálkodásainak valóban részese legyen és ennek az egységnek erősítése és nem lazítása volna a lelkészi kar jól felfogott feladata. Továbbá abban a meggyőződésben vagyok, hogy minden egészséges egyháztársadalmi mozgalomnak az egyház alkotmányos szerveivel kapcsolatban kell állánia és azzal egymásra kölcsönös hatást kell gyakorolnia. Az emberi természetben rejlik, hogy ilyen, az intézmények alkotmányos szervein kívül álló egyesületek szervezését ritka kivétellel nyugtalanabb és szenvedélyesebb elemek ragadják kezeikbe és a természeténél, vérmérsékleténél csendesebb, a feltűnési vágy és szereplési viszketegségektől nem hajtott, megfontoltabb többség a vezetést kihagyja siklani kezeiből. Már pedig, ha valaha, úgy a mai nehéz viszonyok között kétszerte szükséges az, hogy koncentráljuk és kifejtsük egész erőnket a küzdelemben ott, ahol valóban szükség van reá, de jól megválasszuk a csatateret s meggondolatlan szélmalomharcban ne fecséreljük el az erőt. Fájdalom, már is aktuálissá vált ez az igazság s a lelkészegyesület jó formán első életjele egy szükségtelen, meddő és káros küzdelmi jelszó kibocsátása volt. ■ Főtiszt, közgyűlés! Ha napirenden volna a szekularizáció kérdése, igyekezném azon ezer és egy okot kifejteni, amelynél fogva e kérdés felvetését a mi viszonyaink között általában károsnak és veszélyesnek tartom. E fejtegetésnek azonban itt, a mi tanácstermünkben nem volna sem helye, sem ideje. De egy 714 körülményre reá kell mutatnom. Ha bárki is abban a nézetben van, hogy a szekularizáció érdekében meg kell indítani a küzdelmet, ám tegye ezt a politikai pártélet küzdterén, igyekezzék ez eszmének propagandákat csinálni, általános politikai alapon annak híveket szerezni valláskülönbség nélkül; de ne indítsa meg felekezeti alapon ezt a küzdelmet, ne úgy állítsa azt oda, mintha egyik egyház papsága irigykednék a másikra, s az általa élvezett anyagi előnyöktől akarná azt megfosztani. Teljesen jogos téren mozog a lelkészegyesület, ha a mi papságunk sanyarú helyzetét tárgyalja s ha talán tapintatosabbnak tartanám is, ha épen ott, ahol az ő anyagi helyzetéről van szó, a világi elemnek engedné át a vezetést, de senki rossz néven papságunktól nem veheti, ha reá mutat azon valóban tarthatatlanná vált aránytalanságra, amely pl. a tanítói illetmények s a lelkészi kongrua közt mutatkozik. Ha a fizetésrendezések terén eszközölt legutolsó nagy lépések után a lelkészi illetménynek korszerű rendezését is sürgősen követeli, ezt, ismétlem, senki rossz néven nem veheti. De akkor, amidőn, mint protestánsok szervezkedünk s lépünk a nemzeti közvélémény elé, akár hivatalos, akár társadalmi alapon történjék ez, saját sorsunkkal, saját bajainkkal, saját feladatainkkal foglalkozzunk, s ne intézzünk más felekezet viszonyai ellen olyan kirohanást, amely valóban a felekezeti küzdelem színével bír és mindennél alkalmasabb arra, hogy gyűlöletes színben tüntessenek fel ellenségeink. Az ultra-montánismus veszélyeit én is látom, az ellenük való küzdelem szükségét talán jobban és mélyebben érzem sokaknál, akik annyit hangoztatják azt; de e küzdelmet valláskülönbség nélkül az egész magyar felvilágosodottsággal kell és lehet csak megküzdeni; abban magunkat izolálni s azt a szolidaritást kockáztatni, amely századok során fenállott egyházunk jogos törekvései és a magyar nemzet nagy problémái közt, bűn volna hazánk’és egyházunk ellen ma inkább, mint valaha. Erre törekesznek ellenfeleink; az érdekük az, hogy felekezeti térre szorítsanak, a felekezeti szükkeblüség és türelmetlenség színében tüntessenek fel bennünket és erre mi szolgáltatjuk a legalkalmasabb fegyvert kezeikbe, ha a r. kath. papság élvezetében levő vagyon ellen intézünk támadást s ezzel elidegenítjük magunktól a klerikálizmus túlkapásaival velünk együtt aggódó felvilágosodott magyar kath. nagy tömeget is. Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Szives elnézésüket kérem e digresszióért, meg kellett azt tennem, mert úgy érzem, kötelességet mulasztottam volna, ha az első kínálkozó alkalmat fel nem használtam TOKAJI BORT 3 éves szamorodni 5 éves aszú puttonos QA 07 literes QA koro- Á() 05 literes 10 korouv palackot náért palackot náért ládában bérmentve a megrendelő vasúti állomására. A TOKAJI BOR termelők Társasága szállít Tokajból
