Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-22 / 38. szám
677 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 678 korig, — mint ismétlő iskolásokkal — rendelkezünk gyermekeinkkel. Ha egyébképpen nem boldogulhatunk, vegyük igénybe a törvény hatalmát, s igy gyűjtsük magunkköré gyermekeinket. Egyszer-kétszer hetenként foglalkozzunk velők, gyakoroljuk őket az éneklésben, imában, bibliaolvasásban. Kérdezgessük ki tőlük a vasárnapi prédikációt stb. Hogy pedig formát is adjunk ezen összejöveteli óráknak, adjuuk nevet és járjunk el minden alkalommal bizonyos szabályok szerint. Vagyis alakítsuk meg a „ Konfirmáltak egyesületét.“ A r. kath. egyház minden vonalon felvette a harcot velünk szemben. Legény-egyleteket alakít az ifjak számára; kath. köröket a felnőttek részére — ; és a különböző Mária-kongregációk, hol a gyermekeket esketik fel: ki ne ismerné ezeknek propagacióját, fanatikus nevelési módszerét?! A szükség kényszerít tehát minket is, hogy tegyünk valamit. Tennünk is kell, ha azt akarjuk, hogy el ne vesszünk. Tennünk is kell pedig egyöntetűen, országosan. Főtiszteletü és Méltóságos Lelkész-értekezlet! Emlékeztetve azon elmélkedésemre, melyben a „konfirmáltak egyesületével“ a D. P. L. 33. és 34. számában foglalkoztam, nem célom tovább ezen kérdéssel hosszasabban foglalkozni. Egyszerűen legyen szabad elfogadás végett a következő indítványt megtennem : Mondja ki a lelkészi értekezlet szükségességét annak, hogy a „Konfirmáltak egyesülete“ megalakítandó egyházkerületünk minden egyházában és keresse meg a főtiszt, és mélt. egyházkerületi közgyűlést, rendelje el ezen egyesületnek alakítását minden egyházban azon alapszabálytervezet szerint, melyet a barsi egyházmegye elfogadott és jóváhagyás végett az kerület élé fel is terjesztett. (Megjelent a D. P. L.-ban.) Midőn tiszteletteljes indítványomat, annak megokolásával együtt átteszem a főtiszt, és mélt. kerületi lelkészértekezlet elé, nincs más kérésem, mint az, hogy e nagyjelentőségű kérést teljes figyelmére méltóztatni kegyeskedjék. Léva, 1907. augusztus 20. Alázatos szolgája:' Bírtha József. Theologiai akadémiáink tantervre vízió ja. (Folytatás.) A Sárospataki Ref. Lapok 1907. 19. sz.-ban Czinke István rimaszombati lelkész, zsinati tag, így ir : „Foglalkoznunk kell a lelkészek képzésének reformjával. Mert a helyzet ma tarthatatlan. A bajt kezdik immár észrevenni az egyházi főhatóságok is. Ideje is. Mert az valóban botránnyal határos, hogy egy felekezet, egy egyház épen a saját létalapját és létjogosultságát alkotó feladattal, a lelkipásztorok képzésével törődött eddig legkevésbbé, vagy mondjuk úgy, hogy e tekintetben van legjobban elmaradva ... A pataki theol. ifjúság indolantiája nem egyedüli ; más főiskolákon hasonló a szellem és tunyaság. .. Még a tankönyvek tekintetében is visszaesést tapasztalunk ... A theologián Somossy és Szeremley óta nincs dogmatikánk, nincs erkölcstanunk, összehasonlító vallástanunk . . . Régen az akadémiai professzorok legalább kézirat gyanánt kinyomatták stádiumaikat hallgatóik használatára, de aminek a papság is hasznát látta. Ezt most sem ártana gyakorolni . .. Szívvel, lélekkel pártolom az abaujiak mozgolódását is. Hogy t. i. theol. ifjúságunk már az akadémián olyan irányban és szellemben neveltessék, minőt leendő életpályájuk erkölcsi komolysága megkíván. Mert a bojtorjánról bajos lesz fügét szüretelni. Szemináriumi jellegű nevelést kell nekik adni.“ A Sárospataki Ref. Lapok f. évi aug. 4. számában egy névtelen iró ilyen szavakkal ad panaszos hangot mélységes elkeseredésének : „A legfőbb baj az, hogy a főiskolák egy része, nem tanító- és nevelő-intézet, hanem diák ifjak beiratkozási helye és léháskodások tanyája. Ne takargassuk a valót, úgy van, rettentően úgy van, hogy az, amit tanítási elvnek, rendnek, rendszernek szoktak nevezni, — az ma sok helyen a levegőben úszkál s tanár, tanítási idő stb. mind alkalmazkodik a diákifjuság kényéhez s dédelgetett gyengeségeihez. Nem az a fő, hogy a diákot tudományszeretetre neveljük, hanem, hogy már az iskolában pénzhez s végül diplomához juttassuk. „Tán a tudománynak éljek? A tudósok mind szegények !“ — mondják a vezórségre hivatottak is Petőfivel“ ... Itt főleg az egyetemen és a jogakadémiákon elhatalmasodott léháskodás ellen szól, s aztán kérdi : „Hol van a közoktatásügyi kormány, hol a vallásfelekezetek iskolafentartó hatóságai ? ! Hol maguk a tanárok, akiknek (ha hivatásos művelői a tudománynak ! . . .) lehetetlen szemöket a rettenetes állapotok előtt behunyniok ? ! Állandó elkeseredett haroot kellene ezek ellen kezdeniük, főként az utóbbiaknak, hogy gyalázat ne érje az ő nembánomságuk miatt az iskolákat s csorbát ne szenvedjen a tudomány tisztessége ! . . . Mi történik már a vidékeken is ? ! Épen az, ami az egyetemen. A tanár (tisztelet a tiszteletreméltó ki vételeknek!) épen olyan kedélyesen merészli elhanyagolni az iskolát, a tanítványait, a maga tanítói és nevelői feladait mint akármely egyetemi méltóságos úr. Nevelői feladat ? ! Hova tévedtünk ?! Hát mi közük a XX. szá-A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból 56 liter TOKAJI szamorodni bort 3 éves -------------------------------------------kölcsön hordóban bérmentYe a megrendelő vasúti állomására, koronáért,
