Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-04 / 31. szám
543 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 544 nagyt. szerkesztő úr engedelmével.) Van azokban minden népies mondóka; bennök van a kis cicától kezdve a tücsökig minden: selyemhernyó, medve, pisztráng, drótostót, róka-bóka stb., de hol van belőlük a szivet-lelket nemesítő, a valláserkölcsi életet s református szellemet fejlesztő olvasmány? 0 Vagy ott a földrajz, történelem, természetrajz, természettan stb. mind holt tudomány, hol és melyikben domborodik ki a vallási érzület? Pedig minden tudománynak a lelkiek körül kellene mozogni, ezen kellene fölépülni, mert amely tankönyv ezt mellőzi, az, — tekintettel elemi iskoláink céljára — nagyon téves alapra épült! Hát ha még a tanító sem vesz magának annyi fáradságot, avagy nem bír oly módszerrel és gyakorlattal, hogy a használatban levő, tudományos alapon készült tankönyvekből egy-egy megragadó, léleképítő mozzanatot kihámozzon, akkor csakugyan van száraz tanúitatás, de nincs nevelés. Ezért mondom, hogy az ily léleknemesítő dolgoknak a tankÖnyekben a tudománnyal egy helyen és egy időben karöltve kellene járni. Melyik földrajzban találjuk meg azt, hogy midőn — csak néhány példát említsek — a nagy Magyaralföldről, vagy hazánk gazdag, áldásdús téréiről tanítunk, a gyermek lelkét fölhívná Isten jóságára, gondviselésére, a hazaszeretetre? vagy ha a nap, hold és csillagos égről tanítunk, pár szóval figyelmeztetné a gyermek szivét az Isten bölcsességére; vagy a nevezetesebb helyeknél megemlítené a vallásunkért sokat szenvedett nagy reformátorokat? Vagy melyik természettanban találjuk föl, hogy midőn a villamosságról, égi háborúról, hó, jég, esőről tanítunk, megemlékeznék a tankönyv pár szóval az Isten hatalmáról stb. Vagy melyik az a tankönyv, amelyik legalább egy kis aljegyzetben utasítást adna, hogy a tanító a vallási dolgokból mit használhat fel itt és ott alkalomszerűen? Mai tankönyveink olyanok mind, amelyekben van tudomány, de nincs lélek! És aztán csudálkozzunk azon, hogy a nemzedék vallástalanodik ? Szeretem a régi könyveket tanulmányozni, van kezemnél több ilyen régebbi tankönyv: olvasó, magyar nyelvtan, földrajz stb. de ha ezeket olvasom, igazán így kell felkiáltanom : távozunk Istentől! Előbb-utóbb vissza kell térnünk arra az útra, ha veszni nem akarunk, hol minden tudományok közepette kizárólag a vallás csillaga a vezérünk ! Ennek fénye hassa át tankönyveinket is, oktatásunkat is ! Égy napon sem volna szabad hiányozni iskoláinkból a valláserkölcsi oktatásnak, nevelésnek, sem a tantárgyak mellől, sem pedig önállóan. Egy iskolából sem volna szabad hiányozni egy oly valláserkölcsi példázatokat tartalmazó könyvnek, mely a tanév minden napjára egy-egy épületes példázatot tartalmazna, amit a tanító, midőn növendékeit este nyugvóra bocsátaná, nekik útra valóul elmondana ! Az az idő, amit erre fordítanánk, igen bőven jutalmazna bennünket a lelki téren, — bővebben, mintha mi azt száraz tudománynak szenteljük. Lássauk végül valamit: 3-szor Módszerünkről. A jó oktatásnak alapja a jó tanterv, a jó tan terv kivitelére pedig — módszerünk mellett a jó eszköz elmaradhatatlan kellék. Módszerünk mindig kénytelen a tantervhez és az eszközökhöz alkalmazkodni, hogy a tanterv által kitűzött célt elérhessük, anyagunkat elvégezhessük. Bök jó módszer a helytelen tanterv és ránk oktrojált célszerűtlen eszközök miatt zátonyra kerül, míg ellenben sok rósz módszer a helyes tanterv és jó eszközök mellett megjavul! Bizony-bizony sok módszer ez idő szerint nagyon sablonos, úgy hogy sok a tanúitatás, de kevés a tanítás, mert óriási mező a tanterv, rósz az eke, rósz a borona, mely a legjobb módszeren is nagy változást szül! És az élet, a tapasztalat azt igazolja, hogy a sablonos munka, módszer — mert a látszólagos célt elérte — még koszorúval is díjaztatik. Pedig nagyon téves ez az eljárás. Tanítani egyik módszerrel és tanítani a másik módszerrel, — óriási különbség. Nem a recitálás, nem a hangos kiabálás, nyelv és szó gymnastica teszi az iskolát iskolává, hanem az az eljárás, az a módszer, amely nem csak értelmetlen recitálást produkál, hanem oly tudományt és nevelést szül, amely megmarad és nem hull le a gyermekről az iskola porával együtt, de örökségképpen kiséri az élet utain. Ilyen módszerrel fungáljunk, mert csak így szolgáljuk híven Istenünket, hazánkat és egyházunkat! Egyházasrádócz. Darab Lajos ref. orgonista kántortanító. Nyílt levél nagyt. Kenessey Béla úrhoz, mint a konventi adóügyi bizottság előadójához. Nagytiszteletü Uram ! Az országos zsinat 1905. évi március 27-én tartott ülésén nagytiszteletüséged demagógoknak nevezte azon lelkészeket, kik saját sorsuk, vagy gyülekezeteik helyzetének javítása érdekében a zsinatot megkeresték. Elragadtatásában energikusan megtagadta beadványaikra a hivatalos válaszadást s levélben csak kérni, inteni volt hajlandó őket. Lehet, hogy ezen levelem miatt én is részese leszek ezen erdélyi specialitásnak, de az ily
