Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-29 / 39. szám
695 696 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 19-én Budapesten tartott alakuló kongresszusa kimondja, hogy I. Kivánja az 1848. évi XX. t.-c. 2. § ának teljes betüszerinti végrehajtását. S ebből folyólag kivánja, hogy : 1. a tökéletes egyenlőség és viszonosság elve, a törvényesen bevett felekezeteknek az államhoz és egymáshoz való viszonyában, úgy valláserkölcsi és kulturális, mint anyagi téren, az osztó igazságnak megfelelőleg, a felekezetek egyházi szervezetének és törvény állal biztosított jogainak sérelme nélkül, érvényesíttessék, főelvül tekintvén, hogy mindegyik vallásfelekezet szabadságát és jogát csak a többi felekezetebnek hasonló szabadsága és joga korlátozhatja ; 2. a tökéletes jogegyenlőséggel és viszonossággal ellenkező régi törvények és gyakorlatok megszüntetendők, különös hangsúlyozásával annak, hogy egyik vallásfelekezet hivei egy más felekezet előnyére és hasznára semmi szin és ürügy alatt meg nem adóztathatók. II. Kivánja, hogy az 1848 : XX. t.-c. 3. §-ából folyólag, a törvény eredeti intenciójának megfelelőleg, a törvényesen bevett vallásfelekezeteknek, a saját erejükből nem fedezhető egyházi és iskolai szükségletei az állam által fedeztessenek, úgy azonban, hogy az állami segítség megállapításánál az illető felekezet hazafiassága s a magyar nemzet állami és kulturális élete terén szerzett érdemei legelső sorban figyelembe vétessenek és mérlegeltessenek. Ebből folyólag kivánja, hogy 1. minden törvényesen bevett felekezet egyházi és iskolai szükségletei, a jelenleg különböző címeken törvény alapján vagy az évi állami költségvetésekbe beillesztve nyújtott segélyek kommassalásával, a felekezetek egyházi főhatóságai által bemutatandó és az egyes felekezetek egyenlő számú kiküldötteiből és a törvényhozás hasonló arányú delegátusaiból álló, a kultuszminiszter elnöklete alatt megalakítandó orsz. bizottság által felülvizsgált kimutatások alapján számítassanak fel és törvényhozásilag állapíttassanak meg, — alapelvül vétetvén az egyházi és és iskolai tisztviselők javadalmazásánál egyfelől az, hogy azoké az államiak javadalmazásánál kevesebb nem lehet, másfelől pedig az, hogy az egyes felekezetek főpapjai részére, hivatali javadalmazás, illetve reprezentácionális költség címén 25000 kor.-nál nem kevesebb és 50000 koronánál több nem vehető számításba ; 2. vétessék számba minden törvényesen bevett felekezet minden néven nevezendő egyházi és iskolai vagyona és a fentebb említett országos bizottság utján, törvény• hozásilag állapíttassák meg, hogy mennyi abból az állami eredetű vagyon ; 3. az így állami eredetűnek megállapított egyházi és iskolai vagyon elindegeníthetetlen állami vagyonnak és olyannak minősítendő, mint amellyel, illetve annak jövedelmével a magyar állam az illető felekezetet az 1848. évi XX. t.-c. 3. §-a, illetve az annak történelmi előzményeit képező királyi vagy állami intézkedések alapján, már eddig is segélyezte és amely vagyon jövedelme az állami segély nyújtásánál első sorban figyelembe veendő is ; 4. az egyes felekezetek birtokában levő egyházi és iskolai vagyon jövedelmei, az állam legfőbb felügyeleti jogából folyó szigorú ellenőrzés mellett, a kezelési költségek és beruházások leszámítása után, teljes egészükben, a vagyon eredeti rendeltetésének megfelelő, vagy más, de kizárólag hazai és a törvényhozás által elismert egyházi, iskolai vagy humanitárius célokra fordíttassanak; 5. amennyiben a felekezetek birtokában levő vagyon jövedelmei az illető felekezetek egyházi és iskolai szükségleteit nem fedeznék, a hiány pótlására az illető felekezetek, kizárólag a saját híveikre, a törvényhozás által megállapítandó s az állami egyenes adók bizonyos százalékát kitevő egyházi adót kötelesek kivetni, amely egyházi adó az állam illetékes közegei által hajtandó be é szolgáltatandó át az illető egyházközség pénztárának ; 6. amennyibeu valamely törvényesen bevett felekezet egyházi és iskolai szükségletei még így sem nyernének fedezetet, a hiány az állam által pótlandó ; 7. az állam által nyújtandó és az illetékes felekezeti hatóságok meghallgatása mellett törvényhozásilag biztosítandó segélyre vonatkozólag, miután az csupán a felekezeteknek a valláserkölcsi élet ápolása és a kulturális élet terén kifejtett s az állam javára célzó szolgálatainak elismerését képezi, kimondandó egyfelől az, hogy a segély az állam és az illető felekezetek között függő viszonyt nem teremt és a felekezeteknek törvényben biztosított szabadságát és jogait nem csorbíthatja, másfelől, hogy az államsegély annak megvonásának terhe alatt, kizárólag csak hazai és a törvényhozás által elismert egyházi, iskolai és humanitárius célokra fordítható, s hogy abból hazafiatlan vagy a felekezeti békességet veszélyeztető intézmények és személyek semmiképen nem támogathatók ; 8. az állam által nyútott, az egyes felekezetek hazafias és kulturális szolgálatainak figyelembe vételével megállapított és az illetékes felekezeti hatóságok meghallga tása mellett törvényhozásilag biztosított segély az illető felekezet egyházi főhatóságához utalványozandó, s ennek megfelelőleg, a felekezetek állami segítését különböző címeken biztosító törvények hatályon kívül helyezendők és a kiutalványozás tekintetében az itt említett eljárással ellenkező gyakorlat megszüntetendő ; 9. az államsegély törvényszerű felhasználásának ellenőrzése körül szükséges legfőbb állami felügyeleti jog biztosítása végett kötelesek a felekezetek, főhatóságaik utján, évről-évre okmányolt elszámolást beterjeszteni a kultuszminiszterhez, a kultuszminiszter pedig köteleztessék az ezekről szóló jelentésnek, a számadásokkal együtt, a képviselőházhoz leendő bemutatására ; 10. a felekezetek egyházi és iskolai szügségletei, az 1. pont alatt említett módon 10 évről 10 évre újból felszámítandók, megállapítandók és törvényhozásilag biztosítandók. III. Kimondja, hogy ezen határozatokat kinyomatja, az összes protestáns egyházmegyékhez, kerületekhez, egyetemes gyűléshez, kouventhez megküldi és azokat azok tágatására és a törvényhozásban leendő keresztülvitelére felkéri. (Folyt, köv.)
