Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-15 / 37. szám

Tizenhetedik évfolyam. 37. szám. Pápa, 1907. szeptember 15 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ES ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények Az előüzetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden Vasámap. 4K), hirdetések, reklamációk Faragó János = szerkesztő czimére küldendők. = ----- főmunkatárs czimére küldendők. ----­N ön e velő -intézetünk anyagi helyzete. A főiskolai igazgató-tanács f. évi junius hó 29-én tartott időszaki tanács ülésén felvett jegyző­könyv 13. pontja szerint a nőnevelő-intézet tan­testületének 8 a gazdasági tanácsnak javaslatára, a növendékek ellátási díját minden fokon 50 koronával felemelték. Az eredeti javaslattal szemben azt indítvá­nyoztam, hogy a nőnevelő-intézetnek térítsük vissza azt az összeget, melyet beépített s ennek kamata fedezni fogja a szükségletet s nem lesz szükség az ellátási díjak felemelésére. Felhoztam indokul: 1. A növendékek nagy része lelkésznek és tanítónak a gyermeke s a lelkészekre a felállí­tandó nyugdíjintézet most úgyis elviselhetetlen terhet ró; a tanítók fizetésrendezésre pedig most van folyamatban. Pár év múlva mindenik tes­tület jobban elbírná a növendékek ellátási díjá­nak emelését, mint most. 2. Megengedhetetlennek tartom azt, hogy egy intézet fennmaradására, fejlődésére tett ala­pítvány beépítve legyen s még hozzá egy olyan épületbe, amelyik másé, amelyik rá nézve ide­gen tulajdon. Ugyanis a fundus az épülettel együtt a főiskola nevén van s a nőnevelő-inté­zet pénze most a beépítés folytán ebben fekszik. Ami természetesnek vehető, az időszaki tanács nem ment bele indítványom érdemleges tárgyalásába, a főiskolai gondnok ur ő nagysága azonban arra hivott fel, hogy indítványomat írásban terjesszem a szeptemberi plenáris ülés elé. A felhívásnak eleget tettem s a következő indítványt terjesztettem a főiskolai igazgató­­tanács elé: 1. Mondja ki a főisk. igazgató-tanács, hogy a nőnevelő-intézet tőkéiből beépített összeg, a nőnevelő-intézetnek visszatérítendő. 2. Jelölje ki a visszatérítésre a »Tüzkár­­alap«-ot. 3. Javaslatát terjessze fel az egyházkerületi közgyűléshez — esetleg az egyházmegyék meg­hallgatása után leendő — elfogadás végett. S most nézzük, mekkora ez az összeg? 1906. évi zárszámadás szerint beruházás és építés 5944 K. 1905. „ „ „ „ „ 12355 „ 1904. „ „ „ „ „ 75449 „ 1903. „ „ „ „ „ 4749 „ 1902. „ „ „ „ „ 8366 „ 1901. „ „ „ - „ 24814 „ 1900. „ „ „ - „ 5159 „ *899. „ „ „ - „ 3257 „ Összesen: 140193 K, azaz egyszáznegyvenezerszázkilencvenhárom kor. Ezen összegből még ha 40 ezer koronát veszünk is beruházásra, akkor is meghaladja a beépítés a 100 ezer koronát. Egyébként a tárgyalás al­kalmával pénztári napló alapján biztosat fogunk tudni. Az a kérdés most már, hogy melyik pénz­tár térítse ezt vissza a nőnevelő intézetnek ? Jog szerint a főiskolai pénztárnak kellene, mert a beépítés ennek az épületei értékét emelte. Ez azonban ma erre képtelen; vele szemben a leg­jobb esetben csak elvben lehet megállapítani a követelést. Az egyházkerületi közpénztár sem bírja meg a visszatérítést. Egyedül a »Tűzkár­­alap« az, mely a 100 ezer korona elvonását megbírja, mert e mellett nemcsak eddigi köte­lezettségeinek eleget tud tenni, de újabb tőkésí­tésre is képes. Magam is szükségesnek tartottam, de fel­hívást is kaptam rá, hogy indítványom tartal­mát most a gyűléseket megelőzőleg e helyen közöljem. Gondolkozzék felette mindenki. Egyet azonban ne felejtsünk el, azt t. i. hogy a nő­­nevelő-intézet tőkéinek biztosítása — már csak az alapítványtevő iránti hálából is, erkölcsi kö­telesség. S remélem, hogy egy idegen épületbe beépítve, senkisem tartja azt biztosítottnak. Végül számoljunk le egy balvéleménnyel is. Sokszor hallottam már s most legközelebb

Next

/
Thumbnails
Contents