Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-08 / 36. szám
641 90 százaléka előtt; pedig a törvényalkotóknak nem az volt a céljuk, hogy a lelkészeket felháborítsák, tönkre tegyék — amint most oly sokszor halljuk azt — hanem, hogy megnyugtassák, és csendes, békés megélhetésüket munkaképtelenség esetére is biztosítsák. Tervezetem előnyei ezek lennének: 1. Megmenekülnénk a 23°/0 alapbetétnek kamatos befizetésétől; 2. a segédlelkészi évekre a külön évi díj fizetésétől ; 3. a 'ó1k°lo-os évi díjtól; 4. az egyházi közérdekből szükséges nyugdíjazások eszközölhetők volnának és pedig teljes fizetéssel, ami a mostani törvény szerint csak 40 évi szolgálat, vagy 70 éves korban lenne lehetséges ; 5. az özvegyek és árvák segélyét 2 év múlva föl lehetne emelni 20°/o-kal, vagy akár 50-nel is! 6. fölvehetjük segélyezendőül valamennyi gyermeket ! És ha ma már szinte általánossá lett az a nézet, amit 3 évvel előbb is többen vallottunk, hogy még ha teljes fizetéssel mehet is nyugdíjba a lelkész, akkor se megy el féle se, már csak azért se, mert ez esetben elveszti megszokott és talán egészen kényelmes lakását és — úgy lehet — maga plántálta szép kertjét: miért ne állhatnánk el attól a követeléstől, hogy 40 évi szolgálat, vagy 70 éves korban bárki is nyugalomba mehessen ?! Álljunk el hát ! Mivel igen közel van úgy a lelkészi kongresszus, mint egyházkerületi közgyűlésünk, ezért jónak láttam e cikket egy számban leadni. Engedelmet kérek azoktól, kiknek munkájuk itt közlésre vár már hetek óta. Pápa. Kis József. Levél a szerkesztőhöz. Sárospatak, 1907. szept. 4. Kedves Barátom! Lapod szept. 1-diki számában vezércikkbeli bírálatra méltattad az én — neked és elvtársaidnak nem tetsző álláspontomat az országos lelkészi kongresszus felől lelkemből sarjazó nézeteimet. Szépnek találod az én lelkipásztori eszményemet, de azonnal kétségeket támasztasz az eszmény ápolójának megbízhatósága iránt, azzal gyanúsítván szegény fejemet, mintha én — egyik a sok Pál közül — magam is azok közé tartoznám, akik rázzák az üres vagy félig teli zsákot és ostromokat indítanánk a több kenyérért .,. Csodálom, hogy te, akivel én kamárási viszonyban együtt tusakodtam a testünkben rejlő tövisek miatt s 642 együtt izzadtam, égtem a forró iszapban: — csodálom, hogy te is félreértesz és hamis világításban akarsz engem a te t. olvasó közönségednek bemutatni. Hát édes barátom, te hallhattál engem a ref. tanárok pápai gyűlésén, amikor kénytelenkelletlen szólanom kellett. Ha időd lett volna rá, vagy méltónak tekintetted volna, hogy az Írásaimat olvasd s a lelkem indulatait figyeld, — lehetetlen lett volna észre nem venned, hogy én sohasem „vágtattam a poros országúton11; én sohasem kezdtem egyetlen mozgalmat sem fizetésemelés érdekében és sohasem vallottam egyebet, mint azt, hogy a tanárok fizetésének szükségszerinti emelése — az intézeteket }entartó hatóságok tiszte, s erre nézve az időt megérezni szintén a fentartó hatóságok hivatása, nagy és szép feladata. így hiszek és így vallók ma is .. . így ismernek engem, akik igazán ismernek és senki sem bizouyíthatja rám, hogy én valaha valamely fizetéskérő küldöttségben ott jártam volna valahol!!. Ez bűnöm is némelyek szerint, de hát én ezt a bűnömet emelt fővel viselem. Azt is tudhatnád rólam, mert hallottad is, hogy mikor Tisza Kálmán a lelkész fizetésnek 600 frtra való kiegészítését indítványozta, — én egyedül, teljesen egyedül én voltam az a konventen, aki tiltakoztam az ellen, hogy egy lelkésznek 600 frt is elég lehet s kívántam, hogy ne szégyenítsük meg a lelkészi állást az ilyen javadalom elégségének elismerésével s indítványoztam, hogy legalább 1000 fr*ot mondjunk ki minimumnak. Engem leszavaztak. — A karzat (theologus ifjak) velem volt. Leszavaztak sokszor az egyetemes tanügyi bizottságban is az én fizetés-rendezési elveimmel ; de sohasem csináltam belőle zajt, sem magamnak érdemet. Nem tudtam a lárma-csináláshoz. A lelkészi kongresszusnak sohasem voltam hive, nem is lehetek. Más világban élek én a lelkészről, a lelkész és egyházközség viszonyáról való nézeteimmel, amit még valamikor „kiszínezek“ — a magam lelkének megnyugtatására. Én az egyházmegyei lelkész (mint ti mondjátok), vagy közös értekezletekért tudtam lelkesedni s tudnék még most is, de — sajnos ! — ezek sem birnak élő és ható valóságokká lenni ebben a mi gyarló ember-világunkban. Az egyházkerületi értekezletekről is írtam én egy eszményi képet... az sem tetszett... Megvalósításához az egyházmegyei értekezletek életképességére lett volna szükség ... de ezt nem bírtuk elérni ... mi legalább nem s úgy végképen nem, amint én szeretném. Hátha ti hisztek az orsz. lelkészi kongresszus szerencséjében, szükségszerűségében, — általatok várt jó eredményeiben : — az jó lehet a ti telketeknek; nekem hadd maradjon jó az én álláspontom, mert nekem sem tanácsos a magam lelke ellen cselekednem. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból 56 liter TOKAJI szamorodni bort 3 éves -------------------------------------------kölcsön hordóban bérmentve a megrendelő vasúti állomására. koronáért,
