Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-22 / 38. szám
675 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 676 a pénzbeli adózás naellett ennek fenntartását, szerintem lehetséges. Felfogásomat támogatja a 13. §. utolsó bekezdése és a IV. t.-c. 8. §-a. Az első szerint, ha az egyház létesített már a saját hívei megterhelésével az adóteher csökkentésére egy alapot, ennek jövedelme a kivetendő adó összegébe beszámítandó és ezzel kevesebb °/0-adót kell kivetnie a 10°/0-os előírásnál. A második esetben a közalap fizetés alól magát tőkével egyszersmindenkorra megváltott családfő adójából a megváltási összeg 5°/0-a levonandó s így arra sem lesz kivetve a teljes 10°/0. Éppen ezt az eljárást lehet alkalmazni a gabonának meghagyása mellett a következőkben : kivetjük az egyházi adót a 13. §. a) és b) pontjai szerint, s azután a szükségelt gabonamennyiséget a hívekre egy kulcs szerint elosztjuk s ennek a díjlevelek pénzértékre átszámításánál megállapított értékét a készpénz-adó összegéből az egyes adózóknál leszámítjuk s ennek híj - jával szedjük be még a fennmaradó összeget készpénzben. így amit gabonában fizet, annyival kevesebbet fizet készpénzben, a végeredményen azonban nem változtat semmit. Károsodás nem éri az adóalapot, mert a meghatározott kulcs szerint a kivetés teljesen eszközölve lett; károsodás nem éri a lelkészt, mert a gabonát természetben megkapja díjlevele szerint; károsodás nem éri az adózókat sem, mert a törvényes összegnél többet nem fizetnek. Azonban erre nézve is egy felvilágosító, egyetemes utasításra van szükség, hogy mindenki egyformán, egyenlő elvek szerint munkálkodjék, de mig ez meg lesz, a törvény végrehajtása sok akadályba ütközik. Lám mikor a konvent kimondta, hogy az új „Egyházi törvények“-et augusztus 1-én az egész vonalon életbe lépteti, nem gondolt a jövőre, s nem gondolta meg, hogy ez nagyon rövid idő lesz arra, hogy a végrehajtás minden előfeltétele teljesíthető és a törvény akadálytalanul végrehajtható legyen. De hiába is jönnek azok a rovatos ivek és bizottsági utasítások addig, míg a konvent az elvi dolgokat véglegesen és egyetemesen el nem intézi, mert addig a munkálatokat egyéni, vagy egy-egy egyházmegye, legfölebb kerület vé leménye irányítja, de egységes szellem nem hatja át. így pedig egyöntetű soha nem lesz a munkálat, ha nem egyforma elvek és felfogások szerint lesz végrehajtva. Mennyi dolga akad, mekkora akadályokkal kell küzködni majd az egyházmegyei küldöttségeknek, ha ily össze-vissza elvek, egyéni vélemények szerint készített munkálatokat vesz kézhez felülvizsgálás végett, mennyi dolgot okoz a lelkészeknek is, ha általános és egységes elvek nélkül munkálataik tévesek lóvén, újra kell kidolgozniok s esetleg milyen kár háramlik a gyülekezetekre a késedelem miatt. Ezeket el kell kerülni mindenesetre, ez pedig csak úgy lehetséges, ha a konvent még a munkálatok megkezdése előtt összeülne és megállapítaná világosan az elveket, nyilt magyarázatát adná a törvény félreérthető szavainak különösen a fentebb tárgyalt kérdéseket illeleg, melyek röviden ismételve a következők: 1. A közalapi járulék szórványokban lakókra kivetendő-e ? 2. Személyi adó csak a családfőre vetendő-e ki, vagy pedig külön megrovandó vagyontalanság esetén is a házastárs és a 20 éven felüli segítő családtag ? 3. Adóalapul mely állami adónemek tekintendők ? 4. A 13. §-ban foglalt adókulcs alkalmazása mellett a gabona adózás megmaradthat e továbbra is? A magam nézetét ezekre támogatva és indokolva kifejtettem, hiszem, hogy a közvélemény és hivatalos fórum nézete sem lehet más, de azért szükséges, hogy ezek a kérdések tisztázva legyenek. Felkérem azért egyházkerületünk közgyűlésének tagjait — mégis, hogy a kérelem névre szóló legyen, — köztük Bállá Endre lelkész urat, hogy a kérdések tisztázása végett adjon be a kerületre indítványt, hogy a konvent plénuma határozathozatalra felhivassék és már a kerület foglaljon álláspontot a törvényes és egyedül az egyházak érdekét képviselő eljárás alkalmazása mellett, mert csak így lesznek — ha nem is azonnal, — de még időben és tisztára eltüntethetők és leküzdhetők a törvény végrehajtása elé gördülő akadályok. Kálóz, 1907. évi augusztus hó 15-én. Vargha Kálmán ref. lelkész. Konfirmálták egyesülete. Fötiszteletü és Méltóságos Egyházkerületi Lelkész-értekezlet! Általános a panasz egyházi életünkbeu, hogy hiveink vallástalausága fokozott mértékben emelkedik s úgy látszik, hogy hiába való minden küzdés ellen-e: sikertelen marad törekvésünk. Különösen a felnó'ttekkel nehéz boldogulni ; a belmissiói munkásság — azt mondják — sikerrel köztük nem gyakorolható. Szóval, nehéz, vagy egyáltalában lehetetlen a vén fát hajlítani. Én a magam részéről — igaz, mindezeket alig-alig tapasztaltam; mert gyülekezetünkben annak minden tagja fogékony a szép, a jó és nemes iránt. A legszebb sikerrel működik a nőegylet, nagy látogatásnak örvend minden vallásos-esténk. Mindazonáltal szükségét látom magam is annak, hogy gyermekeinket, ifjainkat, a jövőkor oszlopait, nemzedékét, a mai viszonyok követelte módon neveljük, tegyük erőssé hitben, vallásos meggyőződésben. Szükségét látom annak, hogy a fiatalsággal többet foglalkozzunk, mint eddig tették, ha csak azt nem akarjuk, hogy ezekből is olyan közönyös, hitetlen és vallástalan váljon, mint szüleiből. — Nevelni kell tehát, illetve magunk köré kell gyűjteni ifjainkat, leányainkat, hogy őket okos és lelkiismeretes vezetéssel buzgókká, hiterősökké tehessük. A magára hagyott nyáj szétszéled; a műveletlen, nyesetlen erdei vadoné, iskola-fa jő gyümölcsöt soha sem terem. Látszik ez fiainkon és leányainkon is. Felnőnek, mint az erdő fái, durván, az erkölcstelenség, az önzés, hitetlenség ágas-bogas töviseivel alaposan megrakva. Miként válhatnának ezekből egyházias, áldozatkész hívők ! ? Meg kell tehát változtatni nevelési módszerünket. A törvény adta jogaink is módot nyújtanak ehez. 15 éves
