Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-28 / 30. szám
Tizenhetedik évfolyam. 30. szám. Pápa, 1907. julius 28. A lap szellemi részét illető közlemények Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden Vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János = szerkesztő czimére küldendők. = r ----- főmunkatárs czimére küldendők. ----Egyenes államadók. Isten kegyelméből alig pár hónap van még hátra s meg kell kezdeni az adócsökkentésre vonatkozó segélykérvények elbírálását. Az idő rövid és sem utasítás, sem rovatos ív nincs a kezünk között, sőt még az adóalappal sem vagyunk tisztában. Hogy az utasítás és rovatos ív késésének ki az oka, azt nem keresem; de hogy helyrehozhatatlan a hiba, a késedelmezés, az bizonyos. A következmények majd megmutatják, hogy azt a mulasztást pótolni nem lehet. No de erről majd máskor. Most csak az egyházi adóalapról, az egyenes államadókról akarok szólani. Egyházkerületünk múlt őszi közgyűlése dr. Segesdy Ferenc világi aljegyző úr referálása alapján úgy állapította meg, hogy egyenes államadó: 1. földadó; 2. házadó (házbér és házosztályadó); 3. keresetiadó; 4. bányaadó; 5. nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója; 6. tőkekamat és járadékadó; 7. szállítási adó; 8. általános jövedelmi pótadó; 9. országos betegápolási pótadó; 10. nyereményadó; 11. vadászati és fegyveradó; 12. hadmentességi díj; 13. értékpapír forgalmi adó. Ezek összege lenne alapja híveink egyházi adójának, melyet az egyházi adóról szóló III. t.-c. 13. §. a) és b) pontja szerint kell kivetnünk. Magán beszélgetés közben sokszor hallottam ilyen nyilatkozatot: ez sok; ez nem lehet; így nem kapnak gyülekezeteink államsegélyt. De hát ez mind csak magánbeszélgetés; lapban, egyházi gyűlésen nyilvánosan nem tárgyalta senki sem. Pedig hát érdemes a megbeszélésre, mert minél magasabb az adóalap, annál több a kivetett egyházi adó s kevesebb hiveinken s gyülekezeteinken az állami segítség. Szükséges is a kérdés megvilágítása, mert meggyőződésem az, hogy tévedett kerületünk a megállapítás alkalmával. Már a kerületi gyűlésen kifejeztem kételyemet affelett, hogy az általános jövedelmi pótadó és az országos betegápolási pótadó állami egyenes adó volna, hiszen nevével hordja a pótadó jelleget; azonban hivatkozás történt az országos törvényre, amit én még akkor nem látván, meghajoltam a többség véleménye előtt. Ma azonban én is az országos törvényre hivatkozom s azt állítom, hogy ezek nem egyenes államadók s így nem képezhetik alapját egyházi adó kivetésünknek. Az »országos betegápolási alap«-ról szóló 1898. évi XXI. t.-c. 2. §. ezt mondja: »Az országos betegápolási alap a folyó (t. i. a költségvetési) évben közigazgatásilag előirt egyenes államadók (földadó, házadó, keresetadó, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, bányaadó, végre a tőkék kamatai és járulékok után járó tőkekamat és járadékadó) alapján kivetett országos betegápolási pótadóból létesíttetik.« Ez világos, ezt félreérteni nem lehet. Ez azt mondja, hogy ezen pótadó kivetésénél az alap az évi egyenes államadó. Az általános jövedelmi pótadóról két t.-c. intézkedig, és pedig az 1875. évi XLVII. t.-c. és az ezt módosító 1883. évi XLVI. t.-c. IV. fejezete. Ma ez utóbbi az irányadó s ez a 9. §-ban ismét felsorolja az 1898. évi XXI. t.-e.ben megemlített egyenes államadókat, részletesen megemlítve azt is, hogy mekkora °/0 pótadó vethető ezen egyenes államadókra, mint alapra. A 16. §-ban pedig ezt mondja : »Jelen törvény értelmében kirovott általános jövedelmi pótadó egész összegében állami adónak tekintendő, mely után sem törvényhatósági, sem községi, sem iskolai pótlék ki nem vethető.« Tehát nem nevezi egyenes, hanem csak állami adónak. S mivel tudjuk, hogy a törvényhatósági, községi és iskolai adónak csak egyenes államadó az alapja, így az általános jöv. pótadót nemcsak neve után, de az 1883. évi XLVL t.-c. intenciója alapján is, egyenes államadónak nem tekinthetjük. A nyereményadóról szóló 1879. évi XLIX.
