Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-21 / 29. szám
Tizenhetedik évfolyam. 29. szám. Pápa, 1907. julius 21. A lap szellemi részét illető közlemények Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szernesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden Vasárnap, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János szerkesztő czimére küldendők. - r ----- főmunkatárs czimére küldendők. = A vallástalanság egyik okáról. A Dunántúli Prot. Lap 28-ik sz.-ban Soós Károly megyercsi lelkész úr, a vallástalanság okairól elmélkedvén, ama — reánk, tanítókra sértő állítást kockáztatja meg, hogy ennek csirája a ref. tanítóság vallásos érzületének züllésében rejlik. Hogy a ref. tanítóság egy része pedig a vallás iránt való hidegségében azt tartja dicsőségének, ha a vallásos érzületet rossz indulatu okoskodásával a mások keblében is meggyöngítheti. Az egyház sokszor olyan tanítónak ad kenyeret, aki a hitnek még azt a gyönge csiráját is kiöli a növendéke leikéből, amit a szülői ház beleoltott.« És hogy mindazoknak, kik egyházkerületünkben és szerte e hazában megdöbbent lélekkel olvassák sorait, útbaigazítást is adjon arra nézve, hol kell hát e vallástalan felekezeti tanítókat keresni, tájékoztatással is szolgál, megnevezi a komáromi egyházmegyét, melynek kebelében mozgalom mert megindúlni az iránt, hogy ama lelkészektől felvetett kérdést pártolják, miszerint a vallástanítást a lelkészek vegyék a kezökbe. Soós Károly lelkész úrnak a ref. tanítóság ellen emelt s föntebb ismertetett vádját tanítótársaim nevében is visszautasítom s egyben tisztelettel felkérem, hogy ha ő olyan sok iskolában látta a felekezeti tanítótól a mi egyházunk magasztos tanait lábbal taposni, közölje azon iskolák és tanítók neveit, hogy végezhessen velük a felsőbbség s leszámolhassunk velük mi tanítók is. Ha Soós Károly lelkész úr felnyitja a komáromi ref. egyházmegye 1906. évi jegyzőkönyvét, ott megtalálja, hogy az azon évben osztályozott 87 iskola közül 55 jeles osztályzatú volt, téhát több mint 63°/0. Csak nem ezek az iskolák a vallástalanok? Ez a nagyobb rész, a vád szerint pedig csak az elenyésző csekély hányad felel meg a követelményeknek. Miért áltatja tehát az egyházat az a 10 körlelkész, ugyanannyi körtanító, kik a valiás-erkölcsileg züllésnek indúlt iskolákat így osztályozzák ? Hát nincs egy esperes, nincs egy tanácsbiró, ki tiltakozó szavát felemelje az egyház veteméményes kertjében konkolyt hintő tanítókellen? Hát odajutottunk, hogy féltve őrzött kincsünk, az iskola Isten-tagadó elveket valló emberekre bizatott ? Nem ! nem ! és százszor is nem ! Nem felel meg a valóságnak, hogy a ref. tanítóság legnagyobb része vallástalan ! Nem felel meg a valóságnak, hogy amit a vallás magasztos elvei tanítanak, abból a ref. tanítóság gúnyt űz! Nem felel meg a valóságnak, hogy a ref. tanítóság kiöli a szülők által plántált vallásosságot a gyermekek szivéből. És még nagyon sok nem felel meg a valóságnak abból, ami abban a cikkben le van írva. Hanem az igaz, hogy a vallástalanság terjed, hogy az egyház iránti közönyösség divatossá vált, hogy ma, ha régi templomaink egy új üldöztetés alatt romba dőlnének, felerészben sem volnának felépíthetők; szomorú igazság az, hogy a legutóbbi statisztikai kimutatás szerint április hóban megköttetett vegyes házasság közül a ref. egyház javára esett 93 pár, veszteségére 147, tehát az egy hóban elvesztett párok száma 54; igaz feljajdulása az az egyik protestáns lapnak : »Hova jutunk így 100 év múlva!« Igaz az is, hogy a komáromi ref. egyházmegyei tanítók egy indítványt terjesztettek fel az egyházmegyére, melyben a vallástanításnak a lelkészekre való ruházását javasolták; szomorú igazság az is azután, hogy ezen javaslathoz Soós Károly lelkész úr nem indokai alapján, hanem egy helyi lap tudósítása révén s ahhoz mérten szólt hozzá. S mint legszomorúbb igazság, — e cikket illetőleg — az egészből az tűnik ki, hogy annak a laptudósítóinak esetleges támadását visszaadta
