Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-29 / 39. szám
697 Tekintélyes nyilatkozatok a nyugdíjtörvény ügyében. A Sárospataki Let. Lapok szept. 8-iki számában Fejes István zsinati tag ily cira alatt: „Lehetséges-e a nyugdíjintézeti törvény módosítása ?u — irt vezércikket. Ebben ezt mondja: „Több felszólaló, igen helyesen, a zsinatra apellál. Másuvá nem is lehet ... A törvényes igazság szigorán a konvent nem képes változtatni, azaz nem képes megmenteni a lelkészeket azon súlyos tehertől, amely rájok nehezedik. Az végképen igaz, hogy a belépési járulék több-kevesebb kamatával egy oly összeg fizetését rójja a lelkészekre, amelyet megbirni sok ember alig képes, sok talán nem is képes. Miután pedig a fizetendőket lejebb szállítani nem lehet, de nem lehet másokra sem áthárítani a lelkészi járulékokat: annak, hogy a lelkészek a nyugdíj - intézeti járulékok fizetése alatt össze ne roskadjanak, csak egy segítési módja mutatkozik, t. i. a belépési kötelezettség módosítása, ezt pedig csak a zsinat tehetné meg. Ha a zsinat a törvényt akként módosítaná, hogy p. o. a tíz éven túl szolgáló lelkészek nem kötelesek, hanem csak jogosítottak helépni a nyugdíjintézetbe, akkor a terhet meg nem biró lelkészek meg volnának mentve az anyagi zavartól a mai statusquo alapján, nyugdíj remény nélkül, rokkantság esetén fél fizetés mellett. Én csak ezt a segítési módot látom . . . Ennek a módosításnak csak egy bökkenője vau. Ez az, hogy azt a célt, hogy az egyházak mielőbb, tehát már 6 év múlva, fiatalabb, frisebb erejű papokkal láttassanak el, távolabbi időbe vetjük át, mert a mi számunkat, akik már 65 éven túl vagyunk és így csak a régi módon fogunk esetleg az egyházak terhére szolgálni, szaporítani fogják azok is, akik a nyugdíjintézetbe a 65 éves koron alúl sem lépnek be. Többen leszünk hát a bilánsznak azon az oldalán, amely állítólag az egyházaknak nincs javára. De hát kérdem : elpusztul-e a református egyház, ha 10—20 évi haladékot szenved még a tökéletesebb intézmény teljes megvalósulása ? Szükséges-e e miatt, a nyugdíjintézet megalapításakor feltétlenül kényszeríteni az embereket a visszamenő befizetésekre ? Ezekre a kérdésekre azt felelem : megélhetünk mi még a régi módon is egy kis ideig és e miatt nem szükséges a lelkészeket oly teher viselésére kényszeríteni, amit vallomásuk szerint meg nem bírnak. Úgy kell felfogni ezt a dolgot, hogy más a kötelezettség általánosan, más pedig az alapítás alkalmával. Egyszerre felépíteni oly nagy intézetet, mint a lelkészi nyugdíjintézet, hogy mindjárt lakjunk is benne, nem lehet. Már pedig az igaz, hogyha én mint 60—65 éves lelkész, talán hozzá sem juthatok ahoz, hogy az épületben benn lakjam ; miért sanyargattam hát magamat mégis 5—6 évi áldozatommal az építés munkájában ? És igaz az is, hogy 698 a messze múltba visszamenő terhekkel nem egészen igazságos dolog a jövendő számára építeni. Ha tehát nem lehetséges csak egyszerű belépési járulékokat, visszamenő kamat nélkül, megállapítani; akkor a kötelezettséget kell kezdetben a korosabb lelkészekre nézve feloldani, hogy így zökkenés és zavar nélkül, bár kissé később találja meg a maga egyensúlyát nyugdíjintézetünk.“ A Debreczeni Prot. Lip szept. 7. számában György Endre ő excellenciája, zsinati tag így vélekedik : „nem találom túlmagasnak a lelkészek részéről sem az egy évi javadalom ^g-át arra, hogy családját és magát biztosítsa, sem az évi hozzájárulást ... Nem láthatok jogos kifogást arra, hogy ezen összegek ne fizettessenek be az illető lelkészek által. Azonban egészen világos szerintem, hogy a visszamenőleg szedett 4 százalékos kamatok legalább is méltánytalan terhét képezik a tényleges lelkészeknek. Ez az öszszeg túlmagas is. Úgy gondolom, hogy a lelkészekre nehezedő tehernek körülbelül felét képezi. Ami egyházmegyénkben például az összes teher 15000 korona s ebből 7000-nél többet tesz ki a kamatteher. Kevés lelkészünk van az országban olyan, ki a 65 éven túlhaladt s ezek közt bizony talán egy sem fog akadni, aki a jótéteményt hajlandó lesz igénybe venni. Kevés lelkész vau természetesen olyan is, aki most lépvén a lelkészi pályára, semmi vagy igen kevés késedelmi kamatot fog fizetni csak. A lelkészek zöme azon kategóriába fog esni, akik 10—-30 év körül fizetnek késedelmi kamatot, mely pedig már 25 évnél a befizetés alterum tantumát teszi. Azonkívül, hogy ezen lelkészekre nézve is imperativ a hozzájárulási kötelesség, az a méltányossági ok is szól mellettök, hogy ők a kockázat felét, vagy még nagyobb részét már magokra hagyottan elviselték s nemcsak hogy ezzel aránylag nem csökkent, de ezzel aránylag direkt mérvben emelkedett hozzájárulási kötelezettségök. Ez nehezen egyezik meg az osztó igazsággal. Legnagyobb mértékben helyesnek és igazságosnak tartom hát azt a javaslatot, hogy ezen 4 százalékos késedelmi kamatot teljes egészében az egyetemes egyház viselje, már amennyiben viselheti. Véleményem szerint van is lehetőség arra, hogy e célra az egyházkerület rendelkezésére álló pénzek igénybevétessenek s a hiányokat — ha maradnának fent — pótolnák az egyházmegyék. Ez esetben például a 25 éves lelkészek fele tehertől szabadulnának meg és maradna teherül minden lelkészre a belépési járulék és az évi teher, amelynek igazolt voltát fentebb már kiemeltem. Ily módon kellene nézetem szerint a nehéz helyzetet megoldani és ezen, önmagában jótékony és áldásos törvényt életbeléptetni a lelkészek túlságos megterheltetése nélkül. DUNÁNTÚLI PROTESTANS LAP. A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból 56 liter TOKAJI szamorodni bort 3 éves --------------------------------------------60 koronáért, kölcsön hordóban bérmentve a megrendelő vasúti állomására,
