Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-07 / 27. szám
475 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 476 megalakulását és elhatározta, hogy felhívják e szövetségükbe az összes hazai protestáns jellegű lapok szerkesztőit, kiadóit és munkatársait. Ezen szövetség azonban még nem végleges és hogy eredményes munkásságu legyen, arra szükséges az összes protestáns gondolkozásu Íróknak szellemi és erkölcsi támogatása és valamennyi egyházkerületnek nem csupán erkölcsi, hanem anyagi segélyezése is. E két irányú segélyezés még inkább alapfeltétele ama, valóban megkapó tervezésnek, mely szerint egy protestáns sajt ó- és védőiroda is szerveztessék, melynek feladata lenne a politikai napi sajtó informálása, a prot. hetilapok és folyóiratok munkáját megkönnyítő hírszolgálat és a fontos kérdésekben az egyöntetű tájékozódás lehetővé tétele s mindenekfelett a prot. érdekek védelme. Nem tudjuk, hogy mire jut e két rendkívül hasznos terv sorsa ? Lesz-e belőle valami, vagy se ? Azonban mi, akiket a hazai protestáns érdekek árvaságra jutása fájdalommal tölt el napjainkban, mi teljes szivvel-lélekkel megvalósítandónak hirdetjük a két tervet. S hisszük, hogy összes egyházkerületeink és azok minden tagja megérti az idők hivó szavát és hazája, egyháza szeretetétől áthatva, a nemes cél életre hozásában és fentartásában vállvetett munkával fáradozik. Adja Isten, úgy legyen ! Gy. Gy. Eyangyéliomi egyesség. (Folytatás.) Mit is mondunk a „hiszekegyében ? „Hiszek egy közönséges keresztyén anyaszentegyházat, szenteknek egyességét“ és csak azután jő a „testünknek feltámadását“ valló tétel. Tehát hisszük azoknak megvalósulását már e földi életben a test feltámadása előtt. Mivel pedig ezt az Ur Ígérte, meg is lesz az. Ne higyje ám senki túlhajtott, csupán lelki elvekkel, hogy a közönséges keresztyén anyaszentegyház és a szenteknek egyessége alatt csak a jóknak, a mi tudásunk, tapasztalatunk és így gyakorlati, élő hitbeli hasznunk elől elrejtett, egyes egyedül az Isten által ismert láthatatlan egyházát kell értenünk, melyben „egybeszerkesztettek“* * a kegyes élők, az üdvözült megholtak, a mennyei angyalok, „hatalmasságok és erők“ az Ur Krisztussal. Ezt a láthatatlan egyházat, ezt a titkos közösséget (unió misztika) különösen nekünk református keresztyéneknek hinnünk kell. De ám itt hibázik a hivatalos kálvinista konfessió és a legtöbb Kálvin irányú theologus, mert valami egészen külön álló egyháznak veszi a láthatatlan titkos egyházat és ismét külön levőnek a láthatót, sőt a radikálisoknál csakis az előbbi az „egyház“, holott a kettő egy és ugyanazon egyház. Egymásba vannak vegyülve, szövődve. Hiszen a látható, küzdő egyháznak adta az Ur Jézus az igét és a sakramentumokat, különböző lelki ajándékokat és hivatalokat**, világ végeztéig minden napon való velünk maradásainak*** és a folyton munkáló Szentléleknek ígéretét.7 Hiszen az Ur Jézus tanítja, hogy hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, ki az ő földébe jó magot vetett“, de az ellenség (az ördög) „vete konkolyt a gabona közé“ és „megtetszék a konkoly is“, de a mennyei gazda azt akarja, hogy „mind a kettő együtt növekedjék az aratásig“, ami e „világnak végén“ lészen.8 És ugy-e ezen búzával konkollyal vegyes keresztyén közösséget „mennyeknek országa“ névvel nevezi. Menthetetlenül kudarcot kell tehát vallani az efféle elveknek, hogy az Istennek eklézsiája, anyaszentegyháza a kiválasztottaknak serege. A földön a jók és rosszaknak külső csoportosuláshoz, intézmények és eszközökhöz kötött, de lelki javakat kereső serege, fent pedig a győzedelmeskedő egyházban az idvezültek társasága, de akik egybe szerkesztettek a földi jó lelkekkel. Egy egyház van tehát csak, de ezt két oldalról kell tekintenünk : a harcolás, szervezés, tovább-tovább tökéletesítés, térítés és a győzedelmeskedés, idvezülés, teljes tökéletesség szempontjából. Az egy egyháznak amaz oldala a földön levő, emez oldala pedig a menny ben levő. Külső, látható, tapasztalható eszközökre, anyagias szervezetre csakis a földön harcoló és terjeszkedő, az anyagi feltételekhez kötött földi életbe ékelt egyháznak van szüksége. Ne higyje hát senki fejünk felett szétterjengő lelki elvekkel, hogy a szenteknek, közelebbről a református keresztyéneknek tökéletes és életre teljesen képes egyessége alatt csak valami merőben lelki, hitbeli, hitvallási megegyezés, valami gondolati, elméleti egymásról tudás, megemlékezés, benső szivbeli szeretet értendő befelé való lelki nézéssel, még tán testünk szemgolyóinak is befelé fordulásával. Ha még tovább hajtatnék az ilyenféle csak leikies elv, a szigorúbb buddhistákhoz való némi hasonlóság állana elő, kiknek legmagasabb ideáljuk egy ember, ki összefont karokkal, még csak nem is tátogató szájjal, nem is hunyorító szemmel évtizedekig tompán, némán egy folytában ül egy üres meszelt fallal átellenben. Köszönöm alásan az ilyen holdkóros lelkiességet: dermedt halottaknak sem való. (Folyt, köv.) Eugenios Objectives. ** I. Kor. 12. — •** Máté 28:19—20. 7 János 14 : 26. stb., stb. 8 Máté 13 : 24—30. * Ef. 1: 10.
