Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-08 / 36. szám
685 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 636 Azt t. i. bogy az alapszabálytervezet a konvent határozata folytán megküldetett az egyházkerületnek. A mi egyházkerületünk 1905. év tavaszán nagyon részletesen megvitatta azokat. S mi történik most ? Olyanok is, akiknek akkor már a kér. közgyűlésen is szavuk lehetett volna hozzájuk : úgy szólnak róluk, mintha eleddig merőben ismeretlenek lettek volna előttük és szörnyüködnek olyan rendelkezésen is, ami az özvegy-árvagyámintézet alapszabályaiból egyenesen átvétetett; tehát ami már jóval előbb ismeretes volt előttük, mint ez új intézet alapszabályai. Itt a gyermekek neveltetési segélyére célzok. Hát az bizonyos, hogy egy özvegynek sokkal könnyebb megélni gyermek nélkül 500 koronából, mint gyermekkel, ha 100—100 koronát kap egyegy után. Tény, hogy minél több a gyermek : annál több neveltetési segélyre van szüksége az özvegynek. De hát kérdem, hogy ha igy, ezen teljesen jogos kívánságnak megfelelően nem tudták, mert egyszerűen nem volt meg hozzá az anyagi erő, s ezt az özvegy-árvagyámintézet évi zárszámadása szomorúan igazolta is, — mondom — ha így nem tudták megalkotni az özvegyárva gyámintézetet annak idején : hát jobb lett volna egyáltalán semmiképen se alkotni meg ? ! Erre a kérdésre azok az özvegyek adhatnának legigazabb feleletet, akik élvezik áldását! .. . Ilyen körülmények között alkottattak meg a lelkész! nyugdíjintézet alapszabályai is. Szigorúan számolni kellett a lehetőséggel. Avagy hiszi, vagy egyáltalán hiheti valaki lelkésztársaim közül, hogy a törvényhozókban csupán a jóakarat hiányzott?! Hiszi, vagy egyáltalán hiheti valaki, hogy a zsinat, a 10 év előtti is, meg a mostani is, ellenséges érzülettel viseltetett a lelkészek, főleg pedig ezek özvegyei és árvái iránt?! Mert ezen fordul ám meg a kérdés! Nem hiszem, hogy akadjon csak egy lelkész is, aki azt hinné. De hát ha nem a jóakaraton múlt, hogy mindenképen kívánatos és kielégítő módon alkossák meg az intézeteket, hát akkor min múlt? Ugyan ki ne tudná, hogy tehetetlenségünkön, a pénz, az anyagi erő hiányán ! De így állván a dolog, nem volna ám szabad az elégedetlenségnek olyan kíméletlen, szinte gyűlölködő és gyűlöletes hangján toporzékolni! Nem volna szabad a hibát csak másokban, néhány személyben keresni, magukban, meg nyomorúságos viszonyainkban meg nem ! Kissé talán sajátságos, talán érthetetlen lessz egyesek előtt, hogy erre épen én figyelmeztetem lelkész - társaimat, aki az özvegy-árva-gyámintézet létrehozásában annak idején sehogy se vettem részt, a lelkészi nyugdíjintézetet meg nem így óhajtottam fölállítani, hanem rokkantsági alapon, alig észrevehető megterhelésünkkel. De mindegy. A lélek azt súgta, hogy ezt is meg kell mondanom. Szörnyűségnek találják sokan azt is, ahogyan az öreg lelkészekkel a nyugdíjintézet — mint mondják — elbánik. S e pontnál sehogy se akarják megérteni, hogy a nyugdíjintézetet úgy, hogy 40 évi szolgálat után, vagy pedig 70 éves korában mindenki, ismétlem mindenki jogot tarthasson teljes nyugdíjra, épen az öreg lelkészek miatt nehéz megalkotni. No de én nem akarok ám ügyvédje lenni a mostani nyugdíj intézeti törvénynek; annyival kevésbbé, mert — mint a Magyar Szóban is közölt esperesi jelentésemben is mondottam, én a rokkantsági nyugdíjintézetet óhajtottam volna inkább. Én nem ennek a hive voltam. Az előbbiekben csak arra kívántam rámutatni, hogy a nyugdíjintézet iránt a követelményeket folyton fokozni s ebben egymásra szinte rálicitálni ugyan könnyű, de a nyugdíjintézetet a törvényben letett alapon úgy megalkotni, hogy az igényeket állandóan kielégíthesse, hogy néhány év múlva csődbe ne jusson, csekély pénzzel nem lehet. Rá kívántam mutatni, hogy nem méltányos dolog kemény szavakkal elítélni azokat, akik engedve az erős áramlatnak, a mostani alapon, de igaz jóakarattal fáradtak a nyugdíjintézet megvalósításán. Azt ne higyje senki, hogy a zsinat tagjai, a világiak irigység nélkül, az egyháziak talán jogosult önzésből is, szívesen meg ne alkották volna a nyugdíjintézetet úgy, hogy a lelkészek semmivel se legyenek megterhelve, ellenben 30 évi szolgálat után, mint a tanárok, teljes fizetéssel nyugdíjba mehessenek; özvegyeik pedig ne 500, de 1500 korona évi segélyt kapjanak ! Hát van valaki aki azt hiszi, hogy a zsinat lelkésztagjai erre ne volnának kaphatók?! Van valaki, aki azt hiszi, hogy nekik nem volna kedvesebb egymásra licitálni a kedvezmények, az előnyök követelésében ? ! De a törvényhozónak számolni kell azzal is, hogy amit törvényben biztosít, azt meg is adhassa. Erről semmiképen se volt szabad a zsinatnak megfeledkezni! Az volt a baj, hogy lelkésztársaim, amikor a mostani nyugdíjintézetet oly nagy erővel követelték, annak csak az előnyeit nézték, a terheit nem; és az előnyök megszerzésében, követelésében egymással versenyeztek ! Szó sincs róla, harmadfélév óta láthatta, aki akarta, a ráváró terheket. Becses figyelembe ajánlom valódi szegedi édes nemes csemege rózsa-paprikámat, amely ma már egy konyhán sem nélkülözhető, mert minden úri konyha büszkesége az étkek kiváló Ízletessége. ....... ~ Tessék próbarendelés által meggyőződni ! ........... .nz VülÓdi szegedi édes nemes csemege rózsa-paprikámat, csinosan díszített ezüst papirdobozokban eredeti csomagolással hozom forgalomba : Dohoz :_______7a Kgr._______V4 Kgr._____ Vs Kgr- Megrendelhető 5 kgr.-os postacsomagban (zsákban nyitva). Árak: Kor. 3*— Kor. 1*00 Kor. —*90 ^5 Tessék árjegyzékemet kérni! = HORVÁTH FERENC paprika-különlegességek kivitele, SZEGED.
