Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-08 / 36. szám
643 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 644 Százszor is tiltakoznom kell az ellen, mintha én a lelkészeknek az Ínséget, a martyr-koronát ajánlgatuám, magam pedig futnék „a veszendő holmiu után. — Sok bennünk a gyarlóság általábán, de ennyire gyarló én sohasem voltam. Légy szives lapod t. olvasó közönségét akár e levéllel, akár valamely tetszésed szerinti módon — az én egyéniségemnek megfelelőbben — tájékoztatni. A kongresszus szerelme sem elég ok az egyesek meggyanusítására. Légy jó egészségben ! Édes tiéiddel együtt szívesen köszönt őszinte barátod Radácsy György. Megjegyzéseim Radácsy Gy. levelére. Mindenek előtt kijelentem, hogy Radácsy Gy. igen tisztelt barátom iránt eddig táplált tiszteletem cseppet se csökkent amiatt, hogy neki a lelkészi kongresszus eszméje nem tetszik. Ez egyszerűen a meggyőződés dolga. Felfogásom és magatartásom pedig az, hogy a különböző meggyőződésű emberek is teljeséggel tisztelhetik egymást. Semmiképen se ismerem el, hogy én őt hamis világításban akarnám feltüntetni. Ez már nem volna szép tőlem. Félre se értettem. Tudom én, hogy a saját személyére nem tartozik a poros országúton vágtatok közé. Azonban úgy hittem, hogy csendes szemlélője volt a vágtatásnak ; no meg- mint a zsinaton a tanügyi bizottság előadója- tolla volt a már kialakult, összegezett kiváualmak kifejezésének. Tudom én, hogy milyen szépen nyilatkozott a Ref. Tanáregyesület pápai közgyűlésén is, mondván: „Én 33 év óta szolgálom a sárospataki főiskolát, de fizetésemelést még nem kértem soha és ha azt adná az Isten, hogy még 33 évig szolgálhatnám, még akkor sem kérném, hogy javítsák a fizetésemet. Mindig szomorúan hallottam, mikor a tanári gyűléseken annyiszor szóba került a tanárok fizetésének rendezése, mig sok más fontos kérdést mellőztek. Ez most is fáj nekem“ . . . De hát, de hát — mégis annak, akinek fizetése — ha mindjárt tiszttársai „háborgása“ folytán is — talán közelebb van a háromezer forinthoz, mint a kettőhöz, nem kellett volna úgy leszólni azokat, akik, egészen érthetően, már türelmetlenkednek a 800 forintos fizetés miatt; akiknek türelmetlenségét csak fokozza az, hogy mellettük az egyház más alkalmazottainak fizetése már-már egészen rendezve van. Ez az egyik. A másik meg az, hogy százszor is megvolt már mondva, hogy a lelkészi kongresszusnak csak egyik, szeretjük hinni, múló természetű célja a fizetés rendezése; e mellett igen nagy horderejű szellemi céljai is lehetnek s akarjuk is hogy legyenek. Ezt Radácsy barátom egyszerűen nem hiszi el. Ő tehát nemcsak „kétségeket támaszt megbízhatóságunk iránt“, hanem egyenesen kétség vonja azt. „Az egész mozgalom lényege a — kenyér“ ... Hát most már annak, aki épen olyan meggyőződéssel barátja a lelkészi kongresszus eszméjének, mint amilyen tiszteletre méltó meggyőződéssel Radácsy barátom ellensége annak : nem eshetik-e zokon ez a már nem is meggyanusítás, de elitélés ?! Nekem rosszul esett. És ha Radácsy barátom csodálkozik azokon, amiket felszólalására mondottam, én is csodálkozom azon, hogy ő, a nagyon finom goudolkozásu és érzésű ember bennünket úgy leszólt. Erre valóban nem volt semmi szükség. Én ezt nem állhattam meg szó nélkül. Igen örülök, bogy felszólalásommal alkalmat adtam kedves barátomnak, hogy egyéniségét igaz színben bemutathatom most e lap olvasói előtt is. Kis József. Jelentés a nyitrai és rutttai missió-kör 1906—1907. évi állapotáról. II. Buttka. A missió körnek múlt évi megosztása óta tartozik hozzá Turócz-, Árva-, Liptómegye és Trencséuuek Puchótól északra eső része. Kiterjedése 8400 Q kilométer, a gyakori beköltözéssel folyton szaporodó, ez időszerint már 500-at meghaladó lélekkel. Legnépesebb a központ, azután Rózsahegy, Zsolna, Turócszeutmárton, Alsókubin, Li ptószen tin i k 1 ós. Hitélet. Isteni tisztelet tartatott a központon havonként egy vasárnapon é3 az ünnepek raásodnapján urvacsoraosztással 30, a külterületen pedig Turóczszentmártonban 3, Liptórózsahegyen, Zsolnán, Nagybittsén 1—1, összesen tehát 36 Ízben; mindezeknek látogatása buzgó, örvendetes, a fáradozást teljesen méltányló. Istentiszteleti helyiségül a központban az állami elemi iskola egyik terme engedtetett át ideiglenesen a turóczmegyei kir. tanfelügyelőség részéről, ez azonban a hivek folytonos szaporodása, az istenitiszteleteknek miudinkább látogatott s az ülőhelyeknek gyermekekhez szabott volta miatt már is szűknek és alkalmatlannak bizonyul. Adófizető híveink összeírását tartalmazó törzskönyvünk immár 195 sorszámot tüntet fel, ami megfelel egy jó közepes gyülekezet népességének s a különösebb figyelmet és gondoskodást határozottan megérdemli, sőt követeli. Szerveztem és betanítottam a ruttkai központon egy 22 tagból álló énekkart is, első sorban azon célból, hogy temetési szertartásainkon közreműködjék s a többi felekezetekétől ezzel is meghatóbbá, értékesebbé tegye. Két esetben már szereplésére is nyílt alkalom és pedig a vidéken, midőn hitrokoui jó érzésből az egész énekkar kivonult a Turóczszenmártonban és Stubnyán előfordúlt temetési szertartáshoz, ami végtelenül jól esett gyászoló híveinknek s a más felekezetüekre is nagy hatást tett. Nagybittsén a Freund Bernát tulajdonát képező nyilv polg. iskolában, Zsolnán az ág. hitv. ev. hittestvérek imaházában, Turóczszentmártonbau a megyeháza dísztermében, Rózsahegyen pedig a fonógyár iskolájában, az előtt pedig egy üres kincstári épületben tartottuk isteuitiszteleteinket. Vallásoktatás. E missió területéu Ruttkán hetenként, Puchón és Nagybittsén kéthetenként teljesítettem a vallásoktatást 4 intézet 23 növendékével. Óhajtandó volna azt még kiterjeszteni a zsolnai, turóczszentmártoni, alsókubini, rózsahegyi, liptószentmiklósi és liptóujvári intézetekre, ha egy magamnak fizikai ideje s az anyagi esz
