Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-11 / 32. szám
Tizenhetedik évfolyam. 32. szám. Pápa, 1907. augusztus 11. A lap szellemi részét illető közlemények ^ Az előüzetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerKesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap, a K), hirdetések, reklamációk Faragó János - szerkesztő czimére küldendők. ~ -----fömunkatárs czimére küldendők. = A nyugdíjtörvény méregfogai. Nem volt még törvény, melynek meghozatalára oly kétségbeesett, általános feljajdulás hangzott volna fel s amelynek életbeléptetését az élet, a gyakorlat úgy csúffá tette volna, mint az orsz. ref. nyugdíjtörvény. S miért az általános feljajdulás? Miért kivihetetlen e törvény ? Mert a törvényhozók nem számoltak elsőbhen is fizetésképességünkkel s mert a törvény által nyújtandó előny megközelítőleg sincsen arányban a viselendő teherrel. A törvényhozók előtt csak a cél lebegett, amely szép és nemes, de a számtani műveleteket csak ezen cél érdekében végezték s elfeledtek rágondolni, hogy a mostani lelkész! fizetéseknél a kivonás folytán mennyi lesz a maradvány. Elfeledtek halál esetére a lelkész-családjáról oly mérvben gondoskodni, amíly mérvben az nemcsak megérdemli, de az intézetre hozott áldozatokat tekintve mégis követelheti. Előttük csak a nyudíj- és gyámintézet megerősítése lebegett s rá sem gondoltak, hogy a törvényben lefektetett elvek keresztül vitelekor munkájukon sok lelkész, özvegy és árva könnye fog száradni. Határozottan állíthatom, hogy ez a törvény — revideálás nélkül — életbe nem léptethető; megtörik ez a lelkészi kar 70°/oának fizetésképtelenségén és Önvédelemből folyó ellenállásán. Én p. o. minden renitenskedés nélkül kijelenthetem, hogy nem fogok fizetni, mert nem tudok. Fizetni csak úgy tudnék, ha valamelyik gyermekem taníttatását beszüntetném, ezt pedig nem fogom tenni. Nekem hivatalos teendőim után Isten és ember törvénye szerint első kötelezettségem családom iránt van, én ezt tönkre nem teszem semmiféle nyugdíjtörvény kedvéért. A nyugdíjtörvényt tehát revideálni kell 2 szempontból. Először is fizetésképességünkre tekintettel; másodszor a lelkész özvegyek és árvák érdekében. Ki kell huzni azon méregfogait, melyek a megnyugvásnak akadályai. Kívánalmaink a következők: 1. A 16. §. megtoldandó ezzel: Az 1914. évi január 1-ig, vagyis a nyugdíjintézet működéséig elhalt tag által befizetett belépési járulék és tagdíj, a jogutódoknak kamat nélkül visszatéríttetik. Indok. 1914-ig nyugdíjintézet nincs, kötelezettsége sincsen addig senkivel szemben. 1914-ig csak tőkegyűjtés van a leendő tagok által, a leendő nyugdíjintézet számára. Az eddig elhalt lelkész tehát minden ellenköteiezettség nélkül fizetett s így a visszatérítés jogos. He méltányosság is szól e mellett és pedig az özvegyre és árvákra tekintve. Gondoljuk meg, hogy a lelkészek 50°/o-a kamatra veszi fel azt az öszszeget, amit a nyugdíjintézetbe befizet s ez a teher az özvegyre marad. Miből fizesse ki tartozását! Gyámoldai osztalékából?Legyünk, Uraim, keresztyének is ! 2. A 20. §. így módosítandó: Azok részére, akik 1908. évi január 1-től válnak Özvegyekké, az évjáradék összege, amennyiben az intézet jövedelme fedezi, évi 1000 koronában állapíttatik meg s ha ezenfelül fedezet van, a régi özvegyeké is. Indok. Megszégyenítő az ránk, ref. lelkészekre, hogy a lelkész özvegyek deáktartásból, mások kiszolgálásából tengetik életöket. A mai megélhetési viszonyok szükségessé teszik az évjáradék felemelését. 3. A 24. §. így módosítandó: Az árvák segélyösszege — tekintet nélkül az árvák számára — csak atyátlan árváknál mindenegyes árvára külön 300 koronában állapíttatik meg; mig a teljes árvák külön évi 400 koronát kapnak segély cimén. Indok. Egy gyermek nevelésénél 100 korona csak a ruházatra elég. Hol van akkor a taníttatás költsége? A 24. §. második bekezdése teljesen törlendő, mert a 7—8 gyermekes anya még jobban ráutalva van a segélyre, mint a
